Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 8. szám - Uj csődtörvény Lengyelországban

128 KERESKEDELMI JOG 8. sz. sorban a bérleti szenződés elemeit foglalja magában és pedig annyiban, amennyiben a gépkocsi* szállás tulajdonosa a gépkocsi birtokosának a gépkocsija számára a gépkocsiszállásban megfelelő férőhelynek, (amely lehet nyilt férőhely másokkal közösen, vagy lehet zárt férőhely, az úgynevezett box) időleges használatát engedi át ellenérték fejében. Az kétségtelen, hogy a gépkocsiszállásban valamely akár nyilt, akár zárt férőhely használatának ellenérték fejében való átengedése a helyiség (mint ingatlan egy része) bérletének fogalma alá esik, amelyre nézve az 1881:'LX. t.-c, 72. §-ában foglalt jogszabály alkalmazandó. Eszerint a gópkocsiszállás tulajdonosát az átengedett férőhely használatának ellenértéke (bér) erejéig az li8&l:lLX. t.-c. 72. §-ának második bekezdésében a bérbeadó javára biztosított törvényes zálogjog illeti a gépkocsiszállásba befogadott gépkocsira, mint a bérlemény területén lévő ingóra. A gépkocsi elszállásolása tekintetében kötött ügylet azonban nemcsak a gépkocsi számára férőhely használatának átengedését, hanem egyúttal a gépkocsi szakszerű őrzésének és tisztításának elvállalását is magában foglalja.. S e részben figyelembe veendő, hogy az őrzés a gépkocsiszállás tulajdonosa részéről fokozottabb tevékenységet igényel, tekintettel különösen a tűzveszélyességre és illetéktelen egyének beférkőizésének lehetőségére. Aiz ügylet tehát az őrzésre és tisztításra való figyelemmel az ipari vállalkozási szerződés alkatelemeit is tartalmazza, mert az őrzésben és tisztításban megnyilvánuló munka azt célozza, hogy a gépkocsi kellőkép megóva és gondozott állapotban álljon mindenkor a fél rendelkezésére. Ehhez képest a gépkocsiszállásdíj nemcsak a használatra átengedett férőhely bérét tartalmazza, hanem ipari vállalkozás díját is. A szállásdíj azonban rendszerint elválasztliatatlamel magábanfoglalja a használatra átengedett férőhely bérét és az őrzés, valamint tisztítás vállalkozói díját. (Abból a szempontból vizsgálva a kérdést, hogy a bérbeadót illető törvényes zálogjog kiterjed-e az , egész szállásdíjra, mint egységes követelésre, a jogegységi tanács figyelemmel volt arra, hogy habár a gépkocsi elszállásolásánál az őrzés és tisztítás elvállalásának fontos szerepe van, mégis abban a bérleti elem tekinthető uralkorónak, mert a bérleli viszony a szerződés tartama alatt állandó. Ugyanis a gépkocsiszállás tulajdonosa a szerződés tartama alatt akkor is, ha a gépkocsi a szálláson kiviül ;van használatban, a gépkocsi számára zárt férőhelyet, esetleg a közösben a nyilt férőhelyet fenntartani kénytelen, mivel a gépkocsi minden percben befuthat a szállásba, míg ezzel szemben az őrzés és gondozás kötelezettsége a szerződés tartama alatt is rövidebb-hosszabb ideig nyugszik azalatt, míg a gépkocsi a szálláson kívül 'van használatban. Ezek megfontolása alapján a jogegységi tanács arra az eredményre jutott, hogy a gépkocsiszállás tulajdonosát az egész szállásdíjkövetelése tekintetében az 1881: LX. t.-c. 72. §-ának második bekezdése értelmében a bérbeadó javára biztosított törvényes zálogjog illeti meg az ebben a törvényes rendelkezésben foglalt korlátok között. Az 1881: LX. t.-c. 72. §-ának második bekezdése szerint a bérbeadó javára biztosított zálogjognál fogva a gépkocsiszállás tulajdonosa a befogadott gépkocsit — a foglalás alól való mentesség sérelme nélkül — szállásdíjkövetelésének biztosítására i nemcsak visszatartani van jogosítva, de az esetben, ha a gépkocsit más hitelező végrehajtás alá vonja, követelésének az árverésig való bejelentésével a vételárból előnyös kielégítést igényelhet. A gépkocsiszállás tulajdonosának a bérbeadót illető törvényes zálogjogban való részesítése a többi hitelezőre — ideszámítva a vételárhátralékot érvényesítő hitelezőt is — annál kevésbé lehet sérelmes, mert a gépkocsi önzése és tisztogatása a gépkocsi, vagyis a kielégítési alap megóvásának célját is szolgálja a többi hitelező javára. Minthogy a gépkocsi javításából eredő követelés a szállásdíjköveteléstől különálló, esetről-esetre femerülő követelés, ezért az a bébeadót illető törvényes zálogjog szempontjából nem eshetik a szállásdíjköveteléssel egy tekintet alá. Kelt (Budapesten, a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1931. évi június hó 2. napján tartott ülésében. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 68. számú polgári döntvénye 128. Az a követelés, amely a hitelező kiskorúságának tartama alatt, a pénz értékének csökkenése idején névértékben teljesített és jogfenntartás nélkül elfogadott fizetéssel nyert kiegyenlítést, megszűntnek tekintendő és arra csupán a megszűnt követelések átértékelésére vonatkozó külön jogszabályok alkalmazhatók. Az 1928:XII. törvénycikk (az alábbiakban röviden törvény) azon alapszik, hogy rendszerint és mindaddig, amíg azt jogszabály ki nem zárja, vagy amíg arra utaló körülmény az ellenkezőre nem enged következtetni, a pénz értékének csökkenése idején névértékben történt teljesítés a pénztartozást megszüntette. Innen van az, hogy a törvény szerint az átértékelés nem pusztán és kizárólag a pénz értékének csökkenéséhez ipso jure fűződő, törvényes következmény, hanem ahhoz még a törvény 1—3. §-aiban részletesen szabályozott további jogi tények is szükségesek. Ilyen további jogi tény, hogy a pénztartozás bizonyos időben keletkezett legyen, hogy az arra jogosult az átértékelési kérelmet a törvényileg megszabott határidőkben a bíróság elé terjessze és hogy a bíróság az átértékelés mértékét megállapítsa. Ha a törvény nem abból indult volna ki, hogy a hatályba lépte előtt, a pénz értékének csökkenése idején névértékben teljesített fizetés a pénztartozást a névértékű összeg erejéig megszüntette, akkor nem átértékelési jogot kellett volna adnia, hanem a pénztartozás teljesítésére új jogszabályokat létesítenie. Ilyen uj jogszabályok törvénybeiktatását azonban több szempont kizárta. Kizárta mindenekelőtt az a gyakorlati megfontolás, amelyet a törvény indokolása parancsoló szükségnek mond, t. i., hogy az átértékelési kérdések gyors lebonyolításban részesüljenek.