Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 7. szám - Szabályszerű kereskedelmi könyvvezetés

i. sz KERESKEDELMI JOG 115 gondossága és felelőssége azonban nem terjed ki azokra a feladatokra, amelyeknek — mint a jelen esetben a helyes berakásnak elvégzése a fuvarozási szerződés értelmében nem a vasútnak, hanem a feladónak kötelessége. Ebből folvóan a vasút a fuvarozási szerződés alapján nincsen arra kötelezve, hogy a feladó berakási kötelessége körébe tartozó tennivalók elvégzésére ós megtételére a feladót fegyelmeztesse vagy ellenőrizze. (Kúria P. IV. 5426/1926.) Még kevésbé vitatható az alperesnek a berakás ellenőrzése körüli mulasztása, ebben az esetben, amikor a berakást nem vitásan egy budapesti szállítmányozó, tehát szakértő feladó végezte, akinek a rakminta méreteiről és a feladó állomásnak idevonatkozó berendezéséről szakismereténél fogva tudnia kellett. Nem mentesíti a feladót a helytelen berakás következményei alól a vasúti üzletszabályzat 71. §-ánál III. alatt közölt végrehajtási batározmány sem, mert e batározmány a vasútnak ellenőrzési és visszautasítási jogot ad ugyan, de a visszautasítás elmaradásából nem következik, hogy a helytelen berakás következményeiből eredő kárért való felelősséget a vasút magára vállalta és ez álttal az üzletszabályzat irányadó rendelkezéseit megváltoztatja. A kifejtettek szerint a felperes kártérítési követelésének jogalapja nincsen, ezért az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét a m. kir. Kúria megváltoztatta, felperest keresetével elutasította és mint pervesztest a Pp. 425.. 508., 543. §-ai értelmében a perköltség megfizetésében marasztalta. Yáltó 119. A váltókötelezettségnek az anyagi jog szabályai szerint való alapja a szabályszerű aláírással kiállított váltónyilatkozat, ennek hiányát pedig a hamis aláírásnak esetleges utólagos jóváhagyása nem pótolhatja. (P. VII. 915/1934. sz. a. 1934 május 23-án.) Nem helytálló a felperesnek a megállapított tényállás ellen irányuló az a panasza sem, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel mellőzte F. R.-nénak tanuként arra való kihallgatását, hogy a váltókon szereplő aláírások F. R. alperestől származnak. A m. kir. Kúria ugyanis F. R.-nek 'a 3. sorszám alatt beadott kifogáshoz csatolt ügyvédi meghatalmazáson levő kétségtelen aláírását, összehasonlítva a váltókon levő aláírásokkal, úgy találta, hogy azok között a betűik alkata s általában az írás jellege tekintetében oly szembeötlő különbség van, hogy a váltókon levő aláírások kétségen kívül hamisak s így ebben a tekintetben F. R.-né kihallgatásának, — akinek a váltókon levő aláírása jellegére nézve az ugyanott levő „F. R." névaláíráshoz beltűnően hasonlít, és ezért, de az eljárás egyéb adatai szerint is alaposan gyanúsítható azzal, hogy az aláírásokat maga hamisította — helye nem volt. 120. Már kitöltött kibocsátói és intézvényesi nyilatkozatok utólagos megváltoztatása jogosulatlan, még akkor is, ha a kibocsátó az alapul fekvő megállapodásban elfogadóként levő aláírásra kötelezte magát. (P. VII. 6533/1933, sz, a, 1934 május 23-án.) A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított és a felperes felülvizsgálati kérelmében a Bp. 534. §-ának megfelelően meg nem támadott tényállás szrint a felperes a kereseti váltóknak a tartalmát az azok alapján indult előző per megszüntetése után utólag megváltoztatta akként, hogy a váltókon az azokon eredetileg kibocsátóként szereplő jelen perbeli alperes nevét intézvényezettként s ehhez képest az alperest elfogadóként tüntette fel a váltók tartalmának e megváltoztatásához az alperes hozzájárulásának megszerzése nélkül. Helytálló a fellebbezési bírósági ítéletnek az a jogi álláspontja és indokolása, amely szerint a már kitöltött két lényeges kelléknek, az intézvénynek és a kibocsátói váltónyilatkozatnak ez az utólagos megváltoztatása, annak ellenére is, hogy az alperes a váltóadás alapjául szolgált megállapodásban a váltóknak elfogadóként leendő aláírására kötelezte magát, jogosulatlannak tekintendő és helyes az ítéleti indokolásnak az ebből levont az a jogi következtetése is. amely szerint a kereseti váltók az alperessel, csak mint kibocsátóval szemben lettek volna érvényesíthetők, viszont a kibocsátói aláírásból eredő ez a visszkereseti kötelezettség óvásfelvétel hiányában, elenyészett. A keresetnek ez okból történt elutasítása tehát jogszabályt nem sért. Csőd 121. A megtámadási kereset azért, mert a felperes csődtömeggondnok a csődválasztmánytól a csőd megnyitásától számított 6 hónapon belül kapott felhatalmazást a perbíróságnál csupán 6 hónapi határidő letelte után mutatta be, a Cs. T. 37. §-ában meghatározott elévülés okából el nem utasítható. (P. VII. 4461/1932. sz. a. 1934. május 3-án.) 122. A Cs. T. 170. §-a szerinti panaszeljárásban nem bírálható el az ügyvéd részére megítélt követelések beszámíthatóságának kérdése. (Pk. VII. 2028/1934. sz, a, 1934 június 1-én,) A Cst. 170. §-a akként rendelkezik, hogy a tömeg hitelezői azonnal kielégítendők, mihelyt igényeik lejárnak, illetőleg megállapíttatnak s ha a fizetést a tömeg részéről nem teljesítik, a hitelezők köveeléseiket a csődtömeg ellen a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróságnál keresettel érvényesíthetik, vagy panaszt emelhetnek a csődbíróságnál, mely a szükséges intézkedést megteszi. A kétféle eljárás útjának megengedése kétségén kívül azon a meggondoláson alapul, hogy a tömegtartozások, illetve költségek kiegyenlítésének elrendelése körében oly kérdések is felmerülhetnek, melyek természetükhöz képest csak per útján bírálhatók el. Az ily jogvitás kérdések a perrendtartás rendszerinti útjára tartoznak, míg a perenkívüli eljárásnak tekintendő panasz útján Í. csődbíróság csak azokat a kérdéseket döntheti el, melyek a csőd lebonyolítására fennálló szabályok alapján is elbírálhatók. Az itt felmerült az a kérdés azonban, hogy dr. K. M. ügyvéd az általa képviselt ügyfelek javára megítélt, de a Ppé. 18. §-a s az ezzel kapcsolatban kifejlődött törvénykezési gyakorlat szerint öt illető perköltségköveteléssel szemben, mely a csődtömeggel való vonatkozásban mint tömegtar-