Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Dr. Mautner Dezső - Dr. Glücksthal Andor: A részvénytársaságok nyilvános számadása [Könyvismertetés]

4. sz. KERESKEDELMI JOG hanem a lap ..Egyenlőség" neve alatt folytatják, az következik, mikép az ..Egyenlőség" nevet a fennforgó esetben a kereskedelmi társas üzlet cégének is kell tekinteni. Nem hozhatja fel tehát az alperes sikerrel azt, hogy az ..Egyenlőség" csupán egy lapcím, s a vállalat elnevezésére vagy megjelölésére nem szolgált, mert a perben csatolt levelek, számlák tartalma szerint az üzleti tevékenység ez alatt a név alatt nyert lebonyolítást, amiáltal a vállalat tulajdonosai nyilván annak az akaratuknak adtak kifejezést, hogy üzletüket ez alatt az elnevezés alatt folytatják, aláírásul is ezt használják és hogy vállalatuk a kereskedelmi forgalomban ezzel az elnevezéssel jelöltessék. A társas üzlet tulajdonosai tehát közös kereskedői nevük, vagyis cégük alatt perbeli felek I gyanánt megidézhetők voltak s a perben ilyenek gyanánt szerepelhettek. Nincs ellentétben a fellebbezési bíróságnak ez a döntése a keresk. törvénynek az alperes által felülvizsgálati kérelmében felhívott 11. illetve 13. §-ával sem. Az a körülmény ugyanis, hogy a kereskedő, illetve kereskedelmi társaság a keresk. törvényszabályaival meg nem egyező cégszöveget hasz- j nál, maga után vonhatja ugyan azt, hogy bírói úton a cégszöveg elhagyásra vagy megváltoztatápára köteleztetik, de a bár szabálytalan cég Használata mellett vállalt kötelezettségeit ennek ellenére is teljesíteni köteles, tehát a kötelezett- ; ség teljesítése iránt indított perben ez alatt a | cégszöveg alatt perbe is idézhető. Ezek alapján, minthogy a fellebbezési bíróság megállapítása szerint az alperes maga adta elő. j hogy dr. Sz. L. az, aki a lapot kifelé képviseli, j tehát úgy az idézés elfogadására, mint a per- j vitelre vonatkozó ügyvédi megbízás adására jogosult volt, nem sértett jogszabályi a feliebbe- : zési bíróság, midőn a perképesség, illetve a sza- j bályszerú képviselet hiányát megállapíthatónak , nem találta. 67. A közkereseti társaság egyes tagjai elleni kereseti igény elévülése a társaság csődje esetén a csődmegszüntetést közzétevő hirdetmény megjelenését követő napon kezdődött. (P. VII. 8225 1929. sz. a. 1931. febr. 19-én.) A keresk. törvény 121. §-ának az a szabálya ugyanis, hogy a feloszlott közkereseti társaság egyes tagjai ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetek elévülése attól a naptól számítandó, amikor a társaság feloszlásának közzététele a kereskedelmi cégjegyzékbe való bevezetése alapján megtörtént, nyilván azon a törvényhozói akaraton alapul, hogy az elévülési kezdőpontjául egy olyan nap állapítassék meg, amelyen már bizonyossá válik az, hogy — a társaság megszűnvén létezni — a hitelezők j addig nem érvényesített igényeiket, csak a társaság egves tagja elleni fellépés útján érvénye- j síthetik. A keresk. törv. 98. §-ának 1-ső pontja azonban azt is kimondja, hogy a közkereseti társaság akkor is feloszlik, ha a csőd alá kerül, amikor is, ha a csőd a csődvagyon végfelosztása utján nyert befejezést, már a csődmegszüntetést közzétevő hirdetmény közzététele által kétségtelenné válik, hogy egyfelől a társaság megszűnt, másfelől pedig, hogy a hitelezők esetleges igényeiket csak az egyes tagok ellen való fellépés utján elégíthetik ki. Ebből pedig kétségtelen, hogy a csődhirdetmény közzététele, a fentkiemelt szempontból, a cég megszűnésének a központi értesítőben való közzétételével azonos joghatállyal bír s ugyanezért az említett elévülési idő kezdőpontjául a csőd megszüntetését közzétevő hirdetmény megjelenését követő nap tekintendő. Részvénytársaság. 68. A K. T. 189. §.-án alapuló kártérítési jognem részvényesi, hanem a sértett személyéhez tapadó jog, mely nem a részvény átruházásával, hanem külön jogutódlással illetve engedményezéssel ruházható át. (P. IV. 4934 1929. sz. a. 1931. febr. 24-én.) A K. T. 189. §-ának második bekezdésén alapuló kártérítési jog nem részvényesi jog. Ez kitűnik a K. T. 189. §-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint a törvénnyel, vagy alapszabályokkal ellenkező intézkedésével kártokozó igazgatósági tag kártérítési felelősségét egész általánosságban a ,.károsulttal" szemben állapítja meg, de következik ez a kártérítésre általában érvényes abból a magánjogi szabályból is, hogy aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen megsérti, köteles a másiknak, a ,,sértettnek" ebből eredő kárát megtéríteni . A kártérítésre való jogosultság tehát a sértett személyéhez tapadó jog, amely a törvényben külön meghatározott és ezúttal fenn nem forgó kivételektől eltekintve, az általános jogutódlás és a kártérítési jog engedményezése esetén kívül a sértett jogutódára át nem száll. Következésképen a részvény puszta átruházásával az új szerző a jogelődjének az igazgatósági tagokkal szemben a K. T. 189. §-a alapján netán érvényesíthető kártérítési igényét még nem szerzi meg. hanem ehhez az is szükséges, hogy a jogelőd az őt megillető kártérítési jogát a részvényt megszerző jogutódjára átengedményezze. A megállapított, s erészben meg sem támadott tényállás szerint a kereset 1—8. pontjai alatt felsorolt és a kártérítési kereset alapjául szolgáló állítólagos kártokozó cselekmények mind oly időben merültek fel, amidőn felperesek még nem voltak az elsőrendű alperes részvényesei. Az pedig, hogy az ő jogelődjeik az őket az I. r. alperes igazgatósági tagjainak állítólagos jogellenes eljárásából folyóan megillethető kártérítési igényüket a részvények átruházásával kapcsolatosan reájuk engedményezték volna, felperesek nem is állították. Különben is a felperesek a perben mindvégig fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a részvények megszerzésének időpontja a peres kérdés eldöntésére közömbös, mert a K. T. 189. §-ában szabályozott kártérítési jogot a mindenkori részvényes érvényesítheti. Minthogy ezek szerint azok az állítólagos jogsértő cselekmények, amelyekre felperesek a keresetüket alapítják, nem velük szemben, hanem a jogelődeikkel szemben és azok érdekkörében merültek fel és ekkép károsultaknak nem a fel-