Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1932-ben

8 KERESKEDELMI JOG 4. SZ is, melynek kikötése pedig az inflációs időkben az értékállandóság biztosítékára szolgált. Még a jelzálogtörvény is azért engedi meg búzaellenértékben megállapított jelzálogjog bekebelezését, hogy a félnek ezzel a jelzálogos követelés értékállandóságát biztosíthassa. A búzának időközben bekövetkezett nagymérvű áresése szintén felvetette azt a kérdést, hogy a búzavalutában megállapított követelések valorizálhatók-e. A Kúria P. IV. 4387/1930. sz. ítéletében (K. J. 1.) megállapította, hogy búzavaluta kikötése esetén a felek akarata kétségkívül arra irányult, hogy a követelés értékállandóságát biztosítsák. Tehát a Kúria a követelést nem a búza jelenlegi lecsökkent értéke alapján állapította meg, hanem a búzának az üzletkötéskori értékét számította át pengőre és ez alapon marasztalt. A kényszere pyessépi joggyakorlat köréből a Kúria P. VII. 462/1932. sz. ítélete emelendő ki, mely a szakirodalomban nem maradt ellenmondás nélkül. A per tényállása szerint a kezes két héttel a kénvszeregyességi eljárás megindítása előtt vállalt kezességet a kényszeregyességi adósért. A Kúria e kezességvállalást a K. E. rendelet 78. §-ába ütköző külön előnynek minősítette és megállapította a kezesség semmiségét. Külön kiemelendő, hogy a hitelező a kezességvállaláskor tudott arról, hogy adós rövidesen kényszeregyességet fog kérni maga ellen. A Kúria állásfoglalását Huppert Leó helytelenítette (Polgári Jog f. é. 3. sz. 171. old.), mert nézete szerint a rendelet 78. §^a csak az eljárás megindítása után létesült megegyezésekre vonatkozik, de nem alkalmazható az eljárás megindítása előtt létrejött megegyezésekre. Meszlény is ezen a nézeten van (Csődönkívüli k. e. és kényszerfelszámolás 4. kiadás 191. old.), mert a 78. §. legis ratioja a par conditio creditorum elvének érvényre juttatása, mely elv csak a kénvszeregyességi eljárás folyamán érvényesül, előtte vagy utána azonban nem. Elvi szempontból kétségkívül Huppert és Meszlény álláspontja helves, mert a k. e. rendelet az eljárás megindítását megelőző időben való jogszerzéseket elvileg nem kívánja érinteni és a 22. §-ban külön kiemeli azokat a külön kielégítési jogokat (2 hónapon belül szerzett végrehajtási jogok), melyeket érvényteleneknek tekint. Ha tehát a rendelet az eljárás megindítása előtt egyéb úton szerzett külön előnyöket, pld. kezességet is érvénytelennek kívánta volna tekinteni, úgy arról, épp úgy, mint a végrehajtási jogok tekintetében, bizonyára kifejezetten rendelkezett volna. Tehát elvileg az eljárás megindítása előtt szerzett külön előnyöket nem lehet érvényteleneknek tekinteni. Mégis a Kúria ítéletét helyeselni kell, mert a konkrét tényállás alapján a kezességvállalás feltétlenül egy, a hitelezők kijátszására irányuló in fraudem legis ügylet volt, mely ez alapon volt a 78. §. alá vonható. A pénzintézetek felszámolásáról szóló 919/ 1917. M. E. sz. rendelet 7. §-a által adott moratóriumot a Kúria úgy értelmezi (P. IV. 5567/1931. sz. alatt, K. J. 5.), hogy e rendelkezés csak teljesítési per indítását zárja ki, de nem értelmezhető olyképpen, mintha megállapítási per megindítását is kizárná. Ez az álláspont csak helyeselhető, de ezzel logikailag egyáltalában nem fér össze a Kúria ugyanazon tanácsának a devizarendeletekkel kapcsolatos állásfoglalása. A 4550/1931. M. E. sz. rendelet 5. §-a a „követelés iránti per" felfüggesztésére vonatkozik és ez alapon a Kúria nemcsak a teljesítési, hanem a megállapítási pereket is felfüggeszti. (Pk. IV. 3262/ 1932. sz., K. J. 11.) Ez az álláspont, tekintettel egyrészt a pénzintézeti moratóriummal kapcsolatos állásfoglalásra, nem logikus, de különben is túllő a célon. A devizakorlátozások indoka és gazdasági célja az, hogy az ország devizaállományát és a pengő értékállandóságát megvédjék. E cél eléréséhez azonban teljesen elegendő a teljesítésre irányuló pereknek a Nemzeti Bank rendelkezése alapján való felfüggesztése. De teljesen érthetetlen, hogy miért van szükség a megállapítási perek felfüggesztésére is, mikor valamely követelés puszta megállapítása a pengő pozíciójára semminő befolyással nincsen. Érthetetlen, hogy az a külföldi hitelező, akinek követelése, jogviszonya vitás, miért ne tudja ezen követelés fennállását vagy fenn nem állását bírói úton tisztázni és ezzel úgy a maga, mint adósa jogi helyzete tekintetében fennálló bizonytalanságot megszüntetni. A végrehajtási jog nemzetközi vonatkozásai tekintetében figyelmet érdeme] a Kúria P. VII. 5216/1931. sz. ítélete (K. J. 5.), mely voltaképpen egv pergátló kifogás felett döntött Felperes 'Becsben keresetet indított annak kimondása iránt, hogy a magyar közadós ellen Magyarországon foganatosított végrehajtás a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondassék ki. Felperes ugyanilyen kereseti kérelmet terjesztett elő a magyar bíróság előtt indított perben is és alperes itt pérfüggőségi kifogást emelt. A Kúria a pergátló kifogást perfüggőség hiányában elvetette és megállapította, hogy külföldi bíróság magyar adós ellen magyar területen foganatosított végrehajtást hatálytalannak úgysem mondhat ki, mert ez nem egyeztethető össze az állami szuverenitással. A hiteljogi gyakorlat legérdekesebb döntései az iparjogvédelem és elsősorban a tisztességtelen verseny gyakorlatának terén találhatók, ami a versenyjog mindinkább növekvő gyakorlati jelentőségét dokumentálja.