Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - A gyári munkarend kérdéséhez. Hozzászólások

2 KERESKEDELMI JOG 3. SZ lése (23. c.), ami a V. T. 19. §-ában megszabott két évvel szemben még mindig számottevő rövidítés. Érdekesebb azonban az az első pillanatra jelentéktelennek látszó módosítás, amely az elfogadás visszavonása tekintetében a 29. cikkben mutatkozik. Mint tudvalevő, a V. T. 21. §-ának utolsó bekezdése a „megtörtént elfogadás" visszavonását kizárta. Vitás maradt azonban, hogy mikor tekinthető az elfogadás „megtörténf'-nek. Ez a kérdés azután egyike lett azoknak a pontoknak, amelyeken a különböző váltóelméletek harca lezajlott. A kreációs, a kiadási és a szerződéses elméletek mellett legújabban egyre erősebben uralomra jutó Rechtsscheinteória szerint, amely a szerződési teória egyik továbbfejlesztéseként került felszínre és amelyet magam is a legelfogadhatóbbnak tartok, a helyzet a következő : Az elfogadót, — aki az aláírást már megtette — a jóhiszemű váltóbirtokossal szemben kötelezni lehet már azon az alapon, hogy az általa aláírt váltó — habár akarata ellenére — kikerült a birtokából, mert ő létesítette azt a külső tényállást, amelyben a harmadik jóhiszemű megbízhatott. Ez a felfogás volt az, amely az elméletek harca után hosszú időre pontot tett és amely a szerződési elmélettel is jól megfér, olyan viszonyban állván vele, mint a tulaj donátruházó tulajdonát a tulajdonszerzéshez megkívánó elv áll azokkal a szabályokkal, amelyek a nem tulajdonostól való szerzést is elismerik. A Reichsgerichtnek két új keletű határozata alapján Németországban ismét felélénkült a kérdés körül a vita, mert a Reichsgericht a kreációs teóriának megfelelően indokolta meg a határozatait. Ebben a vitában derült azután ki, hogy a kreációs elmélet híveinek sem fogyott még el a puskaporuk és közülük pld. Eckhardt azzal érvel, hogy a Rechtsschein teóriának téves a kiindulási pontja. Nem igaz nevezetesen szerinte, hogy a törvény a forgatható papír megszerzőjét is ugyanolyan védelemben kívánná részesíteni, mint a pénz vagy a bemutatóra szóló papír megszerzőjét, tehát még a tolvajtól szerzés esetében is, hanem a védelem csak a jóhiszemű szerzés védelmének általános körében mozoghat, vagyis a rábízás momentumát nem szabad elhanyagolni.12 Más alkalommal volt szerencsém utalni már arra, hogy ezt az ellenvetést jogosnak ismerem el, mert a Kt. 300. §-ában a bemutatóra szóló és forgatható papírok egymásmelletti említését tévesnek tartom. Ezzel szemben azonban az Eckhardtfejtegetésében a tévedés az, amikor ő a rábízás momentumát a papír kiállításán vagy aláírásán felül még további külső momentumokban keresi. Maga az aláírás ugyanis 12 Eckhardt: Reichsgericht u. Wechseltheorie. Beitrage zum Wirtschaftsrecht. II. k. 1059. éppen úgy a harmadik által a szerzésének alapjául elfogadható külső tényállást valósít meg, mint ingóság esetében a dolognak a tulajdonos részéről másra bízása. Az aláíráson felül tehát forgatható papírok esetében nem szükséges, hogy még az aláírt papírnak a más személy által való birtoklásában megnyilatkozó külső tényállást is maga az aláíró valósítsa meg. Ha a váltó aláírásának esetét át akarnánk vinni az ingók tulajdonának körébe, kb. azt az esetet kellene analógiául felhozni, amikor a tulajdonos maga írná rá, pl. egy festmény hátára, hogy ez a festmény Nagy Péter tulajdona és azután, amikor a festmény akarata ellenére a Nagy Péter birtokába kerülne, a Nagy Pétertől vásárló jóhiszemű harmadik személlyel szemben támasztana tulajdoni igényt. Nézetem szerint a bíró akkor járna el helyesen, ha a jóhiszemű szerzőt ebben az esetben megvédené. A hágai szabályzat nem ment el annyira, hogy az elfogadást a forgalomba visszakerüléssel tekintette volna visszavonhatatlanul befejezettnek, hanem a tiszta szerződési elmélethez közelebb maradva, a 28. cikkben a visszavonást addig engedte meg, amíg maga az elfogadó nem szüntette meg a maga birtoklását. Genfben azután a hágai megoldás ellen az ellenvetésnek hosszú sorozata merült fel. A magyar váltótörvény megoldását, amely a cseh váltótörvény 19. §-ába is átment, a kreációs elmélet alapján levont minden konzekvenciájával együtt a cseh delegáció vette védelmébe, vitatva, hogy az elfogadás az aláírás tényével megtörtént s azt visszavonni semmiképpen nem lehet. Ezt az álláspontot a kreációs teóriától függetlenül is támogatták azzal az érveléssel, hogy az elfogadás egy idegen okiraton történik és így már az általános magánjog szabályai szerint is magával az aláírás megtörténtével be kell fejezve lennie a jognyilatkozatnak, amely éppen úgy mint minden más személy érdekkörét érintő hatályos nyilatkozat, a megtörténte után többé vissza nem vonható. Ez ellen a megoldás ellen a teoretikus és gyakorlati érvek egész sorozata vonult fel. Elméleti szempontból a kérdést főként Sulkowski világította meg,13 magáévá téve a forgalom biztonságát leginkább szolgáló álláspontot, amelyet fentebb vázoltam. Ezen az alapon azt javasolta, hogy a váltónak az intézvényezettől a forgalomba visszakerülése legyen az az időpont, amikor az elfogadás visszavonhatatlanná válik, tekintet nélkül arra ,hogy ez a forgalombakerülés az intézvényezett akaratával vagy akarata ellenére történik. Gyakorlati oldalról a törlés hatályosságának elismerése mellett főleg két érvet értékea Comptes Rendus 224. és 226. 1.