Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Uj olasz részvényjogi büntető törvény

138 KERESKEDELMI JOG 7. sz. megállapítható azt a körülményt is, hogy a fahordók a melegebb időben kevésbbé alkalmasak a csurgás megakadályozására. Ennek ellenére semmit sem tettek az olaj megőrzésére. Ellenkezőleg, amidőn a bírói szemle alkalmával 1927. augusztus 3-án a felperes felajánlotta, hogy az alperesek érdekében az árút más, megbízható hordókba átürítteti, az alperesek ellenezték azt, de a csatolt levelezés szerint tiltakoztak ez ellen később is s az áttöltéshez csak 1928. december hó 17-én járultak hozzá. Ezzel szemben a Zipser Lajos, Király János és Kohn Vilmos tanuk vallomásából megállapítható tényállás szerint a felperes 2—3 ízben bognárral javíttatta a hordókat s ha eresztettek, az abroncsokat meghúzatta. Más hordókba való áttöltés céljából pedig többször felhívta az alpereseket. Kétségtelen tehát, hogy az őrzés körül a felperes mulasztást nem követett el és gondatlanság sem terheli őt. Ilyen körülmények között a rendelkezésre bocsátás után bekövetkezett csurgás okozta kár az alperesek terhére esik, miután a rendelkezésre bocsátásról történt értesítés után azonnal, tehát már 1927. január 8—10 körül alkalmuk volt a megőrzés céljából a kellő lépéseket megtenni. Anyagi jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság, amidőn kimondta, hogy a vevő az árú hiánytalan tárolásáért feltétlenül felel s a midőn ennek következményeképpen felperes részére a vételárt csak olyan arányban ítélte viszsza, amilyen mértékben az árú az 1929. március havi áttöltéskor még meg volt. Biztosítás. 109. A biztosító részéről a díjfizetéshez való ragaszkodás kimeríti a választási jogot a szerződéshez való ragaszkodás és az elállás között. Ily esetben a 60 napon való nem perlés nem vonja maga után a biztosítás hatálytalanítását. — Az 1927 : X. t.-c. 4. §. 2. bek. csupán magyarázati, de nem kényszerítő szabály. (P. VII. 7584/1930. sz. a. 1931. május 29-én.) Alapos ezzel szemben a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság a biztosítási szerződés hatályát jogszabálysértéssel tekintette megszűntnek. Nem vitás, hogy a felperes az évi 526 pengő díjnak a biztosító által követelt első negyedévi 131 P 50 fillér részletét az esedékességnek, — vagyis a fenforgó esetben a kötvény megkísérelt kézbesítésének napjától számított 30 nap alatt nem fizette ki. Erre az esetre az 1927. évi X. t.-c. 4. §-a a biztosítónak azt a jogot engedi, hogy választása szerint vagy a szerződés teljesítését követelheti, vagy pedig attól elállhat. A fennforgó esetben a biztosító 1928. évi január 19-én az évi díj első negyedévi részletének megfizetésére felhívta a felperest, ezt a felhívást 1928. február 25-én azzal a kijelentéssel ismételte meg, hogy nemfizetés esetén kénytelen volna díjkövetelését az 1928. évi X. t.-c. 4. §-a alapján bírói úton érvényesíteni, végül 1928. március 16-án értesítette a felperest, hogy a felhívások eredménytelen volta folytán díjkövetelését bírói úton érvényesíti. Ezzel tehát a biztosító az 1927. X. t.-cikk 4. §-ában megjelölt választási jogát gyakorolta akként, hogy a szerződés teljesítését kívánja. Ezt követően ugyan a felhívott törvényhelyen megjelölt pert, az erre határidőül megállapított 60 nap alatt nem tette folyamatba, azonban ennek a kir. Kúria megítélése szerint a választási jog megtörtént gyakorlása folytán már jelentősége nincs. Az 1927. X. t.-cikk 4. §-ának 2. bekezdésében foglalt az a rendelkezés ugyanis, mely szerint ha a biztosító díjkövetelését az esedékességtől számított 30 napot követő további 60 nap alatt bírói úton nem érvényesíti, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni, nem kényszerítő, hanem csupán magyarázati szabály. Éppen ezért ez a szabály csak azt jelenti, hogy ha a biztosító szándékának máskép kifejezést nem adott, vagyis választási jogát kifejezetten máskép nem gyakorolta, a pernek 60 napi idő alatt való meg nem indítása szükségkép a szerződéstől való elállását jelenti. Oly esetben azonban, midőn a biztosító már 60 nap eltelte előtt kifejezésre juttatta a szerződés fenntartásához való ragaszkodását, a magyarázati szabály alkalmazásba nem lép. Á biztosítási szerződés ekként, minthogy a biztosító nem volt elzárva attól, hogy díjkövetelését az elévülési időn belül érvényesítse, — hatályban maradt, következéskép a biztosító a kockázatot viselni köteles volt. Nem változtat ezen a kötelezettségen az sem, hogy a felperes az évi díj további negyedévi részleteit sem fizette meg, mert a biztosítási időszak, melyre a felek a biztosítási díjat mint egységet határozták meg, egy év volt és a kötvény tartalma szerint az erre az időtartamra 526 pengőben megállapított díj a kötvény átvételekor volt fizetendő, tehát ha a II. r. alperes csak az első negyedévi díjrészlet fizetésére is hívta fel a felperest és csak ennek nem fizetésével kapcsolatban jelentette ki a szerződéshez való ragaszkodását, a díj egységénél fogva a fennforgó esetben az első negyedévi részlet tekintetében eszközölt nyilatkozat az egész első évi időszak tekintetében hatályos. Ekként a biztosító az első év tartama alatt, 1928. július 9-én bekövetkezett kárt a felperesnek megtéríteni köteles. Alkuszdíj. 110. A csak alkalomszerűen, egy esetben történt, bár kikötött díjazás melletti ingatlan közvetítés, a törvényben meghatározott „üzletszerű" közvetítés fogalmát ki nem meríti; ezért már magában abból az okból, hogy a felperes az Országos földbirtokrendező bíróság engedélye nélkül közvetítette az alperesnek perbeli birtokának az eladását — felperes kereseti jutalékkövetelésével nem utasítható el. (P. VII. 2049/1930. sz. a. 1931. május 12-én.) Váltó. 111. Az 1886 : VII. t.-c. 23. §. szerint a váltóra az alperes férje által az alperes nevével ennek csupán szóbeli meghatalmazás alapján, a mégha-