Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Albert Pinner - Iparjogvédelmi reformkérdések és a Kúria elnökének évi megnyitó beszéde

2. sz. KERESKEDELMI JOG 7 rendelkezik a kellő anyagi eszközzel, hogy a költségeket előlegezze. A mobilizációs váltókból származó veszélyeket az adós csak állandó résenállással és a perköltségekre szükséges készpénz kéznéltartásával képes elhárítani, de akkor is csak birtokon kívül. Ezt pedig a gazdaadóstól kívánni nem lehet, de nem is szabad, minthogy annak ellenében, hogy ezeket a veszélyeket öntudatlanul magára válallta, semmiféle előnyt, csak egy halvány és bizonytalan és semmire sem kötelező halasztási ígéretet kapott. Kétségtelen, hogy a mobilizációs váltó a váltójog alapvető normáival ellentétben áll, és lehetetlenné teszi azt,, hogy az adós a fennálló jogszabályok betartása mellett kötelezettségei alól szabadulhasson. A törvény kategorikus rendelkezése az adósra hárít minden felelősséget és veszélyt az esetben, ha a váltót annak visszaadása nélkül fizeti ki. Ez az alapvető váltójogi szabály a mobilizációs váltók adása esetében illuzórikussá válik, minthogy több olyan váltó kerül forgalomba, amelyek mindegyikének birtokosa hivatkozhatik arra h,ogy az adós csak az ő váltójának bemutatása ellenében jogosult fizetni. Ilyen nehéz jogi problémáknak az adósok ezreit kitenni nem lehet, annál kevésbbé, mert adott esetben az is kétségessé válhatik, hogy bírói letétbehelyezés által szabadulhat-e az adós a kétszeri fizetés alól.. Elismerem, hogy a pénzintézetek mobilitásának fenntartása eminens közgazdasági érdek, — és szükségesnek tartom, hogy az a jelenlegi gazdasági viszonyok között is megóvassék. Azonban a mobilizációs váltó intézménye a kifejtetteknél fogva nem lehet erre alkalmas eszköz, mert az olyan orvosság, amely rosszabb a betegségnél. Ha bármilyen komplikáció támad a mobilizációs váltó alapján, — amire pedig a fentiek szerint tág tér nyílik, — az élő jog alapján az adósnak kell alulmaradnia, már pedig ez a sokezer gazdacsalád létérdekét érinti, akiknek hasonló károsodásoktól való megóvása legalább ugyanolyan fontosságú nemzeti érdek. SZEMLE Albert Pinner f. A kereskedelmi jogtudomány ismét nagy halottat gyászol. Albert Pinner, a nagy német részvényjogász halálával a legkiválóbb és legismertebb német jogászok egyike távozott az élők sorából. Pinner nemcsak a legkeresettebb német ügyvédek egyike volt, hanem egyúttal a kereskedelmi jog egyik legelső tudósa is. A kereskedelmi jog minden ágával foglalkozott és ő volt a kereskedelmi jog kimeríthetetlen kincsesházának: a Staub-féle HGB kommentárnak a társszerkesztője is. A tisztességtelen versenyről írt monográfiája ma is közkézen forog, legnagyobb hatással azonban részvényjogi dolgozatai voltak. A német részvényjognak 1931 őszén rendeletileg életbeléptetett részleges reformja nagyrészt az ö elgondolásain alapszik. A német tudományos és ügyvédi közéletben vezető szerepet vitt és tudományos érdemei elismeréséül a rendkívül tartózkodó berlini egyetem díszdoktorává választotta. Élete végéig dolgozott: a Staub kommentár legújabb kiadásánál; szerkesztése közben ragadta el a halál. Iparjogvédelmi reformkérdések és a Kúria elnökének évi megnyitó beszéde. Január 1-i számunkban fenti címen írt cikkünk második részében foglalkozutkn a Schuster-féle védjegyügyi nem peres és peres eljárásban követendő szabályok tárgyában kiadandó rendelettervezettel, amely tervezet a 13., illetve a módosított tervezet 14. §-át képező és a képviselet kérdésével foglalkozó §-át tettük — különösen az ügyvédség érdekében — bírálat tárgyává. Rámutattunk arra, hogy a képviseletnek a szabadalmi ügyvivőre való kiterjesztése — különösen a kontradiktorius eljárásban — semmiféle irényban nem állja meg helyét. Állásfoglalásunkat a kereskedelemügyi minisztériumban megtartott ankéton szórói-szóra magáévá tette Pap József, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Ezért külön köszönettel tartozunk elnökünknek, aki mindig résen van, amidőn az ügyvédség anyagi és erkölcsi érdekeit bármely irányból veszély fenyegeti. Bár a miniszteri ankét lefolyása, különösen az igazságügyi kormány jelenvolt képviselőjének: dr. Alkér Kálmán kúriai bírónak felszólalása, — sőt éppen a szabadalmi ügyvivőség megjelent képviselőinek túlzásba menő érvelése is — meggyőzött bennünket arról, hogy a szabadalmi ügyvivők ama kívánsága, hogy ők védjegyügyi perekben is képviselhessenek feleket, túllő a célon; és hogy különösen Janssen Lajos ügyvivőnek az ankéton elhangzott ama szószerint lejegyzett megállapítása, hogy: „A Szabadalmi Bíróság a szabadalmi ügyvivők külön szakbírósága" (sic!), annyira ellenkezik az intézmény szellemével, a létező jogszabályokkal és a való élettel, hogy ezen kirívó, egyoldalú megállapítás nem is lehet más, mint lapsus linguae és nem hinnők, hogy ez a kijelentés a szabadalmi ügyvivők körében a legcsekélyebb visszhangra is találna; sőt reméljük, hogy ezen kijelentés ellen a szabadalmi ügyvivők hivatalosan is tiltakozni fognak. Ehelyütt rámutatunk éppen az ügyvédség elleni ezen legutóbbi támadás alkalmával Juhász Andor őexcellenciájának, a m. kir. Kúria elnökének klasszikusan tartalmas évnyitóbeszédének az ügyvédségre vonatkozó ama részére, amely az ügyvédség mai szomorú helyzetében üdítő olajcseppként hatott és alkalmas arra, hogy az ügyvédség lankadó életerejébe új ösztönzést és bátorítást vigyen, mert oly prominens kiválóság ajkáról hangzottak el e szavak, hogy azok utat találnak a legmagasabb körökig is. Juhász Andor az ügyvédség iránti együttérzésének klasszikus szavakban adván kifejezést, az ügyvédi megélhetés egyik előfeltételéül szabta meg az ügyvédi közreműködésnek uj munkaterületekre való kiterjesztését. Tehát akkor, amidőn a m. kir. Kúria elnöke az ügységség létérdekéül új munkaterületekre való terjeszkedést jelölt meg, akkor a magyar kereskedelmi miniszter és a magyar igazságügy miniszter, akik mindegyike hús a mi húsunkból és vér a, mi vérünkből, nem engedhetik meg, hogy olyan peres eljárásokban, amelyek eddig is