Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Védjegyoltalom és versenyjog

118 KERESKEDELMI JOG 6. sz. egyes dicsérendő kivételektől eltekintve — nagyobb látogatottságnak örvendjenek. Aminek talán nem a legutolsó eszköze volna, ha a bírói kar is élénkebb részt venne a Jogászegylet munkájában. — Az Ügyvédi Kör 50 éves visszapillantását dr. Fehér Dezső főtitkár írta meg nagy gonddal és adta elő a jubiláris közgyűlésen. Kötelezhető-e az író végrehajtásilag regényírásra? (Dr. Jakobovíts László.) Egy konkrét esetben felmerült a frankfurtmajnai törvényszék előtt ez a kérdés, amelynek eldöntése érdekességénél fogva, megérdemli, hogy vele bővebben foglalkozzunk. A tényállás röviden a következő: Ernst Glaeser, az ismertnevű német regényíró, akinek a „Jahrgang 1902" c. regényétől a magyarországi szállítási jog megvonatott, az egyik nagy hamburgi könyvkiadóvállalatnak eladott egy regényt, röviden megjelölve annak tartalmát. A szerződésben a regény leszállítására az a kikötés tétetett, hogy azt szerző akkor tartozik leszállítani, ha saját véleménye szerint a regény az ő írói színvonalának megfelel, de a szállításnak legkésőbben két éven belül meg kell történnie. A kiadó erre a szerződésre szerzőnek előre megállapított összegeket fizetett ki, mint előlegeket. Minthogy a szerző szállítási kötelezettségének eleget nem tett, a kiadó őt teljesítésre perelte. Védekezésül alperes előadta, hogy igaz ugyan, hogy ő a regényt főbb vonásaiban leírta, sőt annak egyik részletét ki is dolgozta, időközben azonban eziránt a téma iránti érdeklődését elvesztette és a regény el nem készült. Olyan állapotban, amilyenben ő hagyta, azt ki nem hozhatja, mert ezzel saját magának ártana. Szerződéses joga, hogy a regényt a kiadónak csak akkor adja át, ha az saját véleménye szerint az irodalomban általa elért színvonalnak megfelel. Ő biztosan fel fogja dolgozni a témát, de ehhez ugyanazon lelki kondíciók lesznek szükségesek, amikben a regényt már elkezdte. A pénzek felvételét elismeri. A frankfurti törvényszék a keresetet elutasította, ezzel elismervén az alperesi védekezés jogosságát. A fellebbezéssel megtámadott ítéletet a frankfurti felső törvényszék helybenhagyta, amely ítélet ellen felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, de a harmadfokú tárgyalás előtt ezen kérelmét visszavonta, miáltal a másodfokú ítélet jogerőre emelkedett. Ilyen körülmények között a legfelsőbb német törvényszék nem volt abban a helyzetben, hogy ezzel a rendkívüli érdekes kérdéssel foglalkozzék. Még az első bírói eljárásban az alperesi képviselő becsatolta a legfelsőbb törvényszék egyik tagjának szakvéleményét, aki szerzőjogi kérdésekben elsőrangú szaktekintély, és aki eme véleményében odakonkludál, hogy ellentétben állana a költői mű fogalmáról képzelt felfogásnak, amely ma a közéletben általánosan elfogadott, ha végrehajtásilag egy író arra volna kötelezhető, hogy egy művét megírja. Ez a felfogás az írói szabadság és az írói munka különleges természetén alapszik. Valóban az a helyzet, hogy az írót a mű elkészítésére ezen az alapon szorítani nem lehet. Eltekintve attól, hogy fogalmilag ez csak úgy volna elképzelhető, hogy az írót erőszakkal rá kellene kényczeríteni arra, hogy költői művet alkosson. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy alternatív természetű marasztalással a kérdés egyszerűen megoldható. A kérdés ilyennek nemlétében azonban csupán az, hogy az esetben ha az író a mű elkészítésére nem kötelezhető ítélettel, minő egyéb eszközök állanak a kiadó rendelkezésére. Kétségtelen, hogy a fentebbi felfogást alapulvéve, a kiadóra mindenkor fennáll az a veszély, hogy amennyiben ő az írótól egy még meg nem írt, de egyébként egyedileg megjelölt művet vásárol, — az író a művet el nem készítvén, a kiadónak esetleges effektív károkon kívül egyéb, nem effektív károkat is okozhat. (Pl. a kiadó a művet reklamirozza, előfizetéseket vesz fel és később ezeket visszaadni kénytelen, oly színben tűnnék fel, mintha cselekményei jogtalanok lettek volna.) A kérdés megoldását talán egy viszonylag magas pönálé kikötésében lelhetjük fel. Ez a mód kínálkozik a legalkalmasabbnak. Mert amenynyire igaza van annak a felfogásnak, hogy egy költői mű elkészítése ki nem forszírozható, lévén a költői munka természeténél fogva egyéb munkáktól lényegesen különböző, annyira helyes az a szempont, hogy a kiadó sem lehet e tekintetben a szerzőnek védhetetlenül kiszolgáltatva. Pönálé kikötésével az írónak eminens anyagi érdeke lesz, hogy a szállítani kötelezett művet a szerződéses időben valóban le is szállítsa. Ezzel a pönáléval az a jogi érdek nyerne biztosítást a kiadó részére, amely őt a kérdéses mű kihozásához köti, miért is a pönálé összegének megállapítása felettébb rugalmas. Védjegyoltalom és versenyjog. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara választott bíróságának 30374/1930. számú ítélete újabb adatot nyújt ahhoz a fontos megállapításhoz, hogy a védjegy belajstromozásának ténye versenyjogi szempontból mily kevés jelentőséggel bir. — Felperes cseh gyógyszervegyészeti gyár részére 1926. november 17-én Polyglandin szó lajstromoztatott be mint nemzetközi szóvédjegy, hízás elleni gyógyszerekre. Alperes 1929. évben ugyanezen célra Polyglandol szóvédjegyet lajstromoztatott be a maga részére. Az emiatt támadt versenyperben alperes azzal védekezett, hogy a két szóvédjegy nem tekinthető megtévesztésig hasonlónak, mivel az ily gyógyszerek vásárlója (gyógyárukereskedő és orvos) előtt a két szóban lévő 3 szótag egyezése dacára az utolsó szótag („in" „ol") elégséges a megkülönböztetésre. A gyógyszervegyészeti szakmában ugyanis kevés latin és görög szó áll rendelkezésre, úgy hogy a gyakorlat ilyen kis eltéréseket is elégségesnek tart (lásd: Nitropon Nitrosol, Marchenschutz und Weltbewerb 1930. dec. szám. 573. old. s a vonatkozó irodalom stb.). Előadta alperes, hogy ő abban az időben, midőn felperes a védjegyet belajstromoztatta a maga részére, már ily elnevezés alatt hozta áruit forgalomba. Utalt arra, hogy Polyglandol szó már 1913 óta — tehát felperesnél korábban — egy harmadik gyár részéről forgalomban van. Felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy egy belajstromozott védjeggyel szemben nem lehet azzal érvelni, hogy az fantázia szó. Vitatta, hogy mivel a Polygland egy görög és egy francia tőből származik, tehát a szó gyöke is fantázia szó, s hogy a kettő hasonlóságát már a német Szabadalmi Hivatal is kimondotta;