Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - A késedelmi kamat

46 KERESKEDELMI JOG 3. sz. haladó, tényleg felmerült kár megtérítésére irányul, amit a kamatrendelet 14. §-a akként jelöl meg, hogy a hitelező a késedelmi kamatot meghaladó kár megtérítését az általános jogszabályok szerint követelheti. Nyilvánvalónak látom tehát, hogy az általános kártérítés fogalma a késedelmi kamat körén kívül esik. Természetesen egyet értek a cikkíróval akkor, ha ő a cikkében említett, vélelmezett „minimál kár"-t olyan mértékűnek veszi, amilyen mértékűnek én a vélelmezett elvont és elmaradt hasznot. Felfogásom szerint ugyanis a késedelmi kamat az elvont és elmaradt haszonnak vélelmezett mértéke. Az elvont és elmaradt haszon magassága ugyanis általában ugyanolyan mértékű: az adós elvonja a hasznot, a hitelezőnek pedig elmarad a haszna. Ha pedig az adós és a hitelező a tőkét egyaránt tudja gyümölcsöztetni, ami feltehető, akkor az elvont és elmaradt haszon mértéke között különbség nem lesz, mert ami haszon az egyiknél elmarad, azt a másik elvonja és élvezi. Amikor én a késedelmi kamat mértékének helyességét vitattam, illetőleg azt az álláspontot jutattam kifejezésre, hogy a késedelmi kamat felemelése egyáltalában nem indokolt, akkor azzal számoltam, hogy a gyümölcsöző tőke elvonása 5, illetőleg 6%-nál nagyobb hasznot a tőkét elvonónak a tőke gyümölcsöztetése által nem eredményez és nem gyümölcsöztethetné jobban a hitelező sem tőkéjét. Egyetértek a cikkíróval abban, hogy a megengedett ügyleti kamat és a késedelmi kamat között mutatkozó nagy eltérés nem helyes és nem egészséges dolog, a kiegyenlítődést azonban én máshol keresem! Miként már előző cikkemben is kifejeztem, a kiköthető ügyleti kamatot az eddigi 8%-nál feljebb nem emeltem volna, illetőleg oda visszaállítanám, vagy annál alacsonyabb mértékre leszállítanám. (Németország álláspontját, mely a kamatot 8%-nál alacsonyabbra maximálta, helyesnek tartom.) Úgy látom, hogy a cikkíró felfogásommal ellentétben a törvényes késedelmi kamatot nem a tőke elvonása által eredményezett haszon fogalmából vezeti le, hanem az ügyleti kamat vélelméből. Ez az eltérő eljárási mód azonban a késedelmi kamat mértékét nem változtatja meg, mert kikötés hiányában, a felek által kikötni szándékolt kamatnak csak olyan kamat vélelmezhető, amilyen gyümölcsöt a tőke eredményezhet, vagyis a hitelező részéről az az akarat vélelmezhető, hogy ő élvezze tőkéje gyümölcsöztetésének teljes eredményét, az adósnak pedig csak az lehet vélelmezett akarata, hogy bár a tőke gyümölcsét a hitelezőnek ki is adja, munkája, vállalkozása kockázata eredményét magának tartsa meg s így a vélelmezett ügyleti kamat az elvont haszon mértékével azonos kell, hogy legyen. A kikötni szándékolt, vélelmezett kamatnál nem lehetünk figyelemmel arra. hogy a megszorult adós — a kockázatot viselni hajlandó hitelezőnek — annál magasabb kamatot fizet. Ha nincs kamat kikötés, akkor kölcsönös bizalom tételezendő fel, nevezetesen az, hogy a hitelező az adós bomlásában megbízik, és hogy az adós e bizalomért hitelezőjét önként hozzá fogja juttatni olyan gyümölcshöz, amilyen gyümölcs a vállalkozásból a tőkére esik. A feleiknek tehát csak olyan akarata vélelmezhető, hogy a fizetendő kamat az elvont haszon mértékét megközelítse, de azt meg nem haladja. Olyan esetben ugyanis, amikor a hitelező a kölcsönadási kockázatosnak véli és magasabb hasznot akar elérni, mint amenynyit pénzének gyümölcsöztetése által elérhetne, kétségtelenül ki fogja kötni a magasabb kamatot, s ilyen esetekben vélelemre sor nem kerülhet. A vélelmezett kamat tehát semmi esetre sem lehet a legmagasabb kamat, hanem minden esetben a teljes bonításu pénzintézetek takarékbetétkamatja körül mozog. Ha a cikkíró tiszta kamat alatt ilyen kamatot ért, akkor az ő tiszta kamatfogalma azonos az én elvont- és elmaradt haszon teóriára alapított késedelmi kamat fogalmammal, ha azonban azt gondolja tiszta kamatnak, ami a tőke után mint legmagasabb kamat elérhető volt (békében 8, ma 11 %) akkor fogalmaink nem azonosak. A kereskedők általában a tőkét másfoglalkozásuaknál jobban tudják gyümölcsöztetni, ez az indoka annak, hogy az elvont haszon vagyis a késedelmi kamat mértéke a váltóköveteléseknél, miután a váltó a kereskedelmi forgalomban szokásos 1 % -kai magasabb. Ha a cikkíró a legkisebb kár mértékét az elvont és elmaradt haszon mértékével egyezővé teszi, akkor felfogásunk között különbség nincsen. De ebben az esetben nem látom szükségét annak, hogy e fogalmak a vélelmezett „minimál kár" fogalmával helyettesíttessenek figyelemmel arra, hogy magánjogunk aiz elvont és elmaradt haszon fogalmát ismeri. Annál kevésbbé, mert a vélelmezett vagy minimál kár fogalmát az 1923 : XXXIX. t.-c. 2. § első bekezdésében meghatározott kártérítés fogalmára tartottam fenn (a második bekezdés kármegosztás). Azt hiszem tehát, hogy én inkább a nevén neveztem a gyermeket! Miután békeidőben is a tőkének kínálati kamatlába 8 % körül (váltóleszámítolási kamat, nyilt hitel után számított bank kamat) mozgott, viszont a keresleti kamatláb 4V2 % körül (betéti kamat), a törvényes késedelmi kamat pedig 5, illetve 6 volt, a törvényes késedelmi kamat tehát nem az árú, vagy kínálati kamatláb megtérítését kívánta eszközölni, vagyis nem azt az összeget kívánta a hitelezőnek megtéríteni, amely összegért tőkéjét másnak kölcsön adhatta volnar hanem azt a mér-