Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A forgatmány a genfi egységes váltótörvényben

5. sz. KERESKEDELMI JOG 57 nulságos volt abban a tekintetben, hogy világot vetett különböző népeknek a rosszhiszeműségből és a súlyos gondatlanságról vallott különböző felfogására. Sőt talán még ennél is több, az erkölcsi fogalmak minuciosus különbségei voltak azok, amelyek a vitában kifejezésre jutottak és a hágainál exactabb szabály létrejövetelét megnehezítették. Alapos volt a német javaslattal szemben felhozott az az ellenvetés, hogy a cselekvőképtelenség esetét is bele kívánta volna vonni a szabályba, holott ennek következményeit a törvények összeütközésén vonatkozó külön egyezmény a nemzeti jogok szabályozásának tartja fenn. A német javaslat egyik mozgatója az a kapcsolat volt. amely a forgatmány igazoló hatályának és kifogást elszegő hatályának kérdése között van. Az előkészítő bizottság* az igazoló hatályt arra az esetre zárta ki, ha a szerzőfél a váltót rosszhiszeműleg szerezte, vagy ha megszerzésében őt gondatlanság terhelte, a kifogásokat elszegő hatály tekintetében viszont csak a rosszhiszeműséget kívánta megemlíteni. Ezt az inkongruenciát azonban a konferencia éppen a kifogásokat elszegő hatály külön tárgyalása útján kívánta elhárítani1' és végül is a német delegáció indítványának visszavonása folytán az igazoló hatály tekintetében a hágai szabályzat szövege változatlan maradt.11 A rosszhiszeműség és súlyos gondatlanság megítélése tehát az igazoló hatály tekintetében a nemzeti bíróságok belátására van bízva. Hogy etekintetben szétágazó gyakorlat várható, azt a genfi tárgyalások anyaga nyilvánvalóvá teszi. Az igazoló hatály körében egy kérdés mégis tisztázódott, bár az egységes törvény szövegében ennek a megoldása sem jutott kifejezésre. Egységes volt nevezetesen a konferencia álláspontja abban, hogy ha a korábbi forgatmányos nem tudott a váltó és nem tudását súlyos gondatlanságára sem lehet visszavezetni, az ily személy nemcsak maga szerez tulajdont, hanem tőle mint tulajdonostól az is tulajdont szerezhet, aki a régebbi váltóbirtokos ellen elkövetett lopásról tud.12 Ez a megoldás elvileg kifogástalan, mert ilyen esetben nem a jóhiszeműnek a nemtulajdonostól való tulajdonszerzésével állunk szemben, hanem oly személytől való szerzés esete áll fenn, aki maga tulajdonos és így a dolog felett rendelkező hatalma van. I\ . A forgatmány kifogást elszegő hatályának kérdése tagadhatatlanul a legkalandosabb multu kérdés az egységes törvény anya10 U. o. 200. 1. 11 -Meg kell azonban említeni azt a módosítást, hogy a törölt forgatmányok tekintetében szövegmódosítás útján kifejezésre jutott, hogy azokat csak az igazoló hatály szempontjából kell nemlétezöknek tekinteni. 12 Comptes Rendus 132. 1., Quassowski i. h778. 1. gában (16. c). A hágai első konferencia szövegétől a genfi egységes törvényig minden hivatalom szöveg más és más módon állapította meg azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a váltóadóst a jogelőddel szemben megillető kifogásokat a forgatmányos ellen is érvényesíteni lehet. A hágai első konferencia szövege még a német (a magyar V. T. 92. §-a által is követett) álláspontnak megfelelő pozitív formulázást tartotta fenn, a kifogások fennmaradásának eseteit tüzetesebben állapítva meg. A hágai második konferencián azután az a felfogás jutott érvényre, hogy a pozitív szabályozás veszélyes, illetőleg mindig hézagos marad. Ezért a hágai második konferencián megállapított egységes szabályzat negatív iormulázást fogadott el, kimondva, hogy az előbbi váltóbirtokoshoz való személyes viszonyból eredő kifogásokat a forgatmányossal szemben nem lehet érvényesíteni. Ez alol az általános tétel alól a hágai szabályzat arra az esetre tett kivételt, ha az átruházás csalárd egyetértés folyománya.13 Az előkészítő bizottság a kifogások fennmaradásának a csalárd egyetértés esetére korlátozását túlságosan szűkkeblűnek találta és ezért a kifogásokat elszegő hatá'y alól a váltó rosszhiszemű szerzésének esetét általában kivette.14 Ezzel azonban a szöveg összhangja — amint már említettem — az igazoló hatályra vonatkozó rendelkezéssel megbomlotí és Hollandia már a konferenciát előkészítő véleményében feltette a kérdést, vájjon a rosszhiszeműséggel a kifogások szempontjából is egy tekintet alá esik-e a súlyos gondatlanság. Genfben a cikk tárgyalását íelfügesztették és külön folytatott tárgyalások eredményeként utóbb a delegátusok egy csoportja új szöveget terjesztett elő, amelyet hosszas vita után a konferencia nagy szótöbbséggel elfogadott. Ez a szöveg a kifogásokat arra az esetre tartotta fenn, ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésekor tudatosan az adós hátrányára cselekedett.15 E rendelkezés intenciója a bizottsági szöveggel szemben a kifogásoknak szűkebb térre szorítása volt úgy azonban, hogy mégis több kifogás maradjon fenn, mint a hágai egységes szabályzat szerint. Hogy mily körülményekből lehet az adós hátrányára cselekvést a váltó megszerzője terhére megállapítani, azt a konferencia a bírói gyakorlatra bízta.19 A bírói gyakorlat számára ezzel megnyitott latitude igen széles. Plausibilis az a magyarázat, hogy a kifogás elszegése az adósra nézve mindig hátrányt jelent, így reá nézve még az is, ha a váltó át13 L. Nagy F.: A nemzetközi váltójogi egyezmény. 1914. 138. 1. 14 Doc. Prip. 54. 1. 15 Comptes Rendus 133. és 291, 1. 10 U. o. 133. 1.