Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Törvényjavaslat az üzleti hirdetések korlátozásáról és a versenyjog módosításáról

12 KERESKEDELMI JOG 2. SZ ugyanakkor megegyezett a háztulajdonossal abban is, hogy a régi üzlethelyiséget — vagy annak egy részét — újra ő veszi bérbe borkereskedés céljára. Tehát nyilván szándékosan és avégből idézte elő az alperes a felperesi helyiségnek a háztulajdonos részéről történt felmondását, hogy ugyanott újra megnyissa versenyvállalatát. A versenyvállalati minőség meg volt állapítandó annak ellenére, hogy az átadott üzlet a kereseti előadás szerint főleg cipőfelsőrészkészítö vállalat volt, mert az alperes 3. sorszám alatt foglalt beismerése szerint a mellett bőrkereskedésre is kiterjedt régi üzletköre, felperes pedig az átvett üzletben nem vitásan mindkét üzletkört folytatta: tehát ha az alperes az újra elfoglalt helyen esetleg — annak ellenére, hogy a csatolt házbérvallomási ívben iparosként szerepel — nem is folytat egyebet bőrkereskedésnél: ez is egyike az átadott üzlet tárgyainak. Az alperes tehát károsodásra alkalmas szándékos tényéből folyóan az ebből felperesre hárult kárért felel, ha e ténye a fellebbezési bíróság ítéletében felhozottaknál fogva egyébként nem is vonhatja maga után az előbbi állapotba visszahelyezés kötelezettségét. Alkalmi egyesülés 41. Egyik kötelezett alkalmi társtagnak sincs joga ahhoz, hogy a vállalati összeget saját javára részben elvonja a vállalati hitelezők kielégítése elől. (C. P. IV. 2802/1932. sz. a. 1932 nov. 10-én.) A felperes szerint a felosztandó tömeg (a m. kir. igazságügyminiszter által a hódmezővásárhelyi kir. járásbíróságnál bírói letétbe helyezett 17.701 P 52 f.) a felperest, továbbá az I. rendű és a IV. rendű alpereseket, mint a szeghalmi kir. járásbíróság és fogház építkezésének — egymással alkalmilag társult — vállalkozóit közösen illeti, a II. és III. rendű alperesek tehát a csupán az I. rendű alperes ellen szóló végrehajtható jogerős közokiratuk (ítélet, illetve bírói egyesség) alapján a felperes járandóság-részéből (melynek címén a felperes a sorrendi tárgyaláson a letétből 5000 pengőt igényel) kielégítést nem kaphatnak. A fellebbezési bíróság — az elsőbírósági végítéletre utalással — azt állapította meg tényül, hogy a II. és III. ren'dű alpereseknek azok a követelései, melyeket az I. rendű alperes elleni végrehajtási ügyben a bírói letétből kielégíteni akarnak, éppen a szeghalmi közös építkezéssel kapcsolatban, a vállalat érdekében merültek fel. Ez a ténymegállapítás a Pp. 534. §-a értelmében ezúttal is irányadó, mert a Pp. 270. §. szerinti indokolási kötelezettségnek a fellebbezési bíróság eleget tett, kifejtette azokat az okokat is, melyek miatt a felperes felajánlotta bizonyítást mellőzte, iratellenességet, vagy nyílván helytelen ténybeli következtetést pedig a m. kir Kúria nem észlelt. Eszerint a szóbanlévő követelések a vállalkozó társak közös terhét képezik, mert ha a vonatkozó jogügyleteket az ügyvivő I. rendű alperes kötötte is, a társainak képviselőjeként jogosan eljártnak tekintendő. így pedig a felperesnek, mint egyik kötelezett alkalmi társtagnak, nincs joga ahhoz, hogy a vállalati összeget saját javára részben elvonja a vállalati hitelezők kielégítése elő, ezért nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak a felperest keresetével elutasító ítéleti döntése, még akkor sem, ha nem lenne joghatályos az alkalmi társak közt 1928 december 15-én létrejött az a megállapodás, mellyel az I. rendű alperesre ruházták át az ezúttal szóbanlévő szeghalmi építkezésből eredő vállalkozói járandóságukat. 42. Az alkalmi egyesülés tagjának csak az alkalmi egyesülés üzleti eredménye szerint javára eső jutalékhoz lévén joga, az alkalmi egyesülés fennállása alatt az egyes tagok nem érvényesíthetnek külön egyes kiszakított tételeket. (C. P. IV. 592/1931. sz. a. 1932 nov. 22-én.) Részvénytársaság 43. Ha a cég egyedüli jegyzésére jogosult igazgatósági tag mellett a többi igazgatósági tag csak előbbivel együtt jegyezheti a céget, a többi igazgatósági tag a cégjegyzésből lényegileg kizártnak tekintendő. (Bp. T. P. VI. 11.603/1932. sz. a. 1932 okt. 8-án.) A K. T. 184. és 185. §-a értelmében nincsen ugyan akadálya annak, hogy egyes megnevezett igazgatósági tagok egyedül jegyezhessék a céget, de kötelező szabály, hogy a cégjegyzésből az igazgatóság egyik tagja sem zárható ki, és így az alapszabályok 4. §-ának oly módon való módosítása, hogy S. egyedül jegyezheti a céget, nem ütközne törvényes intézkedésbe, ha emellett a módosítás oly intézkedést nem tartalmazna, mely a többi igazgatósági tag cégjegyzési jogosultságát ki nem zárná. Tekintve azonban, hogy a módosított 4. §. szerint a többi igazgatósági tag csupán S.-el együttesen jegyezheti a céget, kinek aláírásával a cég már érvényesen jegyezve van és ekként más igazgatósági tag aláírásának a S. aláírásához való csatolásának a cégjegyzési hatáskört kifejező és megvalósító jelentősége nincs — miáltal a'cég egyedül való jegyzésére jogosult S?-n kívül a többi igazgatósági tag a cégjegyzésből lényegileg kizártnak tekintendő. 44. A Pénzintézeti Központ jogosult a Földhitelbank igazgatósági tagjai £llen kártérítési pert indítani. — Igazgatósági tagok kártérítési kötelezettségének mérve saját részvényvásárlás esetében. — Az 1924. évi remuneráció csak az 1924. évi nyereségmegállapító jellegű zárómérleg, nem pedig az 1925. évi vagyonmegállapító /jellegű aranymérleg alapján volt megállapítható. (C. P. IV. 4260/1932. sz. a. 1932 nov. 2-án.) A Földhitelbank P.észvénytársaság budapesti bejegyzett cég a hitelezőivel a budapesti kir. törvényszéken 1930 február 28-án Ke. 43.250/1929/82. szám alatt csődönkívül létrejött jogerői kényszeregyességnek a 921/1917. M. E. számú rendelet 9. §-ához képest megszabott rendelkezése folytán számol fel a pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ által intézett önkéntes felszámolása tárgyában 919/1917. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet megfelelő alkalmazásával olyképpen, hogy a hitelezők a felszámolás eredménye szerint fognak — a kényszeregyesség tartalma szerint — aránylagos kielégítésben részesülni. Ilyképpen a Pénzintézeti Központ felszámolói működése nem egyedül a Földhitelbank Részvénytársaságnak, hanem egyúttal az utóbbi összhitelezőinek rendelkezésén is, vagyis kényszeregyességi alapon nyugszik; következőleg a Pénzintézeti Központ, mint — lényegileg — kényszeregyességi értékesítő, nem