Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Márkacikkek és karteljog

36 KERESKEDELMI JOG 2. sz. esetleg még a tényállás sem más (pl- a szabadalom modellének ellesésénél), mint egy, a lopott összeg tekintetében bűntetté minősülő lopásnál. Ugyanezt lehet mondani egy védjegybitorlásnál, vagyis más védjegyének az utánzásánál, amennyiben a csalás és lopás tényálladéki elemei valamikép összefolynak. Míg azonban utóbbiaknál t. i. a lopás és csalás bűntetteinél, amelyek szintén a magántulajdon ellen intézett támadások, a büntető eljárás a büntető törvényszékhez tartozik, s ezek fölött végső fokon a kir. Kúria dönt, addig a szabadalombitorlás egyszerű kihágást képez, amelynél végső fokon a kir. törvényszékek döntenek.—.Eddig legalább a védjegybitorlásnál, az 1921 XXII. t.-c. 7. §-a folytán az volt a szabály, hogy az addigi kihágás helyett vétséggé minősíttetett s így a vádlott az ítélőtáblához semmiségi panaszszal fordulhatott, addig az új egyszerűsítési törvény e tekintetben is visszaesést jelent. A Te. 122. §-a szerint ugyanis: ,,A Bp. 556. §-ának 3. bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: szabadságvesztéssel büntetendő vétségre vagy ily vétség mellett még más vétségre illetőleg kihágásra vonatkozó ügyben a vétséggel vádolt vagy amiatt elitélt, továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője, ha a kir. törvényszék szabadságvesztés büntetést alkalmazott, a törvényszéknek másodfokú ítélete ellen a Bp. 385. 1. a. pontja esetében semmiségi panasszal élhet." Vagyis ez annyit jelent, hogy a vádlott csak akkor élhet semmiségi panasszal, ha a bíróság szabadságvesztés büntetést alkalmazott. Közel harminc éves praxisom alatt a bíróság védjegybitorlás vétsége miatt (még visszaesés esetén sem) sohasem alkalmazott szabadságvesztés büntetést. Vagyis ez annyit jelent, hogy most már nemcsak szabadalombitorlás, hanem védjegybitorlás esetében is a büntető törvényszék mint fellebbezési bíróság lesz a legutolsó fórum és a vádlottnak elitélése esetén nem marad más jogorvoslat, mint a problematikus értékű panasz a jogegység érdekében. Akkor tehát, amidőn jogvédelem állandó sérelme az volt, hogy ily ügyekben egységes joggyakorlatra kell törekedni s azért is óhajtottuk szabadalombitorlási perekben a vétséggé való minősítést, a Te. 122. §-a illuzóriussá tette az eddigi eredményeket, mert újból a különféle törvényszékek különféle megítélései szerint, sőt esetleg a budapesti kir. törvényszék több tanácsának különféle felfogása szerint különböző lesz a gyakorlat. A magyar Iparjogvédelmi Egyesület, amely felszólalásunkra e tárgyban felírt az igazságügyi kormányhoz, nem fog egyelőre sok eredményt elérni. Az egyetlen remény, s egyben teljesítendő óhaj is e tárgyban az lehet, hogy legalább a budapesti kir. büntető törvényszék, hova az ügyek legnagyobb része tartozik, egyazon szaktanácsban intézze ezeket az ügyeket s legalább ez biztosítsa némileg az egységes judikaturát. (Arról, hogy tisztességtelen verseny miatti büntető perekben, melyek a szabadalom és védjegybitorlási perekhez képest enyhébb természetűek, elsősorban a büntető törvényszék, s így tehát végső fokon a Kúria dönt, e kérdéssel kapcsolatban azért sem akarok beszélni, mert örülnünk kell, hogy legalább egy téren meg van adva a jogsérelem hatályosabb üldözésének lehetősége.) Dr. Szenté Lajos. A versenyjogi judikatura veszélyeztetése- A Budapesti Közlöny és ennek nyomán az Igazságügyi Közlöny 1930. novemberi száma (124. old.) az 1923. évi V. t.