Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Szerzői jog és tisztességtelen verseny

40 KERESKEDELMI JOG 2. sz. írni szükségkép csak meglevő ingókat lehet, addig letiltás tárgyául vélt követelés is szolgálhat s így a letiltás csak a követelés valóságos fennállása esetében létesít zálogjogot. (P. IV. 813/1930. sz. a. 1930. dec. 16-án.) Autóbaleset. 25. A 84. sz. teljes ülési döntvényben íoglalt az a jogszabály, — hogy a kirendelt által az ügykörébe eső teendők teljesítésében harmadik személyeknek okozott kárért a megbízó munkaadó csak saját vétkessége esetében felelős, — a döntvény 2. bekezdésében kifejtettek szerint nem terjed ki a veszélyes üzemekre, amelyek közé a géperejű járművek is tartoznak. (P. II. 3403 1930. sz. a. 1930. nov. 19-én.) Az alperes a géperejű társaskocsijának összeütközéséből eredő kár megtérítése alól tehát pusztán azon címen, hogy a géperejű társaskocsija vezetésével megbízott egyén kiválasztásában őt vétkesség nem terheli, — nem szabadulhat. Az 551. sorszámú polgári jogi elvi határozat azon szabálya pedig, hogy két veszélyes üzem találkozása esetében a kártérítési felelősség kérdésében a magánjog általános rendelkezései az irányadók, csak azt jelenti, hogy a vétkesség nélküli tárgyi felelősség egyik fél javára sem vehető figyelembe, és hogy egyik, vagy másik félnek kártérítési kötelezettsége a vétkesség alapján állapítandó meg, azonban abban a kérdésben, hogy a munkaadó az alkalmazottja cselekményeért felelős-e, vagy sem, változatlanul a 84. számú teljes ülési döntvény 2. tételében lefektetett az a szabály nyer alkalmazást, hogy a veszélyes üzem fentartója a vétkes alkalmazottjának a cselekményeiért felelős. A 198. sorszámú polgári jogi elvi határozat szerint a büntető bíróság bűnösségét kimondó ítéletében elfogadott ténymegállapítás az utóbb eljáró polgári bíróságokra nézve kötelező, és ez a ténymegállapítás a polgári perben újabb vizsgálat és mérlegelés tárgyává nem tehető. Ez a szabály a közigazgatási hatóságoknak mint rendőri büntetőbíróságoknak kihágási ügyben hozott ítéleteire is hatályos. Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság, amikor a kiszombori főszolgabírónak, mint rendőri büntetőbírónak 1928. kih. 68/1. sz. ítéletével a felperesi gépkocsivezető terhére megállapított ténykörülményeket és a felperesi gépkocsivezetőnek már ítéletileg kimondott vétkességét figyelmen kívül hagyta, illetőleg újból elbírálta s a büntető ítélettől eltérő tényállást állapított meg. Cég. 26. A budapesti kir. törvényszék, mint cégbíróság a különleges fővárosi viszonyokra tekintettel célszerűségi szempontból megkívánja, hogy új cég bejegyeztetése alkalmával a cégjegyzékbe leendő bevezetés céljából a felek a telep helyén, tehát a politikai községen felül — utca és házszám szerint megjelölve — azt a helyiséget is bejelentsék, amelyben az új cég üzletét vezeti, illetve vezetni fogja. (P. IV. 3775/1929. sz. a. 1930. nov. 26-án.) Ez a követelmény adott azután a jelen esetben vitára okot. A felek között létrejött szerződésben ugyanis nem foglaltatik rendelkezés arra nézve, hogy a felek a közös üzletvezetést a felperesnek Rákóczi-uti, vagy az alperesnek Sas-utcai addigi irodahelyiségében fogják-e folytatni s e részben a fellebbezési bíróság indokolt megállapítása szerint a cégbejegyzési kérelem előterjesztése előtt a felek között a szerződésen kívül sem jött létre megegyezés. Ilyen körülmények között és tekintettel arra, hogy a kötbérkikötést tartalmazó szerződéses megállapodás szoros magyarázatú, nem lehet szó arról, hogy az alperesek a szerződés 8. pontja alapján kötbérrel sújtassanak azért, mert a szerződésben nem szabályozott közös irodahelyiség kérdésében a felperesek kívánságához nyomban hozzá nem járultak. Üzletátruházás. 27. Az üzletátruházás megállapításának nem fogalmi kelléke az, hogy az üzlethelyiség is átruháztassék, hanem az üzletátruházás megállapítható, ha az átruházás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összességében kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak; viszont a kereskedelmi üzlet átruházására alapított felelősségnek az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-a értelmében leendő megállapítását a bírói árverésen történt szerzés sem zárja ki akkor, ha a bírói árverés az üzletátruházás elpaiástolására szolgált, vagy ha az árverési vevő az árverés kieszközlése körül a felperes jogainak kijátszása végett csalárd módon járt el. (P. IV. 5209/1929. sz. a. 1930. dec. 10-én.) Minthogy pedig a megállapított azok a ténykörülmények: hogy az adós az I. rendű alperessel való megállapodással a tartozásait messze meghaladó összegű váltót adott az ennek az alperesnek tulajdonában levő részvénytársaságnak és ugyanebben a megállapodásban üzleti hitelezőinek mellőzésével sógorának az üzletbe fektetett hozományát biztosította, — nemkülönben azok a tények, hogy az I. rendű alperes már az árverés előtt átvette az üzletet és ennek felszerelését, az üzletet az árverésig zárva tartotta, az árverésen az üzleti berendezést megvette és átadta a családi összeköttetésénél fogva vélelmezendően az előzményekről tudomással bíró fiának a II. rendű alperesnek, aki vendéglői üzletét azonnal megnyitotta és tovább folytatja, — kapcsolatban a fellebbezési bíróság által jelzett álláspontjánál fogva ki nem derített felperesek által bizonyítani kívánt azzal a ténykörülménnyel, hogy az adós az üzlethez tartozó le nem foglalt ingóságokat is adott át az I. rendű alperesnek, — alkalmasak lehetnek az árverési forma dacára a törvényben meghatározott, a kereset jogalapjaként elsősorban érvényesített üzletátruházás fennforgásának megállapítására. Részvénytársaság. 28. I. Az a kérdés, hogy a részvénytársaság felügyelő bizottságának a jelentését ki írja alá, és hogy a közgyűlésen ki elnököljön, kétségtelenül a jelentés, illetve a közgyűlés alakszerű-