Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Bankfolyószámlára átutalt szolgálati illetmény végrehajtási lefoglalása

12 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. munkát, az, miként a fellebbezési bíróság is helyesen megállapította, nem minősíthető díjazásra igényt alapító a felperes munkaerejét számottevően lekötő szolgálatteljesítésnek. A bizonyításfelvétel eredményeként azt is megállapította ugyan a fellebbezési bíróság, hogy a gyermektelen alperesi házastársak a felperesnek ez időnként való szolgálatai fejében megígérték, hogy örökbe fogják fogadni és örökösükké teszik, aminek az a jelentősége, hogy az alperesek haláluk utánra önszántukból jutalmazni kívánták a felperest a kifejtett munkájáért, vagyis ha a felperes az alperesek részére azok élte fogytáig oly terjedelmű segítő munkát teljesít, amely egyébként magában véve nem ad alapot arra, hogy a felperes, annak díjazását igényelhesse, akkor támadhat csak — az Ígéretnek a felperes hibáján kívül meghiúsulta esetén — megfelelő méltányos díjazásra igénye. Az nem is vitás, hogy a felperes mintegy egyhónapi ápolás után, pár nappal az 1929 február 6-án beadott kereset előtt a II. r. alperes ápolását félben hagyva, otthagyta az alpereseket, mert a II. r. alperes őt a házukból kitiltotta. Figyelembe véve azonban azt, hogy e kitiltás a szélütött II. r. alperesnek betegségével járó izgalmában történt, ahhoz ekkor az I. r. alperes nem járult hozzá s csak azután tette magáévá, hogy a felperes az ápolásra szoruló II. r. alperest valósággal magára is hagyta, sőt őket nyomban meg is perelte: a felperest nem lehet az igéret meghiúsultában hibátlannak tekinteni, tehát a magában véve díjazási igény alapjául alkalmatlan tevékenységért ez alapon sem követelhet a felperes jogszerűen díjazást. Nyugdíj átértékelés 8. 100%-os átértékelés, — Az 1926 :XVI. tc. 14. §-ával szemben is áll az az általános szabály, hogy aki keresetét a törvényben említett határidő után indokolatlan késedelemmel adja be, az a nyugdíj átértékelésére csak a kereset beadásától fogva tarthat igényt. (C. P. II. 7695/1930. sz. a. 1932 nov. 8-án.) Az 1906. évi május hó 13-án elhalt özv. gróf H. L.-né, szül. Cs. S. grófnő árvái uradalmát élethossziglani haszonélvezetül a II. rendű alperesre, tulajdonul pedig az I. rendű alperesre hagyta azzal a kötelezettséggel, hogy ebből volt komornyikjának, a felperesnek évi 800 korona és több más nyugdíjasnak még további évi 4100 korona nyugdíjat tartoznak fizetni. E nyugdíjasok közül már csak a felperes van életben. Az árvái uradalmat az alperesek a csehszlovák állam kényszerítő intézkedései következtében eladták és vételárként 240.000 pengőt kaptak. Az alperesek az örökhagyóval nem állottak vérségi kapcsolatban és nem törvényes, hanem végrendeleti öröklés útján, ellenérték nélkül jutottak tekintélyes vagyonhoz. Minthogy ez a vagyon még mai állagában is jóval nagyobb jövedelmet nyújt, mint amennyi a most már egyedüli nyugdíjas illetményeinek, mint az örökség terhének kiegyenlítésére szükséges és minthogy a felperes magas korára tekintettel ez a nyugdíj teljes értékében sem tekinthető az alperesekre nézve elviselhetetlen tehernek, másrészt pedig az alpereseknek saját vagyona, beleértve abba az örökhagyótól és annak férjétől örökölt egyéb vagyonukat is, egyéb terheik viselésére és gondtalan megélhetésükre bőséges fedezetet nyújt; továbbá minthogy a felperesnek lakóházból és néhány hold földből álló vagyona, még ha annak értéke a községi bizonyítvány szerinti 13.440 pengőt tenne is ki, nem tekinthető olyan vagyonnak, amelynek jövedelméből a hajlottkorú és munkaképtelen felperes és szintén munkaképtelen felesége megélhetnének és amely a részére biztosított nyugdíj alacsonyabb átértékelését indokolná: ezért a m. kir. Kúria is indokoltnak találta a felperes nyugdíjának az alperesek által elismert 60% helyett 100%-ra való átértékelését. Ennek a 40% nyugdíjtöbbletnek fizetésére azonban az alpereseket csak a kereset beadásától fogva lehetett kötelezni, mert az 1926. évi XVI. tc. 14. §-ának rendelkezésével szemben is áll az az általános szabály, hogy aki keresetét a törvényben említett határidő után indokolatlan késedelemmel adja be, az a nyugdíj átértékelésére csak a kereset beadásától fogva tarthat igényt; felperes pedig azt adta elő, hogy átértékelt nyugdíjat 1923 január l-e óta nem kap és ennek ellenére keresetét csak 1927. évi február hó 14-én adta be, anélkül, hogy ezt a feltűnő késedelmet bármivel indokolta volna. Tisztességtelen verseny 9. „Ujságbolt" megjelölés nem sajátítható ki. (C. P. IV. 2382/1931. sz. a. 1932 nov. 9-én.) Az „Ujságbolt" kifejezés fogalmilag oly üzlethelyiséget jelent, melyben újság kapható. E kifejezés tehát csupán az üzlet tárgyát, körét jelöli meg, miért is azt, mint a szóban forgó vállalkozás egyik közkeletű synonimáját mindenki használhatja üzlete közelebbi megjelölésére, aki elzárható (boltnak tekinthető) helyiségben főleg újságokat (hírlapokat, folyóiratokat stb.) tart elárusításra, következőleg azt nem lehet egyetlen ujságárusítónak sem mást kizáróan kisajátítania és e kifejezés magában állóan egy ujságárusító vállalatra sem lehet megkülönböztetésre alkalmasan egyénileg jellemző. Egyébként — annak kiemelésével, hogy e per keretébe nem tartozik annak eldöntése, hogy menynyiben törvényszerű a felperes bejegyzett cégszövege — az a körülmény, hogy a felperes cége Nyíregyházán „Ujságbolt' néven van bejegyezve, a Kt. 17. §-a értelmében csak azt zárja ki, hogy ugyanott más a cégét azonos megjelöléssel be nem jegyeztetheti, de nem gátolhat más ujságárusítót abban, hogy üzlete cégtábláján üzlete körét a maga nevén megnevezve,, az „Ujságbolt" megjelölést használja s így e használat okszerűen nem minősíthető a Tvt. 7. §-ában ütközőnek; de annálfogva, hogy míg a felperes bejegyzett cégének telephelye Nyíregyháza, az alperesnek „Ujságbolt" felirattal ellátott üzlethelyisége pedig Kisvárdán van, a Tvt. 8. §-a alkalmazásának sem lehet helye, mert egy kisvárdai ujságbolt egyáltalában nem téveszthető össze a Nyíregyházán „Ujságbolt" cégen működő újság-forgalmi vállalattal. 10. Az, hogy megbízások hiányában az ipar gyakorlása esetleg időlegesen szünetel, egyáltalában nem vonja maga után egyúttal a versenytársi minő" ség megszűntét is. — „Mercur" toldat hangzatos volta miatt eltiltandó. (C. P. IV. 2430/1932. sz.a. 1932 nov. 3-án.) Az 1922 :XII. tc. 56. §-a értelmében az iparos cégtábláján a családi és utónevét tartozik feltüntetni; természetszerűleg feltüntetheti azon az ipara (üzlete