Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 7. szám - Dr. Fülei-Szántó Endre: A váltótelepítési jog, különös tekintettel a genfi nemzetközi egyezményre

( . sz. KERESKEDELMI JOG 103 zéssel elkövetett megtévesztéssel szemben tehát a biztosító a hamis bevallásra nem hivatkozhatik*. (A biztosított közölte az ügynökkel, hogy kórházban volt és agyvérzésben szenvedett, erre az ügynök azt mondta, hogy nem kell ilyen régi dolgokat emlegetni, amikor most egészséges.) Az ugyanebbe az elvi jelentőségű határozatba foglalt 1100/12. sz. ítéletben a Kúria azt az esetet bírálta el, amelyben a biztosított közölte az ügynökkel, hogy egy ajánlata viszautasíttatott. amire az ügynök azt válaszolta, hogy erről a biztosító bizonyára tud. Ily tényállás mellett a biztosító meg nem támadhatja az ügyletet mert az ügynök kijelentésével szemben nincs alap annak megállapítására, hogy az ajánlattevő a korábbi ajánlata visszautasításának jelentőségét ismerve és annak célzatos elhallgatását tudva írta alá az ajánlatot. Az elvi jelentőségű határozatok tartalma helyes, de tiÜtág. mert a biztosító támadó jogát csak abban az esetben nem gyakorolhatja a helyes álláspont szerint, ha az ajánlatbeli kérdés az ügynök értelmezésére rászorult, mert homályos, kétes, nehezen érthető vagy érthetetlen. Xegyedik eset: A biztosított meg akarja változtatni a szerződést, a módosításokat az üg\> nőkkel megbeszéli és megmondja azt is neki,\ i hogy a cséplőgépkészletet az eddigi módon X kívánja továbbra is biztosíttatni. Aláírja kitöltet-/ lenül az ajánlatot, az ügynök ígéri, hogy otthon; kitölti a megbeszélés értelmében, de a cséplőkészletet kifelejti. Kifelejti, nem célzatosan hagyja ki, mert hisz neki az az érdeke, hogy minél több tárgy biztosíttassék és minél nagyobb legyen a biztosítási összeg és díj, — tehát nem akart téveszteni. A cséplőkészlet elég, a biztosító annak értékét nem fizeti meg, mert az az új ajánlat folytán kiállított kötvény szerint nem volt biztosítva. A Kúria marasztalta a biztosítót — P. VII. 2675/33 sz. — mert az ügynök megtévesztette a biztosítottat, ennek folytán a biztosított tévedésből nem tudta, hogy cséplőkészlete a módosított biztosításból kimaradt, ez a módosító rész tehát érvénytelen és érvényben maradt az alapszerződésnek idevonatkozó része. Szerintem helytelen a döntés. A bajt a biztosítottnak az a gondatlansága okozta, hogy kitöltetlen ajánlatot irt alá és megbízott az ügynökben, hogy jól fog emlékezni. Az ügynök feledékenységéért azonban a biztosító nem szavatol sem az Ügynöki Rendelet, sem az ügynöknek adott meghatalmazása, sem ama helyes elv alapján,, amely csak az ügynöki értelmezésbeli megtévesztéseket tudja be a biztosítónak. A jelen esetben azonban megtévesztés nem történt. Az az igéret. hogy az ügynök megállapodás szerint fogja az ajánlatot kitölteni, nem tévesztés, mert az igéret tételekor az ügynöknek az volt a szándéka. hogy tényleg ilyen módon eszközli a kitöltést és a kifejtés — ismétlem — nem tévesztés. Ötödik eset: A gazdának kölcsönre van szüksége. Az ügynök rábeszéli őt, hogy biztosítsa az életét, akkor kap kölcsönt a biztosítótól. A gazda ad is írásbeli ajánlatot és az ügynök megnyugtatja a gazdát, hogy a biztosítás csak abban az esetben lesz érvényes, ha a biztosító a megbeszélt kölcsönt folyósítja. Itt az ügynöknek nyílt csalásáról van szó. Az ügynököt a biztosító alkalmazta oly célból, hogy gyűjtsön biztosítandókat. Számolnia kell azzal, hogy a közönség nincs kellően tájékoztatva ezen bonyodalmas ügylet tekintetében, hanem utalva van az ügynök felvilágosításaira, útbaigazításaira, közléseire. Ha az ügynök ezek körül dolose jár el, téveszt és csal és ezzel birja rá a másik felet biztosítási ajánlatnak megtételére, úgy a társaság nem hivatkozhatik arra, hogy neki az ügynök ezen jogellenes tényeihez nincsen semmi köze. Xem lehet a társaságnak megengedni, hogy a maga javára hasznosítsa az ügynök csalásának előnyeit, mert itt erről van szó, nem pedig arról, hogy felel-e ügynökének tényeiért. Xem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy az ügynök cselekvései őt nem érdeklik. Di\ Fülei-Szántó Endre: A váltótelepítési jog*, különös tekintettel p. genfi nemzetközi egyezményre Budapest, 1934: — Frankün-Társulat kiadása. — 214 L Cajal, a hires spanyol természettudós a „Tudományos kutatására vezérlő kalauz -ában fejtegeti, hogy a mások által már megtett megfigyeléseknek, kísérleteknek és más kutatómunkálatoknak az elismétlése, újból végigkisérése mily sokszor vezet meglepő új eredményekre. Ha minket jogászokat éppen Cajal nem is tekint az igazi tudományos kutatómunka részeseinek, mégis épen ez a megállapítása fokozott mértékben áll a jogtudomány eredményeire, hiszen — amint legújabban "Wilhelm Fuchs is kiemeli — a jogdogmatikus célja ,,Meinung über fremde Meinung" kialakítása. (Die Zukunft der Rechtwissenschaft - 9. L) Sajnos a magyar jogirodalomban éppen a már kialakult véleményeknek kritikai bonckés aál vonása vajmi ritkán történik meg. Kevesten vagyunk és örülünk, ha minden kérdéscsoporlra legalább egy monografikus feldolgozó esik, s ha ez a feldolgozó jelentkezett, a jogászi közvéemény az ügyet legalább egy emberöltőre szereti elintézettnek tekinteni. A váltójog területén még sivárabb a helyzet. Amennyire büszkék lehetünk nagy váltójogászaink kitűnő váltójogi tankönyveire és kézikönyveire, éppen annyira hiányzanak a váltójog területén az egyes részletkérdéseket feldolgozó monográfiák. Annál nagyobb örömmel kell üdvözölnünk Fülei-Szántó Endre vállalkozását, aki nemcsak