Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 6. szám - Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi jelentése
6. sz. KERESKEDELMI JOG 119 midőn éppen öt utasította el a Reichspatentamt a Polyglandol szóval szemben, belajstromozási kérelmével. Vitatta, hogy az 1895:XLI. t.-c. 4. §-ában előírt 2 év elteltével a belajstromozást megtámadni és elöhasználati jogot érvényesíteni nem lehet, mert őt ezen idő elteltével kizárólagos védjegyjog illeti meg. A bíróság felperest keresetével elutasította éspedig a következő érdekes érveléssel: Nem változtat a bíróság döntésén az a tény, hogy a felperes javára Polyglandin megjelöléssel szóvédjegy belajstromoztatott, mert a belajstromozás ténye egymagában csak a védjegyjogi szabályokban foglalt oltalom szempontjából döntő, versenyperben azonban nem jogforrás, hanem itt csak peradatként szerepel. — Minthogy pedig megállapította a bíróság, hogy a Polyglandin védjegy belajstromozásának idejében a Polygland szógyök egy általánosan elfogadott tudományos elnevezés, ennélfogva ezen tudományos elnevezés belajstromozásával felperes nem szerezhetett magának több jogot, mint amennyit ez a szó a forgalomban nyújtott. Amikor tehát felperes gyógyszerkészítmény megjelölésére a Polyglandin megjelölést alkalmazni kezdte, nem tett egyebet, mint azt, hogy egy betegség megjelölésére már használt szógyökhöz egy-két betűből álló értelem nélküli végszótagot toldott és most mégis bírói védelmet kér, ami az alperes számára lehetetlenné tenné azt, hogy ugyanúgy járjon el. A bíróság ezen most kifejtett helyes jogi elv és helyes ítélet mellett nyitva hagyta azt a szintén igen fontos kérdést, hogy a belajstromozott védjeggyel szemben a fennt hivatkozott megtámadási határidőn túl versenyperben helye van-e az előző kvalifikált használat igazolásának s hogy a két szó hasonlósága kérdésében mennyiben van helye az alperesi jogi álláspontnak? sz. I. Az Országos Hifelvédő Egylet 1930. évi jelentése. Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi tevékenységéről ez évben is terjedelmes jelentésben számol be. amely felöleli az inzolvenciális kérdéssel kapcsolatosan fontossággal bíró közgazdasági és jogi kérdéseket. A jelentés bevezetőjében Székács Antal az OHE elnöke rámutat az OHE tevékenységének a gazdasági események sajnálatos alakulása következtében megnövekedett jelentőségére. A jelentés, amelyet ez évben is az OHE igazgatója dr. György Ernő írt meg, mindenek előtt a hitelbiztonság szempontjából jelentőséggel bíró adatokat ismerteti részletesen, így a budapesti bíróságok ügyforgalmi adatait, a váltóóvások alakulását, a váltóóvások és az inzolvenciák között fennálló összefüggést, valamint a vagyontalansági esküt tett személyek számának és foglalkozásának részletes megoszlását. Kimerítő anyagot közöl a fizetésképtelenségi esetek számáról és azok vagyonértékének számszerű alakulásáról az elmült évekhez való összehasonlításban is. Az adósok magatartásának, jó- vagy rosszhiszeműségének kérdésével foglalkozván, a jelentés megállapítja, hogy u. n. spekulatív jellegű fizetésképtelenségek ritkán merülnek fel. Adós magatartása folytán a hitelezőket károsodás ott éri, hogy az adós üzleti exisztenciájának minden áron való fentartásához ragaszkodik és fizetésképtelenségét erre való tekintettel nem jelenti be kellő időben. E kérdés megvilágítására részletes adatokat tartalmaz a jelentés abban a tekintetben, hogy mily mértékben tettek eleget a fizetésképtelen cégek cégbejegyzési és könyvvezetési kötelezettségüknek s hogy mily idő telt el a paszszivítás tényleges beállta és a fizetésképtelenség bejelentése között. Az OHE-nek az egyességi lebonyolítások körül való tevékenységét ismertetve, megemlékezik a jelentés arról, hogy az 1930. év folyamán 791 ügyben jött létre az egyesség mintegy 67 millió pengő passzivummal. Az 1930. év során az OHE adós rosszhiszemű magatartása miatt 51 esetben szüntette meg a kötelező magánegyességi eljárást a kényszeregyességi rendelet 28. §-a alapján, ami az 1930. évben intézett ügyek 2.6 %-ának felel meg. Részletesen ismerteti a jelentés az egyességek teljesítésére vonatkozó statisztikai adatokat azon ügyekre vonatkozólag, amelyeknél az egyesség az OHE előtt jött létre. Az adósok teljesítése átlagosan a budapesti ügyekben a hitelezők eredeti követelése 30.5 ?ó-ának, a vidéki ügyekben pedig 35 %-ának felel meg. Beszámol a jelentés a kényszeregyességgel kapcsolatos likvidációk lebonyolítási rendjéről és az itt elért eredményekről. A likvidációk eredménystatisztikájából kitünőleg az 1930-ban lebonyolított likvidációkból mintegy 970.000 pengő folyt be, amelyből a közterhekre 10%, az előnyös és külön kielégitésü tételekre mintegy 20 % jutott, a kvótális hitelezők pedig a likvidációkból befolyt összegek 70 %-át kaptak meg s ez alapon e hitelezők oly kielégítéshez jutottak, amely eredeti követelésük 16.2 "ü-ának kiegyenlítését tette lehetővé. A likvidációk átlagos lebonyolítási tartama 91 napra rúgott. Ez eredmény értékelésére érdekes alapot nyűjtanak a jelentésben részletesen közölt magyar és külföldi csődstatisztikai adatok. Ismerteti a jelentés az OHE-nek a fizetésképtelenségi jogszabályok reformja és a megelőző hitelvédelem terén kifejtett működését és az e részben lefolytatott akció eredményeként számol be a vagyontalansági esküt tett személyek jegyzékének közzétételéről és a veszélykönyv intézményének bevezetéséről. Mit kiván a magyar ügyvédi kar? Az Országos Ugyvédszövetség a közelmúltban a magyar ügyvédi kar valamennyi tagjához kérdőívvel fordult annak megállapítása végett, hogy a szerteágazó súlyos jogi és kari problémák közül a magyar ügyvédi kar melyiket tartja a legsürgősebben megoldandónak. Az ügyvédi-plebiszcitumba a karnak közel ezer tagja küldötte be válaszát. A válaszok tűlnyomó része a végrehajtási ügy átreformálását és a végrehajtók államosítását sürgette. Ugyancsak nagy számban kívánták a kar tagjai a törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény ama részeinek, amelyek az eddigi eljárást bonyolultabbá tették, sürgős módosítását. Egyébként a beérkezett szavazatok nem kevesebbre, mint nyolcvan megoldandó kari és jogi problémára hívták fel az Országos Ügyvédszövetség figyelmét. Hazai Irodalom. Dr, Meszlényi Artúr: Csődönkívüli kényszeregyesség és kényszerielszámolás. Negyedik kiadás. Budapest, TÉBE kiadóvállalata m. sz., 1931., 377 oldal. A könyv ismertetésére visszatérünk.