Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Törvényjavaslat az üzleti hirdetések korlátozásáról és a versenyjog módosításáról

2. 8Z. KERESKEDELMI JOG 11 Kamat 35. Ha az alperes késedelme nem vétkes s késedelme alatt a tartozás összegével nem nyerészkedhetett, csak a kisebb kárkamat fizetésére kötelezhető, erre is csak 1931. évi október hó 17-ig, mert ezentúl az 5610/1931. M. E. Isz. rendelet 14. /-a értelmében csak a 6 százalékos váltói törvényes kamatot tartozik fizetni. (C. P. VII. 1823/1931. sz. a. 1932 nov. 23-án.) Megbízás 36. A megbízott elszámolási kötelezettségének a teljesítését nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy a megbízóit megillető követelések és az azokat terhelő tartozások egy része még per alatt, vagy egyébként függőben van. (C. P. II. 2906/1930. sz. a. 1932 nov. 10-én.) Ha ezt az alperes igazolni tudja, ez csak arra szolgálhat alapul, hogy a függőben levő tartozások kielégítésére szükséges összeg egyelőre a részvényesek között való felosztás mellőzésével a tartozások fedezésére készen tartassák, a követelésekre ezentúl befolyó, valamint a tartozások fedezésére készen tartott összegekből, esetleg felszabaduló összegek pedig annak idej'én pótlólag osztassanak fel. Az a körülmény tehát, hogy az alperes és megbízói között az elszámolás a követelések és tartozások minden tételére kiterjedően véglegesen ezidőszerint még meg nem ejthető, nem menti fel az alperest az alól a kötelezettsége alól, hogy a 8 évet megközelítő idő óta folyamatban levő lebonyolításnak az eddigi eredményéről a felperesnek, kívánatára, számot adjon és nem teszi a felperes keresetét egymagában is teljes egészében időelőttivé. Társasági szerződés 37. Elállás a szerződés alapjául szolgált feltevés és cél meghiúsulása okából. (C. P. VII. 1121/1931. sz. a. 1932 okt. 27-én.) A fellebbezési bíróság által megállapított, irányadó tényállás szerint a társasági szerződés tárgyául szolgáló gyógypor elosztógép a szerződés megkötése idején nem volt teljesen alkalmas a használatra és forgalombahozatalra. Hibája az volt, hogy az elosztott porok egy része a géphez tapadt, a tökéletesítésre irányuló kísérletek sikertelenek maradtak és a további kísérletezés eredménye kétségesnek, bizonytalannak mutatkozott. Erre a tényállásra való tekintettel a fellebezési bíróság az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával döntött akként, hogy alperes, akit a társasági szerződés tartalma szerint a gépgyártás, világszabadalmaztatás, papírbeszerzés, forgalombahozatal költségeinek, de egyáltalán minden kapcsolatos költségeknek és kiadásnak előlegezése, úgyszintén a felperes javára fizetendő havi 250 pengő előleg is terhelt, nem volt köteles a további kétséges kísérleteket folytatni, hanem a társasági szerződés alapjául szolgált feltevés és cél meghiúsulása okából attól jogszerűen elállhatott. Valorizáció 38. Az alperes teljes vagyontalansága s az életjáradéki összeg behajthatóságának kétséges volta a méltányos mértékű átértékelésnek nem akadálya. (C. P. II. 7259/1930. sz. a. 1932 nov. 29-én.) Nyugdíjátértékelés 39. Az 1926. évi XVI. t.-c. 1. §. első bekezdése ugyancsak a készpénzben járó nyugdíj átértékeléséről ről szól, de a készpénz jellegen nem változtatott az, hogy annak mértékét a bírói ítélet utóbb az értékállónak tartott búza (mint átértékelési alap) mindenkori egyenértékében fejezte ki. (C. P. IV. 5835/1931. sz. a. 1932 dec. 2-án.) Az ilyképpen elvileg megengedettnek veendő újabb átértékelésnek annyival inkább helye van, mivel utólag kitűnt, hogy a búza, a legutóbbi években bekövetkezett nagymérvű értékcsökkenése miatt, nem is megbízható átértékelési mérték. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság, mikor a nyugdíj jelen perbeli átértékelésénél — az özvegyi nyugdíj szempontjából — az 1924 július l-e előtti ítéletben elfogadott búzaalap helyett (és az 1917. évi önkéntes fölemelésnek mint lényegében csak közbenső átértékelésnek figyelmen kívül hagyásával) az 1912. évi — nyugdíjazáskori — 1800 korona nyugdíj belső pénztértékéhez képest pengőalapra tért át. Üzletátruházás 40. Az semmiesetre sem fér meg a kereskedőt kötelező jóhiszeműséggel, hogy az üzletátruházó az átvevőt az átadott üzlethelyiség bérletéből bármikor is kitúrja, kölönösen nem avégből, hogy azután ugyanott ő maga az átadott üzlettel versenyző üzletet folytasson. (C. P. IV. 830/1932. sz. a. 1932 nov. 16-án.) Az nem vitás, hogy a fennállott régi alperesi üzletnek felperesre átruházása nem volt puszta ajándékozás, hanem — akár előzetes kikötéshez képest, akár a körülmények utólagos alakulása folytán, de valósággal visszterhes átruházása volt. Az sem vitás tény, hogy a felperes az alperes be nem jegyzett régi üzletét az alperes engedélye alapján a helyiség változatlanságával adott helyzetben, mint üzletátvevő tényleg az utódlásnak a cégfeliratban feltüntetésével folytatta, ami a vevőkör megtartását szükségkép elősegítette. Az pedig nem is kétséges, hogy azzal, hogy a felperes a helyiséget 3 és fél év múlva elhagyni kényszerült és a volt régi helyiségét vagy annak egy részét újra az alperes foglalta el és ott hasonló tárgyú üzletet nyitott a saját nevén: a felperes elesett a helyzeti adottságból folyt ama lehetőségtől, hogy üzletét tovább is az eredeti megállapodásukhoz képest az utódlás feltüntetésével folytathassa, ami pedig károsan befolyásolhatta a további üzletmenetet; az alperes régi üzletének a régi helyen, a régi megjelöléssel felélesztése pedig az átadott vevőkör visszaszerzésére vezethet. Az semmiesetre sem fér meg a kereskedőt kötelező jóhiszeműséggel, hogy az üzletátruházó az átvevőt az átadott üzlethelyiség bérletéből bármikor kitúrja, különösen nem avégből, hogy azután ugyanott ő maga az átadott üzlettel versenyző üzletet folytasson. Már pedig adott esetben ez történt. Ugyanis az alperes személyes meghallgatása során maga azt adta elő, hogy azzal a bejelentéssel bírta reá a vele jóviszonyban lévő háztulajdonost a felperes üzletbérletének felmondására, hogy az üzletátadáskor felperesért vállalt jótállást visszavonja s