Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi jelentése

120 KERESKEDELMI JOG 6. sz BÍRÓI JOGGYAKORLAT. Általános. 89. A más javára végzett munkáért külön kikötés nélkül is jár díjazás, kivéve, ha a munkavállaló a munkának ingyenesen való elvégzésére vállalkozott. Közeli rokon által a rokona részére, vagy nevelt gyermek által a nevelő szülője részére annak a háztartásában, vagy gazdagságában végzett munka tekintetében viszont az a vélelem, hogy a íelek szándéka szerint a munka ingyenesen vállaltatott. A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint azonban a munka ingyenessége ez esetben sem vélelmezhető, ha az, akinek a javára a munka végeztetett, a másik félnek az örökbefogadását igérte és ez az igéret volt a külön nem díjazott munka elvégzésének az indító oka. (P. II. 1950/1930. sz. a. 1931 ápr. 8-án.) 90. A gyógyszerész hivatásánál fogva tartozik az orvos által rendelt gyógyszert pontosan az orvos előírásának megfelelően elkészíteni; ennek a kötelességének tehát nem tesz eleget azzal, ha akár tudatosan, akár elnézés folytán az orvos által rendelt gyógyszer helyett — kivált az orvosi vénnyel jelentkezőnek a megkérdezése és beleegyezése nélkül — más, bár általa hasonló vagy még jobb gyógyhatásúnak ismert gyógyszert szolgáltat ki. (P. II. 3472/1929. sz. a. 1931. ápr. 28-án.) Alkalmazott. 91. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 22. §-a minden kereskedelmi alkalmazottra irányadó. (P. II. 7152/1930. sz. a. 1931 ápr. 28-án.) A Cs. T. 60. §. 1. pontja az alkalmazotnak törvényes felmondási időre járó fizetését az első osztályba sorozandó követelésnek minősítette, míg az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. §-a az e rendelet alapján támasztható követeléseket csőd esetében a tömeg tartozásaival helyezi egy tekintet alá. A rendelet alapján támasztható felmondási igény mérvét illetően pedig a rendelet 2. §. második bekezdése a felmondási idő tekintetében érvényben levő jogszabályokat akként módosítja, hogy a felmondási idő két évi vagy azt meghaladó szolgálat esetében három hónap, fontosabb tendőkkel megbízott alkalmazottat illetően hat hónap. A rendelet 22. §-ában foglalt kedvezményt már azért nem lehet akként értelmezni, hogy e kedvezmény kizárólag csak a két évi vagy ezt meghaladó szolgálat esetére járó felmondási illetményeket illeti, mert ily magyarázat esetén a két évnél rövidebb szolgálati idővel biró alkalmazottak méltánytalan hátrányba kerülnének. De a rendelet 2. §. második bekezdésének abból a fogalmazásából, hogy a felmondási idő tekintetében érvényben lévő jogszabályok módosulásáról intézkedik, figyelemmel még a rendelet 1. §-ának intézkedéseire is, nyilvánvaló, hogy a rendelet 22. §-a a meghatalmazási jogkör terjedelmére tekintet nélkül, — mindazoknak az e rendelet alapján támasztható követeléseire hatályos, akik a kereskedő vállalatában mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva; tehát azoknak a követeléseire is, akik két évi szolgálati idejüket még nem töltvén be, a rendelet 2. §-ában meghatározott felemelt felmondási időkre igényt nem tarthatnak, valamint azokéra is, akik nem ugyan tételes intézkedés, hanem a bírói gyakorlaton alapuló jogszabály folytán szolgálati időre tekintet nélkül hat hónapi és illetőleg egy évi felmondási idővel bírnak. A fellebbezési bíróság a felperes felmondási idejét arra való tekintettel, hogy felperesnek a működése az elsőbíróság ítéletéből átvett (Pp. 507.) tényállás szerint az egész vállalat vezetésére és irányítására kiterjedt, egy esztendőben állapította meg. Ezt a bírói döntést és az annak alapját tevő tényállást az alperes felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadta. Válasziratának az ehelyütt is irányadó ítéleti tényállással ellentétes tartalma pedig már ezért, de a Pp. 535. §-ára tekintettel is figyelembe nem jöhet. A felperesnek a bírói gyakorlaton alapuló jogszabály alapján megállapított egy évi felmondási időre járó követelése a rendelet hatálya alá eső igénynek lévén tekintendő, az egy évi felmondási időre járó egész járandóságát tömegtartozásnak kimondani és ennek megfelelően a rendelkező rész szerint határozni kellett. Szövetkezet. 92. Az igazgatóság nem állapíthat meg a vállalat terhére maga részére oly javadalmazást mely az alapszabályokban tüzetesen körülírva nincs. — Ily perek visszamenőleg nem indíthatók, mert ez a forgalom biztonságának veszélyeztetésével járna. (P. IV. 7618/1929. sz. a. 1931 ápr. 29-én. ) A felperes további támadása azon alapszik, hogy az igazgatóság a költségszámla terhére díjazást állapított meg és utalt ki önmagának, amennyiben a fellebbezési bíróság mgállapítása szerint az igazgatóság elnöke, aki az alapszabályok 24. §. d) pontja szerint a felosztó bizottság elnöke, 14.000 pengő, a felosztó bizottságba beválasztott igazgatósági tagok pedig összesen 16.000 pengő tiszteletdíjat élveztek ezért a működésükért a külön tételekben kimutatott igazgatósági jutalékon és jelenléti díjakon felül, anélkül, hogy az előbb említett javadalmazás megállapítása a közgyűlés közzétett napirendjének és határozatának tárgya lett volna. A m. kir. Kúria 1927. április 26-án Pk. IV. 732/1927. szám alatt kelt, a P. H. T. az 1930. évben megjelent VI. kötetében 844. szám alatt felvett határozatában egy részvénytársaság alapszabályainak a cégjegyzékbe bevezetése alkalmából azt az elvi kijelentést tette, hogy a részvénytársaság igazgatósága nem állapíthat meg a maga, vagy valamelyik tagja részére a részvénytársaság vagyoni megterhelésével járó olyan vagyoni javadalmazást, amely az alapszabályokban tüzetes körülhatárolással benn nem foglaltatik, vagy a közgyűlés, mint a részvénytársaságnak erre hivatott szerve által külön el nem határoztatott. A m. kir. Kúriának ez a határozata szakított a kereskedelmi törvény hatályba lépése óta