Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1931-ben

32 KERESKEDELMI JOG 2, sz. telezettségét meghaladó jólétben tartotta, nem jön figyelembe (P. II. 2049/1929, KJ. 5). A valorizációs joggyakorlat úgy terjedelmét, mint praktikus jelentőségét tekintve, természetszerűleg csökkenőben van. Állandó gyakorlata a Kúriának, hogy valorizációs jogszabályaink nemcsak az eredeti adós és az eredeti hitelező közti jogviszonyban, hanem a jogutódokkal szemben is érvényesülnek. Ez a nemo plus iuris-elvből következik (P. IV. 2594/1930, KJ. 5, P. IV. 969/1930, KJ. 1, P. IV. 1759/1930, KJ. 2). A valorizációs törvény 14. §. 4. bek. szerint, ha a hitelező átértékelhető pénztartozás teljesítését 1919 január 1 és 1923 július 1 közt fenntartás nélkül fogadta is el, ez nem zárja ki az átértékelést, ha ,,az átértékelés elmaradása a hitelező tönkrejutását okozta" és az adósra indokolatlan előnnyel járt. A Kúria P. IV. 7690/1930 sz. ítélete (KJ. 7) a törvény ezen rendelkezését úgy értelmezi, hogy a hitelező tönkremenetelének nem kizárólag a kereseti követelés átértékelésének az elmaradásából, hanem általában a hitelező vagyonának át nem értékelés miatti elenyészéséből kell származnia. Ez az értelmezés ugyan a törvény szavait nem fedi és ezeket rendkívül liberálisan interpretálja, de a Kúriának eddig is ez volt a gyakorlata. A törvény nemzetközi vonatkozásait érinti a Kúria P. VII. 5070/1930 sz. ítélete (KJ. 1), mely szerint külföldi adós részéről belföldi hitelező részére belföldön teljesítendő pénztartozásának átértékelésére a törvény nem állít fel más rendelkezéseket, mint ha az adós is belföldi volna és így ily tartozásra is az 1928 évi XII. t.-c. alkalmazandó. A nyugdíjátértékelés mérvének fúzió esetén való meghatározására vonatkozólag a Kúria megállapította, hogy két részvénytársaság fúziójánál nem okvetlenül az egybeolvasztó r. t. arányszáma irányadó, még ha az egybeolvadó r.-t.-nek arányszáma nincs is, mert az arányszám megállapítása itt is lehetséges: még pedig a bíróság állapítja meg a méltányosság szabályai szerint. A perbeii felperes tehát, aki, bár a beolvasztó r.-t. szolgálatába átvette, ennek nyugdíjintézetébe be nem lépett és csak a beolvadó r.-t.-nél eltöltött szolgálata után igényel nyugdíjat, nem fosztható meg szerzett jogaitól és nyugdíja a beolvadó r.-t. bíróilag megállapítandó arányszáma alapján határozandó meg (P. II. 5982,1930, KJ. 1). A cégügyi gyakorlatból lapunk mult évtől kezdve rendszeresen közli az idevágó kúriai határozatokon kívül a budapesti kír. ítélőtábla határozatait is és így lapunk olvasóinak gazdag anyag állott rendelkezésükre. A legtöbb határozat azonban a részvény jog körébe tartozik és így ezeket ott fogjuk ismertetni. Követelések behajtása, illetve az erre irányuló megbízások elvállalása magában véve kereskedelmi ügyletnek nem minősül. ..Incasso iroda" tehát a kereskedelmi cégjegyzékbe be nem jegyezhető (Tábla P. VI. 12841/1930, KJ. 2). A döntés csak helyeselhető, sajnálatos azonban, hogy mégis vannak incasso irodák, melyek mint bejegyzett cégek működnek és veszik el az ügyvédség kenyerét. A védjegylajstromozás feltételei a cégválasztás alapelveitől különböznek és így a védjegy szavakból álló részének a cégbe való felvétele csak akkor engedhető meg, ha a cég az illető védjeggyel ellátott áruit már hosszabb idő óta hozza forgalomba és ennek folytán a szóvédjegy már úgy átment a köztudatba, hogy a közönség e szóval megjelölve kéri az árut és így a védjegy alkalmas lehet az árut gyártó és forgalombahozó üzlet közelebbi megjelölésére. Egy hónappal a cégbejegyzési kérelem előtt megszerzett védjegy még közismertté nem válhatott és így a cégszövegbe való felvételre nem alkalmas. E szigorú elbírálás természetesen csak egyéni cégekre vonatkozik, mert részvénytársaságok és szövetkezetek tárgyi céget használnak (Tábla P. VI. 3587/1931, KJ. 6). A döntést helyesnek tartjuk, de szerintünk még tovább kellene menni. Oly esetekben u. í., mikor valamely cég áruinak elnevezését ugyan be nem lajstromoztatja, de azt olyan mértékben használja, hogy az átment a köztudatba, szintén meg kell engedni az árujelzőnek a cégszövegbe való felvételét, mert az árujelző ily esetekben, még ha nincs is belajstromozva, a vállalatot is individualizálja. Sőt gyakori az oly eset is, midőn a cég kizárólag valamely márkás árunak forgalombahozatalára alakul, melyet nagy költséggel lanciroz. Ily esetben is lehetővé kell tenni a védjegynek vagy árujelzőnek, még ha az csak rövid idő óta használtatik, de ezalatt ,,Verkehrsgeltung"-ot ért el, a cégszövegbe való felvételét. Az előbbi döntéshez hasonló szellemben mondta ki a Tábla, hogy ha valamely név a kereskedelmi életben közismertté vált, az erre a cégvalódiság és hangzatosság korlátai között történt jogos hivatkozás oly érték, melytől a jogosultat elzárni nem lehet. így megengedte a Tábla a ,,Klein J. D. unokaöccse" toldat bejegyzését, mert ehhez ,,good-will" fűződik (P. VI. 7716/1931, KJ. 10). Üzletátruházás esetében igen helyesen állapította meg a Kúria az átvevő felelősségét, annak ellenére, hogy az üzleti berendezést az adós terhére tartott bírói árverésen vette meg. A perben u. i. bizonyítást nyert, hogy végrehajtást szenvedő adós megállapodott I. rendű alperessel és tartozásait messze meghaladó összegű váltót adott neki. I. rendű alperes már az árverés előtt átvette az üzletet és ennek felszerelését az árverésen is megvéve, azt fiának: II. rendű alperesnek