Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1. szám - Saját részvények megszerzése és zálogbavétele

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 azonban a 2. mondat a régi szövegezéstől anynyiban, hogy „gesellschafts-schadigende Sondervarteile"-t említ és egyben azt is szükségesnek tartja, hogy a határozat alkalmas legyen e cél elérésére. Nézetünk szerint a KuncZ'íéle T. 104. §. I. szövegezése világosabb és kevesebb gyakorlati nehézséggel járó, annál is inkább, mert bírói gyakorlatunk a részvénytársaság érdekeit nyilvánvalóan sértő közgyűléshatározatot a jóerkölcsbe és így a törvénybe is ütközőnek minősíti (C. P. IV 9078/1926. K. J. 1927. 9. sz.). K. Ö. y Saját részvények megszerzése és zálogbavétele. Irta: Dr. Kohner Arthur, ügyvéd. Ebben a kérdésben a régebbi bírói gyakorlat a KT. 161. §-ának rendelkezéseit, a Kereskedelmi Törvény javaslatának intenciói ellenére (L. Értekezleti Jegyzőkönyv), a legszigorúbban értelmezte. így pl. kizárta a megtartási jog gyakorlását az adós tulajdonát képező saját részvényekre (Kúria: 377/1906., Dr. Sándorffy: A részvényjog bírói gyakorlata 55. 1.) és a saját részvények megszerzését fúzió céljából (bpesti Tábla 4481/1925., Dr. Sándorffy 57. 1.). Ujabban a gyakorlat erősen enyhült és ma a saját részvények megszerzésének következő esetei ismertetnek el joghatályosaknak: a) fúzió lebonyolítására saját részvények megszerzése bizonyos feltételeik mellett; b) pénzintézet által saját részvényeinek vétele ügyfelek megbízása alapján (bpesti Tábla 3441/1921., Dr. Sándorffy 57. 1.); c) végrehajtási eljárás útján saját részvények lefoglalása (Kúria 4297/1928., Dr. Sándorffy 55. 1.); d) megtartási jog gyakorlása az adós tulajdonát képező saját részvényekre; ej ellenérték nélkül (ajándék, hagyomány) saját részvényeknek megszerzése; f) a beolvadó társaság tulajdonában levő beolvasztó részvénytársaságbeli részvényeknek az egyesülés folytán való megszerzése. A fentiekhez természetesen még a tőkeleszállítás céljából történő saját részvényszerzés is járul és azonfelül még egyéb oly esetek is elképzelhetők, amidőn a saját részvény megszerzése a társaság érdekében áll, anélikül, hogy a megszerzési tilalom rációja (üzérkedés saját részvényekkel) fennforogna. Különben is a Kuncz-féle Tervezet 66. §-ában foglalt felsorolás igazolja, hogy mily nehéz a kivételek egyenkénti megjelölésével azt a kört elhatárolni, amelyen belül a saját részvények megszerezhetők. A saját részvény megszerzésének, vagy zálogbavételének tílalmazását elvileg fenn kell tartanunk. A kérdés szabályozásának nehézsége a kivételek megállapításában rejlik. Helyes-e az a módszer, hogy a kivételeket általános szabállyal állapítjuk meg, vagy indokoltabb a kivételeket taxatioval a törvényben felsorolni? A német Kereskedelmi Törvény 226. §-a a kivételeket elvi deklarációval állapítja meg, kimondván, hogy a saját részvények nem szerezhetők meg ,,ím regelmássígen Gescháftsbetriebe", amiből a contrario folyik, hogy azon kívül megszerezhetők. A rendes üzleti forgalomban való megszerzésnek pedig egy lehetőségét kifejezetten koncedálja, nevezetesen a bizományi vételt. A Kuncz-íéle Tervezet a 66. § első bekezdésében a 226. § álláspontjára helyezkedik. Azonban ezzel szemben a második bekezdés felsorolja a rendes üzleti forgalmon kívüli megszerzés eseteit, ahol azután nyitva marad az a kérdés, vájjon ez a négy pontban történt felsorolás kimerítő taxatív felsorolás-e, avagy pedig az első bekezdésben foglalt általános elv alapján még új esetek is elképzelhetők. Nem tartom ezért helyesnék a Kuncz-féle Tervezet kettős álláspontját, mert számos vitás kérdésre ad okot. Az Entwurf 56. §-a, a fúzióra vonatkozó külön rendelkezés felemlítése mellett, magáévá teszi tulajdonképpen a német Kereskedelmi Törvény 226. §-ának álláspontját, míg ezzel szemben az 1931. évi szeptember 19,-i Notverordnung teljesen feladja a 226. § és az Entwurf 56. §-ának elvi álláspontját és kifejezetten taxatíve felsorolja azokat az esetéket, amelyekben a saját részvény megszerzése, vagy zálogbavétele megengedtetik. Miután a f entiekben rámutattam már arra, hogy ebben a kérdésben a taxació bizonytalanságokat rejt magában, helyesebbnek tartom elvileg a HGB. 226. §-ában és az Entwurf 56. §-ában elfoglalt elvi álláspontnak a magyar törvénybe való átvételét, vagyis azt, hogy módszeríleg helyesebb általánosan körülírni azt a határt, amelyben a saját részvények megvétele, vagy zálogbavétele megengedtetik, nem pedig az egyes kivételes eseteket felsorolni. Más lapra tartozik azonban, vájjon a 226. és az 56. §)§-okban, valamint a Kuncz-féle Tervezet 66. §-iának első bekezdésében foglalt körülírás érdemileg elfogadható-e. ,,Im regelmássigen Gescháftsbetriebe" — ,,rendes üzleti forgalomban" szavak értelme nem feltétlenül világos. Ha pénzintézetről van szó, kétség nem merülhet fel, de pl. ipari vállalatnál már kétséges, hogy egyáltalában rendes üzleti forgalomban a megszerzés lehetősége fennforog-e. A Staub-féle Kommentár 12. és 13. kiadás II. kötet 206. lapjának 2. b) jegyzete szerint: ,,Es ist gleiohgültig, ob der Erwerb, oder die Pfandnahme im Betriebe