Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - A késedelmi kamat

3. sz. KERESKEDELMI JOG 47 tóket, melyet a tőke gyümölcsöztetése hozott (a keresleti kamatlábat valamivel meghaladó mennyiség): azt hiszem, hogy a törvényes késedelmi kamat keletkezésének helyes magyarázatát találtam meg, amikor az elvont haszon fogalmával hoztam kapcsolatba. A normális kínálati kamat minden esetre valamivel alacsonyabb kamatláb kellett, hogy legyen, mint a tőkének gyümölcsöző értéke, mert az a kényelem, hogy a gyümölcsöztetés kockázatát viselni nem kell, a tőkéséket a tőke gyümölcsöző értékéből való csekély rész elengedésére biztatta (természetesen csak a takarékbetét kamatlábat lehet irányadónak tekinteni, mert az, aki gyümölcsöztetés kockázatát el akarta kerülni, nem kívánt a hitelezéssel újabb kockázatba bocsátkozni). Ma a hitelezés kockázata nagyobb, mint békében volt. A többé-kevésbbé biztosnak nevezhető pénzintézetek ma sem fizetnek 5 % -nál magasabb takarékbetéti kamatot, a törvényes késedelmi kamat felemelése ez okból sem indokolt. ad 2. A második támadásra azzal válaszolok, hogy cikkemben csupán azt az aggodalmat akartam eloszlatni, hogy a váltó a kereskedelmi forgalomból kikerül. Továbbra is fenntartom azt az álláspontom, hogy váltóval fedezett tartozás esetén is kiköthető a magasabb késedelmi kamat, sőt magán a váltó okiratán is. Az utóbbit azonban, csak mint lehetőséget említettem, nem gondoltam azonban arra, hogy a kereskedelmi forgalomban ez fog meghonosodni. A kereskedelmi forgalomban a késedelmi kamat és magasabb ügyleti kamat kikötése ez után is külön okiratban fog megtörténni és az okiratban szabályozott kötelezettség biztosításaként az adós továbbra is váltót ad. Igen régi ma már az a kereskedelmi gyakorlat, hogy kötelezvény nélkül a hitelezők váltóhitelt nem nyújtanak. A váltó mellett mindig meg van a külön kötelezvény is. már most ebben a kötelezvényben a késedelmi kamat kétségtelenül szabályozható és teljesen tévesnek tartom a cikkírónak azt az álláspontját, hogy az ilyen kikötés érvénytelen lesz. Az a körülmény, hogy a váltótartozás esetén a kikötött magasabb kamat köztörvényi úton lesz érvényesíthető, nem érinti azt hiszem annak az álláspontomnak a helyességét, hogy alaptalan az a felvetett aggodalom, hogy a váltókat közjegyzői okiratok fogják helyettesíteni. Felfogásom az, hogy ha a törvényes késedelmi kamatot meghaladó ügyleti késedelmi kamat köttetett ki, azt nem kell a tőkével együtt köztörvényi úton érvényesíteni, mert a tőkét és a törvényes 6 % késedelmi kamatot a hitelező váltóper útján is érvényesítheti és köztörvényi úton csak az ezt meghaladó kikötött késedelmi kamatot kell érvényesítenie. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ha az adós az okiratban meghatározott kamat viselésére vállalt kötelezettséget, e kötelezettségét akkor is teljesítenie kell, ha a váltó más hitelező birtokába jutott s az okirati kötelezettséget vállalt elfogadó a váltót a lejáratkor nem váltotta be. Semmi akadálya sincs annak, hogy a váltóval egyidejűleg a kötelezvényben biztosított jogokat a hitelező a váltót leszámitolóra engedményezze. A kikötés érvényességén nem változtat az a körülmény, hogy a kötelezvényben foglalt kötelezettség teljesítésére az adós nem váltóperben, hanem köztörvényi perben lesz marasztalandó. Előző cikkemben egy szóval sem mondottam azt, hogy a hitelező a késedelmi kamatra vonatkozó igényét váltóperben érvényesítse. Fenntartom azt az állításom is, hogy magasabb késedelmi kamat magán a váltón is kiköthető. Nem kívánok azzal a kérdéssel foglalkozni most, hogy a váltó birtokos az ilyen váltót aláírókkal szemben a váltóperben érvényesítheti-e a váltón eszközölt késedelmi kamat kikötéséből származó igényét, avagy köztörvényi útra szorul. A Vt. 3. §-ának 2. pontja nem azt mondja, hogy a váltón történt késedelmi kamat kikötés érvénytelen, hanem szövege a következő: ,,3. §. Az idegen váltó lényeges kellékei... 2. ,,a fizetendő pénzösszeg kitétele. Ha az összegen felül járulékok köttetnek ki, az ilyen kikötés nem létezőnek tekintetik." Mit jelent ez? Azt jelenti, hogyha pl. a váltó lejár 1932. ápr. 1. napján, akkor váltóperben nem létezőnek kell tekinteni azt a kikötést, hogy a — mondjuk — 600 P váltóösszegen felül még 1929. évi márc. 1. napjától számított X kamat vagy Y % folyósítási jutalék is fizetendő. Az id. pont csak annyit jelent, hogy a lejáratkor a váltó ellenében fizetendő összeg 600 P, vagyis ha a váltó 600 P-ről szól, akkor az adós a lejárat napján a váltón kitett 600 P-nél többet fizetni nem tartozik még akkor sem, ha a váltón járulékok voltak kikötve. A Vt. egyetlen szakasza sem mondja, hogy a váltó lényeges kellékein kívül más kikötés nem szerepelhet, a 3. § a lényeges kellékeket sorolja fel és a pénzösszeg, mint lényeges kellék felemlítésénél megemlíti, hogy a lejáratkor fizetendő összeget, mint a fizetendő pénzösszeget kell kitenni. A késedelmi kamat kikötés a váltónak nem lényeges kelléke és lejáratkor való teljesítés esetén késedelmi kamatot fizetni nem is kell. A késedelmi kamat kikötés a váltónak egy olyan kikötése, amely nem lényeges kellék és a lejáratkor a nemteljesítés következményét szabályozza csupán. A lényeges kellékek felsorolásánál felhozottak tehát erre irányadók nem lehetnek. Nézetem szerint a váltó szövegében helyet foglalhat olyan rendelkezés, mely a váltókötelezettség nem teljesítése, illetve ké-