Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A forgatmány a genfi egységes váltótörvényben

86 KERESKEDELMI JOG 5. szakkor sem lennének a bemutatóra szóló forgatmányra simán alkalmazhatók. A forgatmány elhelyezésének kérdésében az előkészítő bizottság a kötelező hátirati formát javasolta.5 A konferencia azonban a német delegáció javaslatára a váltó előlapján nemcsak a teljes forgatmányt ismerte el érvényesnek, mint a hágai szabályzat 12. cikke, ha nem a forgatmányos nevét nem tartalmazó, de a rendeleti záradékot tartalmazó üres forgatmányt is (13. c). Az üres forgatmánynak ez a bifurkációja, ami gyakorlati szempontból alig lehet jelentős, a genfi tárgyalások egyik vezérgondolatán nyugszik, nevezetesen azon az elven, hogy a felek felismerhető akaratának az érvényesülését nem szabad meghiúsítani formalisztikus tülzásokkal.0 Ebből az új szabályból azonban az következik, hogy azzal, ha a bemutatóra szóló forgatmányról megállapítom, hogy üres forgatmány, még azt a kérdést sem döntöttem el, vájjon érvényes-e, ha a váltó előlapján áll és nem szükséges-e az érvényességéhez, hogy hátirat legyen. Nézetem szerint mégsem lehet kétséges, hogy a bemutatóra szóló forgatmány a váltó előlapján is érvényes, mert nyilván többet fog tartalmazni a forgató puszta aláírásánál, a kötelező hátirati formát pedig az egységes törvény éppen a puszta aláírás esetére korlátozza. Nem ilyen egyszerű azonban az a további kérdés, hogy a bemutatóra szóló forgatmánynyal legitimált váltóbirtokos mily módokon adhatja tovább a váltót. Az egységes törvény 14. cikke értelmében nevezetesen minden üres forgatmány esetében a váltóbirtokos az üres részt kitöltheti akár saját nevével, akár más személynek a nevével. Ha a bemutatóra szóló forgatmány üres forgatmány, ebből ehhez képest az következnék, hogy a váltóbirtokos a bemutatóra szóló záradék törlésével szintén jogosult lenne a forgatmányba nevet beírni.7 Az ilyen eljárásra a váltóbirtokosnak szüksége lehet. Nevezetesen lehet, hogy a váltót letétbe akarja helyezni és meg akarja akadályozni, hogy az a letéteményest váltóhitelezőként legitimálja, lehet, hogy az. akinek a váltót tovább akarja adni, személyre szóló váltón még kötelezettség nélküli forgatóként sem kíván szerepelni. Felmerül tehát a kérdés, hogy a bemutatóra szóló forgatmány tartalmának ily megváltoztatása a jogosult „kitöltés", vagy pedig az „alteration" fogalma alá esik-e. Ha ilyen esetben jogosult kitöltés esete áll fenn, akkor nem fedi az egységes törvény szövege a kifejezni kívánt gondolatot, 5 Doc. P rep. — Soc. des Nations C. 234. M. 83. — 10. 1. 8 Quassowskí: Die Genfer Abkommen. — Z. für Ausl. u. Int. Privatr. IV. évf. 774. 1. 7 Ezt a kérdést a konferencián HermannOtavsky vezette fel, anélkül, hogy az tüzetesebb megvitatást nyert volna. (Comptes Rendus 195. 1.) mert helyesen azt kellett volna mondani, hogy a bemutatóra szóló forgatmány szövegében a bemutatóra szóló záradékot nem írottnak kell tekinteni. Abból, hogy a 16. cikk csak egész forgatmányoknak, de nem forgatmányrészeknek a törlését engedi meg, inkább az következik, hogy a bemutatóra szóló forgatmánnyal igazolt váltóbirtokos az említett eljárásra nem jogosult s ehhez képest a 14. cikk 1. pontjában szabályozott lehetőség az ő számára nem áll nyitva, hanem csak tovább forgathat, vagy változtatás nélkül továbbadhat. Nézetem szerint ez az utóbbi a kérdés helyes megoldása, de akkor meg mégsem áll, hogy a bemutatóra szóló forgatmány üres forgatmány, hanem a teljes és az üres forgatmány mellett a forgatmánynak egy új, harmadik esete, sőt ha az üres forgatmányoknak az elhelyezés szempontjából végrehajtott bifurkációját figyelembe vesszük, negyedik eset. De már önmagában véve is különös a bemutatóra szóló forgatmánynak üres forgatmánnyá elkeresztelése. Hiszen a forgatható papir éppen az üres forgatmánnyal szerzi meg azt a forgalomképességet, amivel a bemutatóra szóló papir természeténél fogva rendelkezik. Éppen ezért az egységes törvény viszszásan hat, amikor a kifejezetten bemutatóra szóló forgatmányt az üres forgatmány szabályai alá utalja és így adja meg neki azt a hatályt, amire a „bemutatóra"' kifejezés közvetlenség utal. A konferencia eljárásával szemben mégsem lehet érvényesíteni a következetlenség vádját, amint ezt Percerou tette azon az alapon, hogy a konferencia a bemutatóra kiállított váltót mégsem ismerte el. A bemuiatóra szóló forgatmány ugyanis nyilván nem teszi bemutatóra szólóvá magát a váltót.8 III. A forgatmányok igazoló hatálya, törlése és a tulajdoni kereset tekintetében a hágai szöveg változatlanul maradt (16. c). A német delegáció egy módosító indítványa kapcsán azonban a tulajdoni kereset kérdésében élénk vita fejlődött ki. A német delegáció nevezetesen a rosszhiszeműség és súlyos gondatlanság hágai fogalmával szemben tüzetesen tisztázni kívánta, hogy mik azok a körülmények, amelyeknek a szerzőfél részéről való tudása vagy súlyos gondatlanságból nemtudása a tulajdonos által elvesztett váltó vindicálását a formailag legitimált váltóbirtokossal szemben is lehetővé teszi. Ezeket az eseteket a német javaslat a kövekezőkép kísérelte meg felsorolni: 1. az átruházó nem jogosult váltóbirtokos és nem is a jogosult váltóbirtokos képviselője; 2. az átruházó nem ruházhatja át a váltót illetőleg nem képes a váltóról rendelkezni.9 A német javaslat feletti vita igen ta8 Iév pl- a bemutatóra szóló forgatmánnyal ellátott váltó sem válik bemutatóra szóló papírrá a Mt. 448. és 565. §-ában foglalt jogszabályok szempontjából. 9 Comptes Rendus 197. 1.