-c. 44. §-a értelmében alakítandó választott bíróságok elnökeiként választható itélöbírák névsorát tartalmazza. Nem azokról a kitűnő nevekről akarunk megemlékezni, akik e felsorolásban bent vannak, hanem azokról, akik e névsorból — kimaradtak. Sőt itt sem nevekről, hanem — sina ira et studio — a kihagyás elvéről akarunk beszélni s ezt tettük az Iparjogvédelmi Egyesület utolsó ülésén is felszólalás tárgyává. — A tisztességtelen verseny miatti perekben ítélkező választott bírósági intézmény ugyanolyan régi, mint maga a versenytörvény, vagyis a gyakorlatban 6 és fél éves múltra tekint vissza. A versenyjogi judikatura tekintélyes részben a választott bíróságok előtt folyó- perekből alakul ki, mert különösen a Budapesti Kamara mellett működő választott bíróság előtt a versenyperek nagy része bonyolódik le. Minthogy e választott bíróságokban egyedül az elnökök választatnak az aktív ítélőbírák közül, azoknak ily ügyekben való részvétele és jártassága fokozott jelentőséggel bír. Mi nem tartjuk azt sem helyesnek, hogy választott bírósági elnökök igen gyakran szerepelnek ugyanazon felek vagy ügyvédek ügyeiben; ellenben még nagyobb sérelem a judikatura egyenletes fejlődése érdekében, hogy a választott bírósági elnökök azért, mert elfoglalt pozíciójukból nyugalomba vonulnak, vagy mert — mint jelen esetben — kúriai bírákká kineveztetnek, kihagyatnak az elnökök sorából. Sem a nyugalomba vonulás, sem a kúriai bíróvá való kinevezés nem akadály az elnöki tiszt további betöltésében. Sőt, a szerzett gyakorlat továbbfolytatása egyenesen kívánatos a judikatura érdekében. Nem tudjuk, mi vezethette az igazságügyi kormányt ezen elhatározásában? Törvényes tilalom nem forgott fenn. Általános igazságszolgáltatási szempontból is helytelennek tartjuk ezt az intézkedést, mert félő, hogy ez az ítélőtáblai bíróknál az ambíció tekintetében legalább is mérséklőleg fog hatni annak tudatában, hogy abban a pillanatban, amidőn kúriai bíróvá kineveztetnek, elvesztik a választott bírói elnöki tiszttel járó nagy fáradtságot igénylő, de mégis bizonyos tisztes és jogos mellékjövedelmet jelentő megbízatást. Sz.^ ^ Márkacikkek és karteljog. Ezen cím alatt Szenté Andor, lapunk mult évi decemberi számában foglalkozott a német Kartell-Notverordnungnak különösen azzal a rendelkezésével, mely a kereskedők közti árelőírásokat szintén a kartelrendszabályok alá vonja. — Cikkíró annak a nézetének adott kifejezést, hogy a márkacikkekre vonatkozó árelőírások (Preisbindung der zweiten Hand) nem vonandók a karteljog szabályai alá. — Németországban e kérdés körül heves vita folyt; jogi és közgazdasági folyóiratok csak úgy ontották, a pro és contra cikkeket, mely utóbbiakban Dr. S. Tschierschky, Reichwirtschaftsgerichtsrat vezetett, aki még a Kartellrundschau 1930. novemberi számában is (Lockerung der zweiten Hand insbesondere bei Markenartikeln c. a.) a kartel jogi rendelkezéseknek kiterjesztését követelte s élesen szembeszállt a márkacikkgyártók egyesületével. — Hogy ez be fog következni, az előrelátható volt a Reichswirtschaftsrat külön bizottságának 1930. november 15.-i határozatából, mely kimondta, hogy: megkeresi a birodalmi kor-