Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - Dr. Kuncz Ödön: A biztosítás [könyvismertetés]

4 KERESKEDELMI JOG JUJ -w |M • | | IMiMlI | •••III I IIBIU 3. 8Z 4. Eredményes támadásban volt része a hágai 28. cikk második felének is, amely a 29. cikk külön bekezdésévé vált. A hágai rendelkezés szerint „az intézvényezett eliogadásának tartalma szerint felel, ha az elfogadás törlése előtt a váltóbirtokossal vagy bármely váltókötelezettel kö-zölte volt, hogy a váltót elfogadta." A már kifejtett elv alapján ebben a szövegben természetesen kilogas aiá esik „az elfogadás törlése előtt" kifejezés, hiszen ez megint az elfogadó uralmi köreben lejátszódó aktusok sorrendjének tulajdonít jelentőséget harmadik személy irányában. Ezt a kiiejezést Genfben törölték is. De hasonló gondolatmenettel magyarázható az a másik módosítás is, amely az elfogadás közlésének nem valamennyi nitelezö irányában tulajdonít jelentőséget, hanem csak annak az irányában, akivel az elfogadást közölték. Valóban a jognyilatkozatokra vonatkozó áitalános elvek alapján nem is lehet más eredményre jutni. Ami jognyilatkozatot valaki a váltóra ír, az mindenkihez szól, aki váltóbirtokos lesz, amit azonban csak egy váltóbirtokossal közöl, azon a szaván más nem foghatja, csak az, akihez a közlés intézve volt. 5. Kardinális és a háború utáni valutáris zavarokra visszavezethető módosulást szenvedett az idegen pénzértékben kifejezett váitóösszegnek a fizetési hely pénzértékére való átszámítására vonatkozó hágai 40. cikk. Ismeretes a Kúriának az inflációs idők alatt a V. T. 37. §-ában szereplő „fizetési nap" kifejezéssel vívott küzdelme. A genfi konferencia a kérdést, — amely még nagyon is közeli időből eredt — az adósnak a pénznemek közti választási jogával ellentétes irányban a 41. cikkben akként oldotta meg, hogy az adós késedelme esetében a hitelezőt jogosította fel a lejáratkori és a tényleges fizetéskori árfolyam közti választásra. Ez a megoldás a váltóbirtokosra kétségkívül előnyösebb, mintha egyszerűen a fizetéskori árfolyamot mondták volna ki irányadónak — amint erre volt is német indítvány —, mert az adós spekulációjának arra az esetre is útját állja, ha nem a fizetés helyén folyamatban levő, hanem a váltóban szereplő idegen pénznem depreciálódik. Nem nyújt azonban a genfi szöveg sem a hitelezőnek védelmet arra az esetre, ha egyidejűleg mindkét pénznem értékcsökkenési folyamaton megy át. Általában elvi alapon nem is lehet megmagyarázni, hogy miért részesül a hitelező az adós késedelmessége esetében éppen az effektivitás kikötése nélkül külföldi pénzértékre szóló váltónál olyan védelemben, amilyen védelmet nem élvez sem akkor, ha az effektivitás ki van kötve, sem akkor, ha a váltó belföldi pénzről szól. A hitelező szempontjából tökéletes következetes megoldás az lenne, ha a váltóösszeget minden esetben egy olyan pénznemre átszámítva kellene fizetni, amely a kritikus idő alatt értékcsökkenésen nem ment keresztül, de ebben az esetben is nem a lejárat időpontjának kellene az első döntő terminusnak lenni, hanem a váltótartozás keletkezési időpontjának.10 A mai idők azonban azt tanítják, hogy a hitelező szempontjából tökéletes megoldás sem szükségképpen egyszersmind a legigazságosabb. A genfi megoldás erősen magán viseli az ötletszerűség bélyegét és a gyakorlatban különösen azért fog nehézséget okozni, mert a késedelem momentumát a követelés mértéke szempontjából is döntő jelentőséghez juttatja. Kétségtelen, hogy a különböző váltókötelezettek késedelembeesésének időpontja különböző lehet. Annál tehát, aki esetleg csak hónapokkal a lejárat után esik késedelembe, egy napi késedelem a hónapok alatt előállott depreciálódás kiegyenlítésének kötelezettségét idézheti elő. De lehetséges az is, hogy a visszkeresettel fellépő nem késedelmes visszkereseti adóssal szemben fog állani és — jóllehet maga a tényleges fizetés szerinti árfolyamon fizetett — a nem késedelmes előzőjétől csak a lejáratkori árfolyam szerint fog fizetést követelhetni, ami a visszkereseti összeg számításának szabályaival merő ellentétben áll. De elképzelhető a fordított eset is, amikor a nem késedelmesen fizető a késedelmes visszkereseti adósával szemben esetleg nyereségre is tesz szert. Véleményem szerint tehát kár volt egy tetszetős és időszerűnek látszó formula kedvéért letérni az exakt szabályozásnak arról a területéről, amely a váltójognak a legigazibb terrénuma. Dr. Kuncz Ödön: A biztosítás Irta: Dr. Kutasi Elemér ügyvéd, a BIOSZ igazgatója. A magyar biztosítási jogi irodalom a legutóbbi évtizedben több szakmunkával gazdagodott. Ezek a szakmunkák azonban a biztosítási jognak inkább csak egy-egy speciális kérdésével foglalkoztak. Nélkülöznünk kellett újabb jogi irodalmunkban ennek a nagyfontosságú jogterületnek átfogó tudományos feldolgozását, amire pedig éppen újabban annál inkább szükség lett volna, mert a biz16 Méltán merül fel egyébként az a kérdés is, hogy a váltótartozás a valutaromlás következményeivel szemben bármely vonatkozásban milyen alapon részesülhet fokozottabb védelemben, mint általában a pénztartozások.