Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - A schilling elértéktelenedése és az osztrák legfelsőbb bíróság - Végrehajtás felfüggesztése az uzsoratörvény alapján

10 KERESKEDELMI JOG 4. 6Z hogy bíróságiunk alpereseket a?: abbanhagyás dacóra is ítélettel kötelezik az abbanhagyásra azon az alapon, hogy az ismétlés veszélye csak akkor szűnik meg, ha az abbanhagyást a pénzbírság szankciója erősíti meg. Ezzel szemben örömmel kell üdvözölni a Kúria P. IV. 274/1931. sz. ítéletét, mely kimondja, hogy ha a tettes a megismétlő'!és megakadályozására mindent megtett, ami tőle az élet fel fogam szerint az eset körülményei között elvárható, akkor nem forog fenn többé az ismétlés veszélye és megszűnik az abbav. hagyási igény is. Abban az esetben, ha az alperes az abbanhagyási igénynek az ismétlési veszély megszüntetésével a kereset beadása után (de természetesen az ítélet hozatala előtt) tesz csak eleget, akkor az abbanhagyás időpontjáig az abbanhagyási kereset jogos költség jár, de az abbanhagyástól kezdve abbanhagyási igénye megszűnt, úgyhogy ezután már csak a költségekre folytathatja a pert. Ez a kúriai ítélet sajnálatos módon a gyakorlatban nem igen talál követésre és az alsóbíróságok rendszerint nem veszik figyelembe a megtörtént abbanhagyás komolyságát és azt, hogy a tettes mindent megtett arra vonatkozólag, hogy a cselekmény meg ne ismétlődhessék és az alpereseket abbanhagyásra kötelezik, aminek legsúlyosabb következménye a magas perköltség. Tekintve, hogy az abbanhagyás megtörténte után a kereset folytatásának célja rendszerint úgyis már csak minél nagyobb perköltség elérése, kívánatos volna, ha a Kúria álláspontja oly esetekben, mikor az abbanhagyás tényleg komoly, fi evelembe vétetnék. Etekintetben például szolgálhat a kamarai választott bíróságok némely ítélete, melyek a cselekményt önszántából abbanhagyó alperesek álláspontját messzemenően respektálták. Az abbanhagyásra való bírói kötelezés elmaradása a cselekmény esetleges jövőbeli megismétlése esetén sem sérti a felperes jogait, mert akkor még mindig indíthat új abbanhagyási pert. SZEMLE A schilling elértéktelenedése és az osztrák legfelsőbb bíróság. Bár Ausztriában a gazdasági élet egész terén teljes nyíltsággal jut kifejezésre az Osztrák Nemzeti Bank hivatalos kurzusával szemben a külföldi valuták ázsiója és ezzel a schilling értékvesztesége, mégis a meglepetés erejével hatott az osztrák legfelsőbb bíróságnak 1933 február 1-én hozott három ítélete (Rechtsprechung, 1933 febr. sz.), melyek a schilling értékcsökkenésének konzekvenciáit a bírói gyakorlatban is levonják. Mind a három perben felperesek külföldi valutában meghatározott követelést érvényesítettek, de a per folyamán valamennyi kijelentette, hogy schillinget is hajlandó elfogadni, de a Nemzeti Bank árfolyamával szemben a külföldi valuta tényleges értékének megfelelő árfolyam szerinti átszámításhoz ragaszkodott. A három ítélet egyértelmüleg azt az elvi álláspontot foglalja el, hogy effektív külföldi valutában való fizetést a hitelező sem külföldön, sem belföldön nem követelhet. Külföldön nem követelhet azért, mert a Nemzeti Bank sem valutát nem utal ki, sem schillingnek külföldre való kivitelét nem engedélyezi és így a külföldön való teljesítés tekintetében időleges lehetetlenülés forog fenn. De belföldön sem követelhető effektív valutában való teljesítés, mert a devizakorlátozások folyományaképpen külföldi valuták Ausztriában nem tekinthetők forgalomban lévőknek. Forgalomban lévőnek ugyanis csak az olyan pénznem tekinthető, melyet bárki tetszés szerint megszerezhet, már pedig ez a devizakorlátozások mellett nem lehetséges. A teljesítést azonban adós ideiglenes lehetetlenülés címén mégsem tagadhatja meg, mert módjában áll tartozását belföldön schillingben kiegyenlíteni. A nagyjelentőségű fordulat az osztrák bíróságok gyakorlatában azonban nem fentiek megállapításában, hanem annak kimondásában rejlik, hogy adós tartozását nem az Oszti'ák Nemzeti Bank hivatalos árfolyama, hanem a külföldi valuta valóságos belső értékének megfelelő árfolyam szerint köteles kifizetni, mely tényleges átszámítási árfolyam szakértő által állapítandó meg. Ez tehát a schilling elértéktelenedésének nyílt bevallását jelenti és az Osztrák Nemzeti Bank hivatalos árfolyamjegyzését minden jelentőségétől megfosztja.1) Az osztrák legfelsőbb bíróság ítéleteit az Optk. 989. §-ában kifejezésre jutó arra a magánjogi szabályra alapítja, hogy ha a kölcsönkapott külföldi pénznem visszafizetésekor ez a pénznem nincsen forgalomban, az adós a hitelezőt olyképpen köteles kielégíteni, hogy az a kölcsönnek a kölcsönadás idejekor volt belső értékét megkapja. Már pedig külföldi valuta Ausztriában forgalomban jelenleg — a devizakorlátozások folytán — nincsen és a hivatalos árfolyam a belső értéknek nem felel meg, tehát a külföldi valuta tényleges forgalmi árfolyama az irányadó. — Különösen áll ez az egyik ítélet szerint abban az esetben, ha mindkét fél ausztriai lakos és a követelést külföldi pénznemben határozták meg, mert ilyenkor a felek vélelmezhető akarata az, hogy a belföldi pénznemben nem bízva, a követelés értékállandóságát igyekeztek biztosítani. (2. Ob. 1023/1932. sz. ítélet). — Az 1. Ob. 567/1932. sz. ítélet azzal is indokolja a hivatalos árfolyamtól való eltérést, hogy a szóbanforgó szerzőtlés teljesítési helye és a fizetési hely Svájcban van és így a nemzetközi magánjog szabályai értelmében a teljesítésre, tehát az átszámításra is svájci jog alkalmazandó. A svájci jog pedig nem az Osztrák Nemzeti Bank által megállapított árfolyamot, hanem a valóságos árfolyamot veszi alapul, melynek alapján annyi schilling fizetendő, amennyiért a hitelező Svájcban a neki járó svájci frankokat meg tudja szerezni. = Végrehajtás felfüggesztése az uzsoratörvény alapján. Az uzsoratörvény 15. §-a értelmében, ha a J) E közlemény kiszedése után jutottak nyilvánosságra az osztrák kormány új rendeletei, melyek egyrészt kimondották az arany- és valutatartozások valorizálását, másrészt a vámoknál az aranykorona átszámítási kulcsát 1.44-röI 1.80-ra emelték. Erre a lépésre a bíróságok jog- és igazságérzete kényszerítette az osztrák kormányt!