Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 8. szám - Uj csődtörvény Lengyelországban

8. sz. KERESKEDELMI JOG 127 Voltak és vannak olyan törvényes rendelkezéseink is, amelyek eltérő jogszabályokat tartalmaznak. Ilyen volt az 1907:XIX. t.-c. 78. §-a. Ilyen ma is az 1927 :XXI. t.-c. 80. §-a, amely — a benne felsorolt eltérésektől eltekintve — a baleseti járadék alapjául kizárólag azt a javadalmazást veszi, amelyet a balesetet szenvedő biztosított a balesetet közvetlenül megelőző ötvenkét héten át balesetbiztosítási kötelezettség alá eső üzemekben keresett. Ezek a szabályok azonban a társadalombiztosítási jogviszony különös sajátosságain sarkaló kivételek, amelyeket a törvényes kötelezettségen alapuló, de tartalma szerint mégis szerződéses jellegű baleseti biztosítás tömegessége, valamint az ezzel összefüggő és elsősorban a biztosítóintézetek kockázati, valamint a biztosítottak járulékviselési, vagyis az érdekeltek gazdasági teherviselési képességét figyelembevevő szempontok magyaráznak. Ezekkel a kivételekkel szemben a jelen határozat hozatalánál figyelembe vett esetekben, vagyis akkor, midőn a károsult jövedelme jogszabály vagy a szolgálati szerződés rendelkezései értelmében a balesetet követő időben minden más feltételtől függetlenül automatikusanl emelkedett volna, a kár megtérítésére vonatkozó általános szabályok állanak. Ez a felfogás valójában nem is ellenkezik az 553. számú elvi határozatban kifejezett jogszabállyal. Ez az elvi határozat nem foglalt ugyanis állást abban a kérdésben, vájjon mi a baleseti járadék felső határa akkor, amidőn a sérült szolgálati illetményei jogszabály vagy szolgálati szerződés rendlekezései értelmében a balesetet követő időben a szolgálat kifogástalan teljesítése esetében minden más feltételtől függetlenül (automatikusan! emelkedtek volna. Hazai jogunk szerint eltérő forráshelv hiányában azt az okozatossági láncolatot, amely végeredményében a sérült munkaképességének a csökkentéséhez vezet, a baleset megindítja ugyan, de szükségképen nem rekeszti be. Az tehát, hogy a jövedelemtöbblet csupán a balesetet követő időben jutott volna a sérült vagyonkörébe, nem akadályozza, hogv annak az egyenértéke a sérült részére az 1874:XVBH. t.-c. alapján járó kárként megítéltessék. Azt viszont, vájjon a sérült szolgálati viszonyának a megszűnése valóban a balesetnek közvetlen vagv közvetett következménye-e, minden egyes esetben a kiderült tényálláshoz képest kell a bíróságnak eldöntenie. Ha azonban a bíróság ily értelemben dönt, ezzel kiderült az is, hogy az a jogi tény, amely a sérültet a számára minden további feltétel nélkül biztosított jövedelemtöbblettől elütötte, valójában a baleset bekövetkezése volt. Szerződés vagy tárgyi jogszabály alapján a szolgálati viszony a baleset nélkül és azelőtt az időpont előtt is megszünhetik ugyan, amelyben az alkalmazott ehhez a jövedelemtöbblethez hozzájutott volna. De mindaddig, amíg a szolgálati viszony fennáll, az alkalmazottnak nem csupán többé-kevésbé alapos reménye és kilátása, de már a megvalósulása felé haladó és a tárgyi jog által védendő várománga is pan arra. hogy a szolgálat kifogástalan teljesítése útján a jövedelemtöbblethez is hozzájusson. Mihelyt kétségtelen, hogy a sérült — bár a baleset okából csupán szolgálati viszonyának megszűnése után — elérte azt az időt, amelvtől fogva a munkaadóval szemben érvényesíthető jövedelemtöbblet egyébként az ő vagyoni körébe jutott volna, ezzel egyúttal szembetűnően nyilvánvalóvá lett, hogy a baleset okozta azt a további vagyoni hátrányt is. hogy a balesetet szenvedő ettől a követeléstől is elesett. Egyfelől az, hogy e követelés keletkezését éppen a baleset hiúsította meg, másfelől az a vélelem, hogy az alkalmazott szolgálati viszonya a baleset nélkül a jövedlemtöbblet eléréséhez szükséges idő elteltéig tartott volna, arra nézve, aki az automatikus jövedelememelkedés idejét elérte, méltányossá is teszi, hogy akkortól fogva, amidőn ő a jövedelemtöbblethez már jogot nyert volna, a baleseti járadék mérvénél az emelkedett jövedelem vétessék alapul. Ellenben, ha a sérült a baleset után, de ezen irányadó időpont előtt meghalt, továbbra is bizonytalan marad, vájjon ő a jövedelemtöbblethez a baleset nélkül is hozzájutott volna-e vagy sem? Ily bizonytalanság mellett sem az 1874:XVIII. t.-c. 1. és 2. §-ai, sem a Pp. 413. §-a nem szolgáltat alapot arra. hogv a hátramaradottak részére megítélendő baleseti járadék összegénél ez a bizonytalan jövedelemtöbblet is figyelembe vétessék. A baleseti járadék törvényes rendeltetéséből folyik, hogy a követelés visszaélésszerűen nem használható fel arra, hogy a huzamosabb időn át felszaporodott járadék egyszerre való érvényesítése és behajtása útján a jogosultnak tőkegyűjtésre szolgáljon, vagyis arra, hogy a jogosultat aránytalan vagyoni előnyhöz juttassa, a kötelezettre pedig méltánytalan vagyoni áldozatot rójjon. A baleseti járadék törvényes célja tehát indokolttá teszi azt is, hogy a jelen jogegységi határozatban foglalt jogszabály csupán a határozat hozatalát követő időben esedékessé váló baleseti járadékrészletekre alkalmaztassék. Kelt és hitelesíttetett Budapesten a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1934. évi június hó 9. napján tartott ülésében. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 66. számú polgári döntvénye 127. A gépkocsiszállás (autógarázs) tulajdonosát a szállásdíj (garázsdíj) tekintetében (amelyben rendszerint nemcsak az őrzés, hanem a tisztítás díja is bennfoglaltatik) az 1881 :LX. tc. 72. £-ának második bekezdése szerint a bérbeadó javára biztosított törvényes zálogjog illeti meg az ott megszabott korlátok között. A gépkocsiszállások oly vállalatok, amelyek üzletszerűen foglalkoznak meghatározott díj (szállásdíj, garázsdíj) fejében gépkocsik elhelyezésével, őrzésével és tisztításával (mosás, fémrészek tisztogatása). A gépkocsik javítása és üzemanyagok (benzin, olajI eladása már nem tartozik a gépkocsiszállások tulajdonképpeni üzleti körébe, mint ahogy sok gépkocsiszállásnak nincs is javító műhelye s nem is foglalkozik üzemanyagok eladásával. Közelebbről tekintve, a gépkocsiszállásba való elszállásolás (garazsirozás) tekintetében kötött szerződés oly vegyes tartalmú ügylet, amely első-