Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Szerzői jog és tisztességtelen verseny

KERESKEDELMI JOG 2. sz. nek az egyességre való hivatkozásából tudta, hogy a pótleljcsítésre irányuló felhívás (aján­lott levél) kézhezvételétől számított 8 nap alatt köteles fizetni s tudhatta azt is, hogy a 8 napos batáridő elmulasztásával a hitelező élni fog a késedelemből eredő jogával. De mert e kötelezettségének a 8 napos határidő alatt, azaz 1930. március hó 14-ig be­zárólag eleget nem tett, kétségtelen, hogy be­állottak a késedelemnek a kényszeregyességben meghatározott következményei, vagyis a már fizetett részletek beszámításával az eredeti tar­tozása feléledt. A hitelező tehát jogszerűen adhatta be 1930. március hó 15-én a kielég. végrehajtás iránti kérvényét. Annak, hogy a hitelező, az adós 1930, már­cius hó 11-iki állítólagos levelére nem vála­szolt, jelentősége nincs, miután az egyesség értelmében a hitelező további halasztást adni nem volt köteles s az adósnak tudnia kellett, hogy a pótteljesítési határidő elmulasztása ese­tén a követelés amúgy is feléled. Tisztességtelen i/erseny. 38. A saját számlára önálló cégként működő vezérképviselő a Tvt. 30. §-a alapján verseny­társnak tekintendő. (P. 7674/1929. sz. a. 1930. dec. 4-én.)* Az alperes hivatkozta tanuk vallomásával igazolt tartalmú 8. jelű szerződés értelmében a „Johann Maria Farina Dr. E, Meitzen am Dom zu Köln" kölni cég Magyarország területére ki­zárólagos joggal ruházta át cikkei előállításá­nak és forgalombahozatalának jogát a felperesre azzal, hogy az a saját számlájára működik. Ebből következik, hogy a felperes budapesti bejegyzett cég a kölni cég töltőállomásaként működő önálló vállalkozó, kit magát saját va­gyoni érdekében közvetlenül érint az, ha műkö­dési területén más vállalat versenyző üzletkör­ben lejt ki tevékenységet s így a felperes a tvt. 30. §-a értelmében kétségtelenül oly verseny­társnak minősül, aki a versenyvállalat sérel­mesnek panaszolt magatartása ellen a saját sze­mélyében veheti igénybe a tvt. oltalmát. Téves tehát a fent kifejtettekkel ellentétes felfogásból kiinduló elutasító ítélet, miért is azt a felperes felülvizsgálati kérelme folytán meg­felelően meg kellett változtatni. 39. I. Nem lehet a versenytilalmi megállapo­dást kiterjeszteni s a szerződésben kitett helyen kívül folytatott versenyző tevékenységét szer­ződésszegésnek minősíteni. II. A per folyamán megszűnvén az inkrimi­nált verseny folytatásának lehetősége, nincs helye abbanhagyásra kötelezésnek, hanem csu pán a t. v. feníorgása mondandó ki, ami azon­ban nem érinti a kapcsolatos kártérítési fele­lősség megállapítását. (P. IV. 5912 1929. sz. a. 1930. dec. 11-én.) * Az ítélet helyes s örülünk, hogy a Kúria egy korábbi ítéletét (P. IV. 6354 1927. _ Ker. Jog, 1928. évf, 3. sz. 55. old.), melyben véletlenül szintén ugyanaz volt a felperes s amelyben a vezérkép­viselő versenytársi minőségét nem állapította meg, korrigálta. Sz. I. A peres felek közt létesült 5. jelű üzlet­átruházó szerződés időbelileg és területileg ki­fejezetten meghatározza a felperes javára ki­kötött versenytilalom hatályosságát abban a tekintetben, hogy két éven belül az alperes a jelzett területen sem a saját, sem más nevében nem folytathat az átadott üzletnek ,,konkurren­ciát jelentő detail-üzletet." Figyelemmel arra, hogy a versenyszabadság korlátozása a bírói gyakorlat értelmében csu­pán bizonyos időbeli és helyi határokon belül köthető ki érvényesen, nem lehet helye a szer­ződésben szabatosan körülhatárolt versenytila­lom kiterjesztő magyarázatának és ennek révén a szerződésben tilosnak jelzett területen kívül folytatott versenyző tevékenységnek általában szerződésszegésként minősítésének sem. Alaposan támadja ennélfogva az alperes azt a fellebbezési bírósági döntést, mellyel az al­perest a felperesi vevőkör megszerzésére irá­nyuló tevékenységtől általában eltiltotta és az alperesnek ezzel kapcsolatos kártérítési felelős­ségét megállapította. II. Az nem vitás, hogy alperesnek a K. cég­nél való alkalmazása és az azzal való minden érdekkapcsolata a per alatt megszűnt, követ­kezőleg megszűnt a sérelmesnek megállapított eljárás ismétlődésének lehetősége is; alaposan támadja tehát az alperes az abbanhagyásra vo­natkozó rendelkezést, mert ily esetben csak a tanúsított magatartás sérelmes voltának puszta megállapítása foghat helyet, ami azonban nem érinti a kapcsolatos kártérítési felelősség meg­állapítását. A bpesti kir. ítélőtábla cégügyi határozatai* 4. Az állandó bírói gyakorlat álláspontja szerint a kereskedelmi cégjegyzékbe azok az iparosok jegyezhetők be, akik kereskedelmi ügyletekkel foglalkoznak iparszerűleg és iparos minőségükben jogi értelemben kereskedők is. Minthogy követelések behajtása, illetve az erre irányuló megbízások elvállalása magában véve kereskedelmi ügyletnek nem minősül, az elsőbíróság helyesen döntött, amidőn a folya­modó „inkasszó irodájának" a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzését megtagadta. P. VI. 12841 1930. sz. a. 1930. dec. 13-án.) 5. A kir. ítélőtábla az előterjesztéssel kap­csolatos felfolyamodásnak az előterjesztés tár­gyában döntő végzésben kifejtett indokokból s azért nem adott helyet, mert a még hátralévő részvénybeíizetés módozatainak a K. T. 157. §-a 5. pontja értelmében kötelező szabályozása te­kintetében az állandó cégjogi gyakorlat s fent nevezett részvénytársaság alapszabályai 4-ik §-ának idevonatkozó tartalmán túlterjedő intéz­kedéseket nem követel s nem ellenkezik a tör­vény alapján kifejlődött cégjogi gyakorlattal az, hogy az alapszabályok a hátralékos részvény­befizetésének időpontjának meghatározását az igazgatóság későbbi rendelkezésére bízzák, és ebben a tekintetben a 7.000 1925. P. M. számú rendelet sem állít fel külön jogszabályt. (P. VI. 13306 1930. sz. a. 1930. dec. 18-án.) Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNÁNTÚL KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.-T. PÉCSETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom