Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

16 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A felperes az alperes részére az 1900. évben a Budapest-zimonyi törvényhatósági közút er­zsébetfalvai szakaszán keramitburkolat készíté­séből álló építési munkát végzett és ehhez anya­got szállított, egyszersmind magára vállalta az útszakasznak ötven éven át való fenntartását; az alperes viszont arra kötelezte magát, hogy a vál­lalkozó felperesnek az útépítésért és a keramit­burkolatnak fenntartásáért ötven éven át éven­ként 6572 koronát fizet. Az alperes az 1923. év végén a szerződést felmondotta és 1924. június havában az útépí­tésért járó követelés hátralékos részének egy­összegben kiegyenlítése címén a Budapestvidéki m. kir. állampénztár útján 132.000 koronát utalt ki a felperesnek. A felperes arra a jogi álláspontra helyez­kedve, hogy értékálló szolgáltatásának szerző­désen alapuló ellenértékét a koronaérték rom­lása folytán a törvényhatósággal szemben is át­értékelten követelheti, keresetét az útépítésért járó díj papírkoronában kifizetett részének át­értékelésére irányította. A fellebbezési bíróság a felperes követelésé­nek átértékelhetőségét megállapította. Az alpe­res elsősorban ezt a jogi döntést támadta meg felülvizsgálati kérelmével. A kir. Kúria jogi meggyőződése szerint az al­peresnek ez a támadása alapos a következő in­dokokból. A felperes mint vállalkozó építési munka tel­jesítéséből és építési anyagok szolgáltatásából eredő követelésének átértékelését követeli az alperes törvényhatóságtól. Az 1928. évi XII. t.-c. 6. §-a általános sza­bályul állítja, hogy az átértékelésből ki van zárva az államnak, a törvényhatóságnak és a község­nek bármely magánjogi pénztartozása. A tör­vény 7. §-a az általános szabály alól kivételeket alkot ugyan, de az állam, a törvényhatóság és a község kivételesen átértékelhető magánjogi pénztartozásainak az alapul szolgáló ügyletek minősége szerint meghatározott csoportjaiban az építési munka és építési anyagok szolgáltatása, valamint általában a vállalkozási szerződés tel­jesítése ellenében keletkezett pénztartozás meg­említve nincsen, különben pedig az alperesnek a szorosan meghatározott kivételek közé még joghasonlóság okából sem sorozható pénztarto­zása a törvény 6. §-a ellenére át nem értékel­hető. Nem nyújt alapot a törvénynek a méltányos­ság szempontjából történő kiterjesztő magyará­zatára törvényjavaslathoz fűzött indokolás sem, mert igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat indoko­lása 7. § kivételes rendelkezéseit azzal okolja meg egyes esetekben szociális szempontok, más esetekben az a körülmény, hogy az állam, vagy a törvényhatóság a pénzszolgáltatás ellenében értékálló ellenszolgáltatást kap, a 6. §. rendel­kezéseinek alkalmazását méltánytalanná, károssá és igazságtalanná tenné; ámde annak következ­tében, hogy a törvény 7. §-a a javaslat indokolá­sában kiemelt szempontokat csak a 7. §-ban meghatározott esetekre vonatkozóan juttatta ér­vényre, az ezeknek körén kívül eső esetekben a törvény 6. §-ának általános szabálya ellenére történő átértékelésre a törvényjavaslat indokolá­sából jogot meríteni nem lehet. Bankügylet 18. Az 1922. évi XXVI. t.-c. 7. §-a alapján kibocsátott 1300/1923. P. M. számú rendelet 1. §. első bekezdése szerint iparszerűleg csak az fog­lalkozhatik, aki annak gyakorlására az iparható­ságtól engedélyt nyert. (P. IV. 3296/1930. sz. a. 1931. nov. 17-én.) Ez a törvényes rendeleti tilalom a bank és pénzváltó ügyletek zavartalan és a közérdek­nek megfelelő lebonyolítását kívánja biztosítani. Felperes ezt a tilalmat megszegte az alperes­sel való üzleti viszonyával, mert saját vallomá­sából kitűnik, hogy irodája fennállott ugyan, (te­hát iparszerűleg tevékenykedett), de nem volt hatósági engedélye. Ámde a törvényes tilalomba ütköző szerző­dés, (amennyiben a törvény mást nem rendel), semmis. Következőleg semmisnek kell tekinteni a peres felek közti jogügyleteket is. Azok telje­sítése iránt tehát nem támad jogi kötelem, még pedig későbbi tartozáselismerés útján sem. A semmisségnek nem áll útjában a K. T. 263. §-a. Ez ugyanis csak azokra az esetekre vonat­kozik, midőn valamelyik ügyletkötő fél a szemé­lyében rejlő okoknál fogva általában nem fog­lalkozhatik kereskedelmi ügyletekkel, nem pedig arra az esetre is, midőn bizonyois kereskedelmi ügyletek kötéséhez a jogosultság külön hatósági engedélytől függ. Az a fél, aki a részére szükséges hatósági en­gedély nélkül ügyködik, visszakövetelheti ugyan a semmis szerződés alapján a másik fél részére teljesített szolgáltatást, de csak annyiban, ameny­nyiben tekintettel az eset körülményeire, azt a méltányosság megkívánja. Biztosítás. 19. Az ajánlatban foglalt az a kikötés, hogy a biztosítónak az ajánlat keltétől számított 30 nap alatt jogában áll azt elfogadni vagy vissza­utasítani, joghatályos. Ez a 30 nap ugyanis nem oly hosszú határidő, hogy már tartama miatt mél­tánytalannak s ekként meg nem engedettnek kellene tekinteni, hogy leteltéig a biztosító az elfogadási nyilatkozat megtételét egyoldalúan el­halássza, az ajánlattevőt a biztosítási szerződés megkötése kérdésében bizonytalanságban tartsa és akadályozza abban, hogy esetleg más biztosí­tási szerződés megkötésére tegyen lépéseket. (P. VII. 8719/1930. sz. a. 1931. nov. 13-án.) Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a biztosító az ajánlatot 30 nap alatt visszautasítván, — a biztosítási szerződés létre nem jött. Váltó. 20. A váltó alapján történt marasztalás az alapul fekvő ügyletre nem képez res judicatát. (P. IV. 1408/1931. sz. a. 1931. okt. 2-án.) A Pp. 411. §-a értelmében az ügy érdemében hozott ítélet csak annyiban válik jogerőssé, amennyiben a keresettel érvényesített jog iránt határoz. A jelen perbeli felpereseket a miskolci kir. járásbíróság váltó alapján marasztalta, (a váltó fizetési meghagyás hatályában fennállónak nyil­vánításával), 1600 P. váltótőkében és járulékai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom