Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Uj olasz részvényjogi büntető törvény

7. sz. KERESKEDELMI JOG 139 talmazásnak közjegyzői okiratban foglalása nél- I kül — rávezetett kibocsátói váltónyilatkozatból kiiolyóan az alperest fizetési kötelezettség nem terheli. (P. VII. 2604 1930. sz. a. 1931. június 3-án.) Tisztességtelen verseny. 112. Alkalmazottakért való felelősség. Az alkalmazott tényében való közvetlen részesség esetén kivül a vállalat tulajdonosának felelőssége rendszerint csupán akkor állapítható meg, ha a körülmények azt tanúsítják, hogy noha tudott, vagy kellő kereskedői gondossággal tudhatott a visszaélésekről, azok megakadályozására nem tesz kellő intézkedéseket. (Alkalmazottak kioktatása, azokkal szemben megtorló intézkedések stb.) (P. IV. 2490 1930. sz. a. 1931. május 1-én.)* I. A tvt. 1. §-a értelmében attól követelhető abbanhagyás, akinek magatartása a tisztességtelen versenyről szóló törvénybe ütközőnek minősül. E törvénybe ütközik az 1. §. első bekezdése értelmében minden oly versenycselekmény, mely az üzleti tisztességgel, vagy a jó erkölcsökkel ellentétben áll. Az abbanhagyási kérelemnek tehát helye van minden az üzleti verseny során tanúsított oly magatartással szemben, mely az üzleti tisztességbe, vagy általában a jó erkölcsökbe ütközik; vagyis az abbanhagyási kérelem alapjaként elegendő az a puszta tény, hogy valamely versenycélzattal tanúsított magatartás sérti valamely versenytárs jogos érdekeit és e kérelem jogszerűségének nem szükséges tényeleme a csupán a kárigénnyel kapcsolatban megkívánt szándékosság vagy gondatlanság. Követelhető pedig az 1. §. első bekezdése érteimében attól, aki a sérelmes magatartást maga tanúsítja, vagy abban részes (tettestárs, felbujtó, segéd), vagy végül attól, akinek cselekedeteként számítható be a közvetlen tettes magatartása. Az üzlet (vállalat) tulajdonosának az alkalmazottja sérelmes magatartásáért való abbanhagyási felelőssége általában — egyes különszerü esetektől eltekintve — a tvt. rendelkezéseiben nincs szabályozva. Tehát az alkalmazott tényében való közvetetlen részesség esetén kívül a vállalat tulajdonosának a felelőssége rendszerint csupán akkor állapítható meg, ha a körülmények azt tanúsítják, hogy noha tudott, vagy kellő kereskedői gondossággal tudhatott a visszaélésekről, azokat tűri, azok megakadályozására nem tesz kellő intézkedéseket. Ez az állásfoglalás a fellebbezési bírósági ítéletben a bírói gyakorlatra vonatkozóan hivatkozott döntéssel nincs ellentétben, mert ott az üzletét személyesen vezető üzlettulajdonos szerepelt alperesként és annak szeme előtt működő alkalmazottja magatartásáról volt szó, amely * Egyike a versenyjog legnehezebb kérdéseinek. Csak abbanhagyásra irányuló perekben az osztrák és német törvénnyel ellenkező intézkedést tartalmaznak. Csupán kártérítési igénynél kell a szándékosságot vagy gondatlanságot igazolni. Szerk. esetben a tűrésben megnyilvánuló részesség iránt kétség nem lehetett. II. Adott esetben azonban nem is vitás, hogy az alperes tőle telhető módon állandóan igyekszik az alkalmazottait kioktatni abban az irányban, hogy azok ne tanúsítsanak a versenyvállalatokra sérelmes magatartást; abból pedig, hogy amaz alkalmazottaival szemben, akikre bár nem is jogerős ítélettel, de bíróilag megállapítást nyert valamely a tvt. rendelkezéseibe ütköző magatartás, az elbocsátásig terjedő megtorlást alkalmazott: a kioktatás komolysága, valamint az is kétségtelen, hogy az alperesi vállalatnak még mulasztás formájában sincs része ez alkalmazottai terhére rótt cselekményben, amiből pedig következik, hogy az alperessel szemben abbanhagyásra (ismétléstől eltiltásra) irányuló keresetnek nincs jogszerű alapja, tehát a felperesnek az elutasító döntés ellen irányuló támadása alaptalan, az alperesnek a fent kifejtettekkel ellentétes megokolással kapcsolatos panasza azonban helytálló. A bpesti kir. ítélőtábla cégügyi határozatai. 14. A K. T. 178. §-a külön kiemeli, hogy egy részvényes is követelheti a közgyűlés összehívását, ha az az alaptőke 1/10-ét képviseli. Az alapszabályok tehát evvel egyenes ellentétben nem intézkedhetnek (többes szám használatával) megszorítólag akként, hogy csak több részvényest illeti meg ez a jog. (P. VI. 4599/1931. sz. a. 1931. május 23-án.) 15, A kir. ítélőtábla a megtámadott végzést a kereskedelmi cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztosnak e végzés ellen egyidejűleg használt előterjesztése tárgyában 1931. évi május 8-án 5. sorszám alatt kelt elsőbírósági végzésben helyesen felhozott indokokból, és a felfolyamodás 2-ik pontját illetően még azért is helybenhagyta, mert ha az alapszabályok a közgyűlések megtartásának helyét általában megjelölik, úgy annak külön kiemelésére, hogy a rendkívüli közgyűlések is e helyen tartandók meg, — miután ez az általános megjelölésből és abból a körülményből, hogy e szempontból a rendes és rendkívüli közgyűlések azonos tekintet alá esnek önként következik — szükség nincs. (P. VI. 5273/1931. sz. a. 1931. május 29-én.) 16. Felfolyamodással élőt megilleti a felfolyamodási jogosultság. A K. T. 24. §-a értelmében felfolyamodással élhet az a fél, akinek jogát, vagy jogi érdekét a végzésben foglalt rendelkezés sérti. Felfolyamodással élő azt panaszolja felfolyamodásában, hogy a rendes közgyűlés a nélkül határozott, hogy a társaságnak szabályszerű felügyelő bizottsága lett volna és azt, hogy az elsőbíróság kimondotta, hogy az igazgatóság elbírálásától függ az, hogy felfolyamodással élő indítványát napirendre tüzi-e vagy sem.