Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - A Jenai Gazdaságjogi Intézet legújabb beszámolója

1. sz. KERESKEDELMI JOG 17 ban az 1929. január 14-én kelt P. 16.846/1928/4. számú végítéletével, amely fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A váltóban mint értékpapírban megtestesített jog azonban nem azonos a váltó kiállításának alapjául szolgáló magánjogi jogviszonyból közvetlenül eredő joggal. A váltókövetelés tárgyában döntő ítéletnek tehát jogerős ítélet hatálya a felek közti köztörvényi alapjogviszonyra nem általában, hanem csak abban a keretben van, amelyben a váltókötelezettnek a V. t. 92. §-a értelmében az alapjogviszonyból a közvetlen felével szemben emelt kifogását is elbírálta, mert ez a váltókövetelés felől hozott határozatnak a Pp. 411. §. első bekezdés 2. mondatában jogerőssé tett szükségképpeni következménye. Ilyképpen az alperes mint eladó és a felperesek mint vevők közt 1926. július 5-én szívógázlokomobil tárgyában létrejött adásvételi szerződés érvényessége nincs eldöntve a vételárra adott váltó alapján lefolyt perben, melyben a jelen perbeli felperesek (vevők) csak a váltó lejárat megállapodásellenes kitöltésének kifogását (V. t. 93. §.) érvényesítették. Egyébiránt a perelt váltó a 6000 aranykorona vételárnak csak egyik 1600 P.-nyi részletére vonatkozik, ama perbeli ítéletnek tehát ezt a vételárrészt túlhaladó kihatása a jogerő szempontjából különben sem lehetne, mert jogerőre csak abban a terjedelemben támad, amelyben a jog a kereset tárgyát képezte. A váltókövetelés felől hozott ítéletnek a Pp, 411. § 2. bek. szerint hivatalból figyelembe veendő jogereje tehát, — (mely a jelen perbeli felperesek által beadott perujító kereset jogerős visszautasítása következtében ezúttal is fennforog), — nem ok a szivógázlokomobil vételi szerződés semmisnek kimondása iránt indult jelen perbeli kereset elutasítására. Kényszeregyezség. 21. Annak elbírálása, hogy a kényszeregyezség megkötésénél az eljárási jogi szabályai betartattak-e s hogy az erre nézve fennálló szabályok szerint az egyezség jóvá volt-e hagyható, a kényszeregyezség bíróságának hatáskörébe tartozott s az eljárás jóváhagyása és befejezetté nyilvánítása tárgyában hozott határozattal eldöntött kérdések újabb bírói döntés tárgyává nem is tehetők. (P. VII. 4454/1930. sz. a. 1931. akt. 30-án.) A kényszeregyezségi eljárásnak az alperesek panaszaiban felhozott, ez alá a tekintet alá eső hiányait tehát a kir. Kúria felülvizsgálat tárgyává nem tette. Viszont nincs akadálya annak, hogy a bár bíróilag jóváhagyott kényszeregyezségnek azok a hiányai, melyekhez az anyagi jog szabályai szerint általában a jogügyletek érvénytelensége fűződik, a kényszeregyezségi eljárás keretén kívül is bírói döntés tárgyává tétessenek. Ebben a részben az alperesek álláspontja az volt, hogy mivel az adós az egyezségi ajánlatnak előterjesztése után, de annak tárgyalása előtt elhalt, ők pedig az adós mellett kötelezettséget vállaló nyilatkozatukat ennek halála után, de szintén még a tárgyalás megtartása előtt visszavonták, jogérvényes kényszeregyezség nem létesült és nem történt részükről sem az egyezséghez fűződő jogérvényes kötelezettségvállalás. A K. T. 289. §-a értelmében az az ajánlat, mely kereskedelmi üzlet körében, kereskedőtől ered, ennek halálával visszavontnak nem tekinthető, kivéve, ha az ellenkező szándék az illető saját nyilatkozatából, vagy a fennforgó körülményekből kitűnik. Ezek mellett az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 5. §-a szerint az adós a kényszeregyezségi eljárásban egyezségi ajánlatát a szavazatra jogosult összes hitelezők beleegyezése nélkül viszsza sem vonhatja s ugyanez áll az adós kötelezettségeiért felelősséget vállaló személyekre is. Tisztességtelen verseny. 22. Annak a kérdésnek az eldöntése, vájjon a felperes javára bejegyezve levő Salvator szóvédjegy mellett védjegyjogi szempontból megállhat-e az alperes által bizonyos árúkkal kapcsolatban lajstromozott azonos szóvédjegy, nem tartozik a bíróság hatáskörébe.* — Az inkriminált védjegy belajstromozása; saját vállalata elnevezése helyett egy konkurrens vállalat elnevezésének védjegyként belajstromozása — tisztességtelen verseny. (Tvt. 13.) (P. IV. 1568/1930. sz. a. 1931. szept. 10-én.) 23. Ingyen juttatás — különböző elbírálása, (P. IV. 4883/1931. sz. a. 1931. nov. 10-én.) I. Az alperes (I. r. alp.) nem gyárt ugyan szikvizet, de oly készülékeket hoz forgalomba, melynek révén a fogyasztók a szilkvizet házilag állíthatják elő; az alperes gyártmányainak elterjedése tehát szükségkép érinti a szikvízgyárosok üzleti érdekeit; a szikvízgyárosok érdekképviseletére hivatott Országos Szövetség felperességi joga megállapítását tehát az alperes a tvt. 24. és 32. §-ainalk rendelkezésére tekintettel nem támadhatja sikerrel. II. Érdemben azonban alapos az alperes támadása, mert a fellebbezési bíróság által szem előtt tartott, egyébként helyes jogelvek nem találnak az adott esetre. Más megítélés alá esik ugyanis az, ha az ingyennek hirdetése állandó alapja valamely üzleti vállalkozás egész üzletvitelének és oly árú a tárgya az igért ingyen-szolgáltatásnak, mely versenyvállalatoktól is beszerezhető, de csak ellenérték fejében, — és egészen más az eset akkor, ha valamely, a piacon még kevésbbé ismert cikket kíván annak egyediili forgalomba hozója cikkének nagyobb körben ismertté tétele és elterjesztése végett bizonyos rövidebb tartamú kezdő időszakon át ingyenesen (ellenérték nélkül) forgalomba hozni. Minthogy ily esetben az a vállalat, mely egyedül hozhatja forgalomba az illető cikket, annak ismertté tételével okszerűen számíthat anra, hogy időleges áldozatai vevő és fogyasztóköre bővülésében megtérülnek, maga a rövidebb időn át való ingyen-szolgáltatás nincs elvi ellentétben az üzlet fogalmával s így annak hirdetése * Ugyanígy Kúria P. IV. 2132/1930. sz. a. L. Ker. Jog 1930. évf. 10. sz. („Fly-Tox"-, „Shell-Tox"eset. Szerk.)