Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1932 / 1. szám - A német részvényjog reformja
2 KERESKEDELMI JOG 1. sz. évi tervezet nem vett át, a régi tervezet 17., 20. és 21., valamint 153., 154., 160. ós 161. §-aiban szabályozni kívánt cégbírói elővizsgálati eljárás. Hangsúlyozva, hogy lapunkban részletesebben fogunk foglalkozni az 1931. évi tervezet valamennyi újításával, — ez alkalommal csak a következő legszembeszökőbb változtatásokra kívánjuk felhívni a figyelmet. Ali. §. (1930. Terv. 10. §.) alapítóknak csak azokat minősíti, akik az alapszabályt megállapították. Az apporteurök tehát ex asse nem alapítók. A 39. §. (39. §.) a részvénytársaság jogi személyiségének mesterikélt körülírása helyett (HGB. 210. §.) pure et simple kijelenti, hogy: „Die Aktiengesellschaft íst eine juristische Person". A 61. §. (61. i§.) kimondja, hogy igazgatósági tag nem lehet jogi személy; ugyanezt a tételt mondja ki a felügyelőbizottsági tagra a 75. §. (74. §.). Viszont a 181. §. (182. §.) megengedi, hogy felszámolóul jogi személyt jelöljenek ki. Ezzel a nagy vitát (1. a német 31. Juristentag tárgyalásait) az 1931. Tervezet eldönti. De hogy ez a döntés megfelel-e a gyakorlati élet szükségleteinek, az más kérdés (v. ö. a Kuncz-íéle T. 110. §. I. 131. §. V.-vel és az Indokolás 337. és 366. 11.-val). Igen jelentős újítása az 1931. tervezet 76. §-ának az, hogy biztosítja a kisebbségnek az Aufsichtsratban való képviseletét! Az 1930. tervezet 74. §. V. csak addig ment el, hogy az alapszabályt jogosította fel a kisebbségi képviselet lehetővé tételére. Az 1931. terv. 76. §. már arra az útra lépett, amelyet a Kuncz-íéle tervezet 131. és 132. §-ai követtek; habár e tervezetnél egy kissé óvatosabban is jár el. A 76. § szerint az alaptőke egytized részét képviselő kisebbség a közgyűlésen követelheti, hogy minden egyes felügyelőbizottsági tagságra külön szavazzanak. Ha már most a legutolsó tag megválasztása előtt megállapítást nyer, hogy a kisebbség minden előbbi tag választásakor ugyanarra a személyre eredménytelenül szavazott, — ezt a személyt kell az utolsó helyre megválasztott tagnak tekinteni. Amennyiben azonban a kisebbség a megelőző választások mindegyikén a javasolt személy ellen szavazott, anélkül, hogy más személyt hozott volna maga javaslatba, — az utolsó felügyelőbizottsági tagot ő választja meg. Ha több kisebbségi csoport akar élni a választás jogával, e jog azt a csoportot illeti, amely az alaptőke legnagyobb részét képviseli. Egyenlő alaptőkerész képviselete esetében sorshúzás dönt. Ha a felügyelőbizottságban már helyet foglal egy kisebbségi képviselő, mindaddig amíg ő funkciónál, a kisebbséget választási jog nem illeti. A kisebbségi képviselőt a többség nem mozdíthatja el. Az alapszabály lehetővé teheti, hogy a kisebbség a fenti módon több képviselőt is válasszon a felügyelőbizottságba; sőt a 77. §. szerint bizonyos részvényeseket vagy bizonyos részvények mindenkori tulajdonosait feljogosíthatja arra is, hogy a felügyelőbizottságba tagokat delegáljanak. E rendelkezések — szemben a Kuncz-íéle T. 131. és 132. §-aival — első tekintetre rugalmasabbnak látszanak. Magát a problémát azonban nehézkesebben oldják meg, ós megfeledkeznek annak a kérdésnek a szabályozásáról is, hogy mi lesz a kisebbségi képviselővel, ha a kisebbség már nem tulajdonosa annak a részvénymennyiségnek, amelynek alapján a felügyelőbizottság tagját megválasztotta? Igen érdekes változtatásokat tartalmaz az 1931. Terv. 86. §-a a nagyrészvényes felelősségének és 88. §-a a részvényes kérdezőjogának szabályozása tekintetében. A 86. §. az 1930. Terv. 84. §-át a következőképen módosítja: ,,Wer vorsatzlich zwecks Erreíchung gesellschaf'ts schadlicher Sondervarteile" stb. Tehát szándékosságot követel meg és elejti a meglehetősen bizonytalan színezetű „gesellschaftsfremd" kitételt. A 88. §. az 1930. Terv. 86. §-ában /szabályozott kérdezőjogot bizonyos fokig kisebbségi joggá változtatja. E rendelkezés szerint is ugyan minden egyes részvényes kérhet felvilágosítást a tárgyalás alatt levő kérdéssel összefüggő körülményekről; ha azonban az igazgatóság a felvilágosítást megtagadja, az mégis csak akkor adandó meg, ha a részvényes kívánságát az alaptőke egytized részét képviselő kisebbség támogatja. Ez alkalommal még csak a 136. ós 137. §nak a közgyűléshatározat semmisségének és megtámadhatóságának okait körülíró és az 1930. Terv. 135. és 136. §-ait részben módosító rendelkezéseire kell felhívnunk a figyelmet. A 136. §. szerint a közgyűléshatározat semmis, ha ,,Vorschriften verletzt, die aussohliesslich oder vorwiegend (!) im öffentlichen Interessé gégében sind." Ez a körülírás még bizonytalanabb, mint az általa megváltoztatni kívánt 1930. Terv. 135. §. 1. pontjában foglalt formulázás és nem is tartalmaz semmi olyan a lex speciális alkotását indokoló specifikumot, amellyel a BGB. 134. §. általános szabályától való eltérés megindokolható volna. Nézetünk szerint az önmagában semmis közgyüléshatározatok közelebbi elhatározása csakis abban találhatja indokát, hogy egyrészről a részvénytársaságok is tisztán láthassák a semmisségi okokat, másrészről a cégbíróság hivatalból lecsapó megsemmisítési joga is észszerű korlátok közé szoríttassék (v. ö. a Kuncz-íéle T. 107. §. ós 109. §. I.-vel). A német tervezeteknek a semmis ós megtámadható határozatok közötti disztinkciója azonban túl dogmatikus ízű és gyakorlati célt alig szolgál. A megtámadás okait az 1931. Terv. 137. §. I. lényegileg az 1930. Terv. 136. §. L-hez hasonlóan formulázza meg. Eltér