Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Szerzői jog és tisztességtelen verseny

2. sz. KERESKEDELMI JOG 43 Vasút 33. A bírói gyakorlat értelmében csak a nyitott szerkezetű kocsikkal kapcsolatban nyerhetnek alkalmazást a N. E. ama rendelkezései, melyek a nyitott kocsi használatával járó veszélyekből eredhető károkért való felelősség alól mentesítik a vasutat. (P. IV. 7178,1929. sz. a. 1930. dec. 9-én.) A kenderkóc természeténél fogva nem öngyulladásnak kitett, hanem csak gyúlékony áru; a gyulékonyság pedig nem oly tulajdonság, mely a nem nyitott, hanem íedett kocsiban elhelyezett áruban szikragyujtás íolytán keletkezett kárért való felelősség alól a N. E. 30. c. (1) alapján mentesítené a vasutat. Váltó. 34. A váltótartozás kifizetéséért vállalt jótállásból kifolyólag a váltóadósok ellen csak | váltókeresetnek van helye, de nem egyben köz- I törvényi keresetnek is. (P. VII. 55151929. sz. a. 1930. dec. 2-án.) Az irányadó tényállás szerint K. S. az általa elfogadóként aláírt, a keresethez A) alatt másolatban csatolt váltóra 200,000 korona váltókölcsönt vett fel a Debreceni első takarékpénztár részvénytársaságtól s ezt a váltót forgatóként aláírta a IV. r. alperes is. A módosított kereset szerint a kereseti váltón nem szereplő felperes a takarékpénztárral szemben fennálló tartozásai peresítésének elkerülése végett kénytelen volt a takarékpénztár kívánságához képest az A) alatti váltón szereplő összes váltókötelezettekért s köztük a IV. r. alperesért is jótállást vállalni s az elvállalt jótállás folyományaként fizette ki a váltókötelezettek helyett a hitelező takarékpénztárnak a váltó összegét s járulékait. A fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperes által a jótállás elvállalása s a váltóösszeg ennek következtében történt kifizetése tekintetében j ajánlott bizonyítás mellőzésével a keresetet elutasította, jogszabályt nem sértett, mert a bizonyítani kívánt tényállás alapján a IV. r. alperes a felperes álal kifizetett váltóösszegnek vagy akárcsak a leszállított keresetben követelt fele összegének a megtérítésére nem kötelezhető. A felperes által a fellebbezési eljárás során felhívott az az anyagjogi szabály ugyanis, hogy amennyiben az egyetemlegesen kötelezett kezestársak egyike egyenlíti ki az egész tartozást, ez a kifizetett összeg arányos részének megtérítését követelheti kezestársától, a jelen esetre nem alkalmazható, mert ennél a felperes és a IV. r. alperes között nem oly kezestársi jogviszony állott fenn, hanem a jogi helyzet, a felpeies módosított kereseti előadásának bizonyítása esetén, az volt, hogy a felperes a hitelező takarékpénztárral szemben köztörvényi felelős- I séget vállalt a tekintetben, hogy a váltótartozás a váltóadósok által ki fog fizettetni. A váltóösszegnek a vállalt köztörvényi felelősségből kifolyóan a felperes részéről történt kifizetésével s a váltó megszerzésével a felperes a IV. r. alperes forgatóval szemben jogokat váltói úton, a váltótörvény rendelkezéseinek betartása mellett szerezhetett és érvényesíthetett volna, de köztörvényi keresettel a 1 IV. r. alperessel szemben a fellebbezési bíróság helyes ítéleti indokolása és döntése értelmében sikerrel fel nem léphet. 35. A váltóbirtokossal szemben, aki a váltó megszerzésekor a váltó alapjául szolgáló jogviszonyt létesítő szerződő íelek ügyleti megállapodásait ismerte, az állandó bírói gyakorlat értelmében e megállapodásokból származó, úgynevezett magánjogi kifogások érvényesíthetők. (P. VII. 852 1930. sz. a. 1930. dec. 3-án.) 36. A váltóbirtokos a kitöltetlenül kapott váltó lényeges kellékeit megállapodás ellenesen nem töltheti ki. E jogszabály folytán arra sem jogosított, hegy a lejárat idejét a megállapodástól eltérőleg későbbi időpontra tegye, mert a lejárat ideje a váltó lényeges kelléke s a visszkeresetek szempontjából nem közömbös, hogy a váltó fizetés végett az elfogadónak a megállapodás szerinti időben avagy később mutattatik-e be. (P. VII. 5516/1929. sz. a. 1930. dec. 4-én.) Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint a felperes későbbi időpontra töltötte ki a váltó lejárati idejét, mintahogy e tekintetben a váltókötelezettekkel megállapodott, helyes a fellebbezési bíróság álláspontja, hogy a felperes a V. T. 41. és 93. §-ai értelmében elveszítette IV. rendű alperessel szemben a visszkereseti igényét, mert a visszkereseti jogának fenntartása végett szükséges váltó cselekmény (óvás) időpontja tekintetében nem alkalmazkodott a megállapodás szerinti fizetési naphoz, az 1927. január hó 6. napjához s az óvást csak 1927. március 12-én vétette fel. Kényszeregyezség. 37. Az egyezség be nem tartása esetén adós felhívásának nem kell a 8 napi pótbefizetési határidő közlését is tartalmazni. Nem fizetés esetén a végrehajtás e nélkül is elrendelendő. (Pk. VII. 6383/1930. sz. a. 1930. dec. 3-án.) A K. e. 1160 1929 19. számú kényszeregyezség szerint amennyiben az adós bármely részlet megfizetését elmulasztaná vagy pontatlanul teljesítené és kötelezettségének a hitelező ajánlott levélbeli felszólításának vételétől számított 8 nap alatt sem tenne eleget, úgy a hitelező eredeti követelése feléled és nyomban esedékessé válik. K. I. az 1930. március hó 5-én esedékes részlet megfizetése iránt a végrehajtási kérvényhez C) alatt csatolt levelet intézte az adóshoz 1930. március 5-én a következő tartalommal: „Kérem a március havi részletet a kényszeregyezségi végzés értelmében beküldeni." Erre március 11-én állítólag az adós B) alatti levelet intézte a hitelezőhöz s ebben március hó 22-ig halasztást kért. A hitelező erre március 15-én beadta a végrehajtási kérvényét. A kényszeregyezség értelmében e szerint a hitelezőt az a kötelezettség terhelte, hogy a pontatlan adóst ajánlott levélben teljesítésre szólítsa fel. Hogy a pótteljesítés 8 napos határidejét is közölje, azt az egyesség elő nem írta, de különben is fölösleges volt, mert az egyesség rendelkezéseit az adós is ismerte s a hitelező-