Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 7. szám - Szabályszerű kereskedelmi könyvvezetés

I . sz KERESKEDELMI JOG 107 amint azt a szabad lapokon való könyvelés mutatja, amely a KT határozott előírásának, amely a 25. íjban Van kifejtve, ellentmond. Mégis azt hiszem, azt, aki könyvelését szabad lapokon végzi, a perben a bizonyítás folyamán joghátrány nem érheti csak azért, mert" könyvelése szabad lapokon és nem bekötött könyvekben történik, ha ugyancsak a KT 25. §-a szerint, könyvei ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik, amelyek a szabályszerű könyvelés alapelvei szerint vannak a szabad lapokon elkönyvelve. A szabályszerűség nem szenved a szabad lapokon való könyveléssel, hacsak ezt a rendszert szakszerűen kezelik. A bevezetésnek idősorrendben kell Történni, bizonylat nélkül nem szabad könyvelni, a könyvelést a bizonylaton fel kell tüntetni és a bizonylatot gondosan meg kell őrizni, illetőleg irattári kezelésben kell részesíteni. Végül pedig gondoskodni kell arról, hogy a könyvviteli lapokkal visszaélés ne történhessék, azok még tévedésből sem kallódhassanak el. A szabad lapokon való könyvelés már nagy elterjedtségnek örvend, minthogy ennek a módszernek gazdasági előnyei, ellentmondás nélkül be vannak bizonyítva. A bekötött könyv helyébe mindinkább a szabad lap kerül. Ezeknek a fejlődés által adott tényeknek nem lehet többé ellenszegülni, ezek elöl nem lehet elzárkózni. Olyan értelmű döntést kellene provokálni, amely megállapítja, hogy a szabad lapokon való könyvelés a KT 25. §-a ellenére is szabályszerű könyvelésnek mondható, hogy egy és mindenkorra megszűnjék az a bizonytalanság, amely a szabadlapokon való könyvelés szabályszerűsége tekintetében uralkodik, illetőleg még mindig észlehetö. A szabad lapokon való könyvvitel sokkal nagyobb mértékben, mint a kötött könyvekben való könyvelés viseli magán a szabályszerűség ismérvét. Valamely könyvvitel bizonyító erejének nem szabad azon múlnia, hogy bekötött könyvekben vezetik, hanem az egyes üzletesemények kifogástalan bevezetésében, az egyéb könyvelésekkel való összefüggésében, amihez még a könyvelési bizonylatok rendezett és biztos elrakása is tartozik. Ezzel a biztonságnak és rendnek a legmagasabb mértékben eleget van téve. Ez nem igényel további bizonyítást. A szabadlapokon való könyvelés a vállalatok túlnyomó részében van már bevezetve és a legnagyobb mértékben felel meg a várakozásoknak és követelményeknek. A könyvvitel szabályszerűsége alatt nemcsak azt értjük, amit a KT. előír, hanem azokkal a követelményekkel is számolni kell, amelyeket normális üzemvezetéssel szemben nemcsak támaszthatunk, hanem támasztanunk kell. A könyvvitel szabályszerűségét a gyakorlatban tapasztalt szokásos felfogás szerint kell megállapítanunk. A könyvvitel a teljes üzletvitelről nyilt és világos módon feleljen, semmit sem titkoljon el, hanem áttekintést világosságot és rendet vigyen be az üzletvitelbe. A könyvviteli organizáció e célra felhasználja a könyvelési bizonylatokat, az alapkönyvek és segédkönyvek rendszerét és a főkönyv kontorendszerét. Minden könyvelésnek írásbeli bizonylaton kell alapulnia. Alapelv legyen, hogy könyvelési bizonylat nélkül nem könyvelünk, ettől az alapelvtől eltérni nem szabad, mert kétely esetében erre az okmányra mindenkor visszatérünk. Ezért a bizonylat beosztásnak, tartalmának és formájának különös figyelmet kell szentelni. A rendszeres könyvvitel csak pénzértékeket könyvel. De ezenfelül ellenőrzendő a mennyiség, a hitelviszonyok, végül az üzem. A mennyiségellenörzés részére szolgál az árúrovancs, a váltórovancs és egyéb állományrovancs, a hitelellenőrzésre szolgál a hitelezők és adósok könyve, az üzem ellenőrzésére szolgál a kalkulációs könyv a bérlistakönyv és a statisztika. A könyvelésnek napra készen kell lenni, különben az egész könyvelés rendetlenné válik és nem felel meg sem a törvény, sem pedig a rendes könyvvitel követelményének. A szabályszerűség elbírálásánál nemcsak a könyv vezetése, hanem az is döntő, vájjon bizonylatok és különféle irományok helyesen vannak e megőrizve. A könyvelés a mindenféle bizonylatokból történik, amelyek az üzleti események folyamán keletkeznek. Ezek nyugtatványok, levelek, számlák. Oly esetben, a mikor bizonylatok nem önműködően az üzleti forgalomból adódnak, azokat elkészíteni kell. A bizonylatok nincsenek határozott formához kötve, mégis gondosan készítendők. Fökövetelmény, hogy a bizonylat a megfelelő aláírással legyen ellátva, vagyis az erre jogosított személynek láttamozni kell, mert e nélkül nem könyvelhető. A szabályszerűség elbírálásánál a nagyszámú könyvkivonatról, kimutatásról, statisztikai összeállításról sem szabad megfeledkeznünk, amelyek az üzletév folyamán és a mérlegfelállitás alkalmából készülnek. Ezek a leltár, a váltók, az elfogadványok, adósok és hitelezők, a kétes követelések kivonatai, a bér és fizetési listák, a kalkulációs, a likviditási és rentabilitási kimutatások, a mérleg és eredményszámla. A szabályszerűség követelménye, hogy megfelelő ellenőrzési berendezések létesítessenek abból a célból, hogy a bejövő és kimenő számlák és mindaz ami azzal összefüggésben van megfelelően megrevideáltassanak és az állomány értékei mellék és segédkönyvekben megfelelően nyilvántartassanak. Ugyancsak a szabályszerűséghez tartozik, hogy bizonyos időközben nyersmérleget készítsünk, hogy a főkönyvbe való bevezetések ellenőriztessenek és hibák helyreigazithatók legyenek. A szabályszerűség amint az a forgalomban kifejlődött, nem juttatható érvényre mindenütt egész ideális tökéletességében különösen kisebb üzemben, anélkül, hogy a túlorganizáció minden hátrányának nem tennők ki magunkat. A szabályszerűségnek fokozatai vannak. E szerint abszolút és relatív szabályszerűséget lehet megkülönböztetni. A rend fenntartása költséges, pénzbe kerül és ezért a kisebb vállalatok nem vezethetik be teljes mértékben, vagyis kisebbfokú szabályszerűséggel kell beérniök. A nyereségen alapuló magángazdaságban a könyvvitel két formájával találkozunk, Az egyszerű könyvvitel tökéletlen könyvvitel, a kettős könyvvitel tökéletes könyvvitel. A kettős könyvvitel a vagyonváltozásokat keletkezésüktől nyomon követi és az