Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Széljegyzetek egy kartelbírósági ítélethez

6 KERESKEDELMI JOG 2, SZ. váltó anélkül, hogy fedezendő követelés volna, causa szempontjából pedig szívességi váltó anélkül, hogy az adósnak szívességtételre oka, vagy erre irányuló akarata volna. A visszleszámítolás következtében a hitelező követelése — figyelmen kívül hagyva a jogelmélet kérdését, kizárólag gyakorlatilag — kétszeresen inkorporálódik; ha az adós a mobilizációs váltó bemutatásakor jóhiszeműen fizet, ezzel még nem szerezte vissza a befagyott váltóját, hanem csak arra nyílik joga, hogy kötelmi alapon pert indítson a befagyott váltó kiadása iránt. A. C. D. E. típusú blanketták alapján még az a jog sincsen az adós részére biztosítva. Kétségtelen tehát, hogy ez az ú. n. mobilizációs váltó-konstrukció csak a váltójog alapvető szabályaiban felépített jogi szerkezet egyenes vonalainak többszöri megtörésével szerkesztetett meg. Közgazdasági szempontból azt a súlyos aggodalom támasztandó ezen váltókkal szemben, hogy azoknak visszleszámítolása ellentétben áll a közhitel alapvető normáival, miután ezek a váltók jogalap és gazdasági fedezet híjján szűkölködnek. Kétségtelen ugyanis, hogy a váltóadós ingatlanaira bekebelezett keretbiztosíték ezeket a váltókat jogilag nem fedezi, mert ez a jelzálogjog a befagyott váltó által konsumálva van; a végrehajtási jog a befagyott váltó alapján jegyeztetett fel, ennélfogva a vht, 201. §-a szerint a követelés bírói utalványozása esetén ez a perelt váltó szolgáltatandó vissza; amíg tehát a végrehajtási jogfeljegyzés fennáll, addig a mobilizációs váltó jelzálogilag fedezve nincsen. Mindenesetre aggályos jelenség, hogy a visszleszámítolási keretek ilyen jogalap és gazdasági fedezet nélküli váltókkal legyenek telítve. Azonban sokkal jelentősebbek azok a káros következmények, amelyek az ily váltók adásából kifolyólag az adósokat fenyegetik. A TÉBE-blanketta szerint az adós egyedüli védelme az a kikötés, hogy a befagyott váltó érvényesítése esetén köteles a hitelező a mobilizációs váltót visszaadni. Ez azonban gyakorlatilag semmi védelmet nem nyújt az adósnak a kétszeri perléssel szemben, sőt még a kétszeri behajtással szemben sem. Mert a veszély nem a befagyott, hanem a mobilizációs váltó perléséből származik, arról pedig nincs rendelkezés, hogy ez esetben a hitelező köteles a befagyott váltót visszaadni. Az adós a mobilizációs váltó jóhiszemű birtokosával szemben akkor sem hivatkozhatnék sikerrel arra, hogy ezt a váltót nem kapta vissza, ha nem is mondott volna le ezen kifogásáról. A befagyott váltóval szemben rendszerint nincs mód a védekezésre azon okból, mert arra már jogerős ítélet áll fenn. Az adós tehát csak a váltókiadási perrel képes az egyik váltót viszszaszerezni, közben azonban nem képes a végrehajtás folytatását elhárítani. Ha hozzáveszszük még azt a lehetőséget, hogy a hitelező a befagyott váltót esetleg engedmény útján átruházza, a hitelező esetleges fizetésképtelensége esetén az adós nem tudja a kétszeri fizetést elkerülni. Figyelembe veendő az a veszély is, hogy az 1932 március 31-e után kiállított mobilizációs váltó alapján az adós ki van téve annak is ,hogy ha a mobilizációs váltót egy harmadik intézet perli, ezen követelés a gazdavédelmi rendelet 4. §. 3. pontja alapján kivétetetik a gazdavédelem alól. Rá kell mutatnom arra, hogy a gyakorlati életben a mobilizációs váltók adása azt eredményezi, hogy az adósnak időnként 3, sőt több váltója van forgalomban ugyanazon tartozásról. Ma a vidéki intézetek már 3—4 héttel a lejárat előtt aláírják a prolongációs váltókat, minthogy saját tárcájukban rendszerint nincs elegendő váltó a lejáratok rendezésére és anynyi idő szükséges, míg a rendezést lebonyolítják. A lejárt váltót pedig 2—3 héttel a lejárat után kapja vissza az adós. Ha még hozzávesszük azokat az eseteket, amidőn valamelyik váltókötelezett megtagadja az aláírást és ilyenkor a hitelező jogosult annak utolsó aláírását visszatartani, igen gyakori eset, hogy ugyanazon tartozásról 3—4, sőt több váltó van forgalomban. Kétségtelen, hogy ez az állapot veszélyes az adósokra nézve, mert egy rendkívül bonyodalmas, a laikus adós részére szinte áttekinthetetlen összeköttetést eredményez. Ha csak a legkisebb rendetlenség történik, — vagy a hitelező pénzintézet fizetési zavaraokba kerül és nem képes hitelkeretét megújítani, — máris perlésre kerülhet a mobilizációs váltó a visszleszámítoló intézet részéről. De más irányban is károsodásnak vanak az adósok kitéve, — amire máris merült fel példa. Egy vidéki intézet, — noha a befagyott váltó alapján jogerős Ítélete és kielégítési végrehajtása áll fenn, — saját cége alatt peresítette a mobilizációs váltót, a kielégítési végrehajtást megszüntette és ugyanazokat az ingókat néhány nap múlva biztosításilag újból lefoglalta. Ez az eljárás kétségtelenül a joggal való visszaélés és az kizárólag költségszaporí tásra irányul, — nézetem szerint azonban nem szabad az adósok tömegét ilyen lehetőségeknek kitenni,, — amidőn kizárólag azon múlik a költségszaporítás elhárítása, hogy az adósnak módjában legyen a 3 napos kifogásolási határidő alatt ügyvédi jogvédelmet szerezni. Az adósok nagy része azonban nem is képes felismerni az őt fenyegető veszélyt, azt hiszi, hogy egy újabb kézbesítés történt régebbi perében és nem is fordul ügyvédhez. De ha felismeri is a veszélyt, rendszerint nem