Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Dr. Mautner Dezső - Dr. Glücksthal Andor: A részvénytársaságok nyilvános számadása [Könyvismertetés]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 81 mondja fel, az határozatlan időre meghosszabbítottnak tekintendő és egy évi felmondással bontható fel. Alperes 1926. évi december hó 2-án kelt F B. alatti levelével felperesnek állását felmondta és ekként a szolgálati viszony a kikötött határidőben, 1927. évi december 31-ével megszűnt. Az F A. alatti szolgálati szerződés 4. pontja szerint felperest működésének ellenértékeképen megillető .Javadalmazások" akként vannak megállapítva, hogy évi jövedelme nem lehet kevesebb 288.000.000 koronánál (23.040 pengő), amelyet előzetes havi részletekben vehet föl. ..Jövedelmének ezen összegen felül való megállapítása összefügg vállalatunk, valamint leányvállalataink jövőbeli üzleti eredményétől (nyelvtanilag helyesen ..üzleteredményével") és teljesen vállalatiunkra és leányvállalatainkra bizatik." Munkaképtelenné válása esetére felperes, halála esetére pedig özvegye a szerződésileg meghatározott szolgálati idő alatt ezen jövedelmek felét kapja. Az alperes részvénytársaság a K. T. 3. és 61. §-ai értelmében kereskedelmi társaság; a kereskedelmi vállalatában alkalmazott felperessel kötött szolgálati szerződése tehát a K. T. 260. §-a értelmében kereskedelmi üzlete folytatásához tartozó kereskedelmi ügylet. A K. T. 265. §-a szerint pedig a kereskedelmi ügyletek megbírálásánál és értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul. Ennek a jogszabálynak alkalmazásával az F A. alatti szolgálati szerződést akként kellett értelmezni, hogy a szerződő felek mindenesetre biztosítani akartak a felperes részére évi 288,000.000 korona, azaz 23.040 pengő fix illetményt. Az ezt meghaladó jövedelemnek megállapítását azonban az alperes és leányvállalatai jövőbeli üzleti eredményétől akként tették függővé, hogy felperes illetményei az üzlet kedvezőtlen eredménye esetére sem csökkenthetők, ellenben az üzlet jövőbeli kedvező eredménye esetére felemelendők, és az a kérdés, vájjon a kedvezőbb üzleti eredmény beállása mellett jár-e a felperesnek a szerződésben meghatározott évi 288.000.000 korona legkisebb összeget meghaladó jövedelem, nem függ az alperes tetszésétől, hanem annak a szolgáltatása az alperesnek az üzleti eredmény kedvező alakulásához, mint feltételhez kötött kötelezettsége; s ennek a föltételnek bekövetkezése esetén csak az említett fix javadalmazást meghaladóan járó magasabb jövedelem összegének a meghatározása van az alperesre és leányvállalataira bízva. Nem lévén vitás, hogy a magasabb összegű szolgáltatás feltétele, az üzleti eredmények kedvezőbb alakulása bekövetkezett. ezűttal csak az volt a kérdés, vájjon az évi jövedelemnek 288.000.000 koronában meghatározott legalacsonyabb határán felül, milyen összegű további szolgáltatás illeti meg a felperest. Ebben a tekintetben nem lehetett elfogadni felperesnek azt az álláspontját, mintha ő a felperes minden körülmények között jövedelmének olyan összeggel való emelését követelhetné, mint amennyit az alperes részvénytársaság többi igazgatói kaptak, mely ilyen kötelezettségvállalás az F A. alatti szerződésben nem foglaltatik, sőt az a körülmény, hogy a további járandóságok megállapítása alperesre bízatott, ennek a feltevésnek ellentmond. A felperes többletilletményeinek a méltányosság szerint való meghatározásánál a bíróság köteles mindazokat a körülményeket figyelembe venni és mérlegelni, melyek a tantiéme összegének megállapítására irányadók lehetnek. Ilyen körülménynek nem tekinthette a m. kir. Kűria a vezérigazgató és a többi igazgató által élvezett tantiéme nagyságát, mert nevezett igazgatónak a felek egyező előadásából kitűnő hatásköre, szolgálati ideje, valamint felperesétől eltérő szolgálati szerződései az összehasonlítás alapjául nem szolgálhatnak. Ezért a bizonyításnak a tantiémek összegére nézve való mellőzése jogszabályt nem sért. Ellenben figyelembe vette a m. kir. Kűria azt, hogy bár felperesnek legkisebb évi alapjövedelme 23.040 pengőben állapíttatott meg, az üzleti jövedelemmel összefüggő és ezt meghaladó jövedelem emelkedésének kikötése indokolt volt azért, mert felperes nyugdíjképes biztos állását, aránylag csekély nyugdíj mellett hagyta el, alperesnél azonban csak három évre és egy hónapra kötött szolgálati szerződést, amely mellett őt szolgálatának megszűnése esetére sem végkielégítés, sem nyugdíj nem illette. Minthogy az elsöbíróság előtt felperes maga is akként értelmezte az F A., alatti szolgálati szerződést, hogy a mérleg és üzleti eredmény megállapítása teljesen az alperesnek és leányvállalatainak belátására van bízva, és hogy ekként az alperes által közzétett mérlegekben megállapított üzleti eredmény fölül nem bírálható; minthogy nem vitás, hogv a felperes szolgálatba lépését megelőző 1923 1924. üzleti évben alperes 205.850 pengőnek megfelelő tiszta nyereség mellett részvényesenként 64 f. osztalékot fizetett, a felperes szolgálatba lépésének évében az 1924 25. üzleti évben pedig ez a nyereség 864.145 pengőre, az 1925 26. évben 1.477.868 P. 64 f.-re, az 1926 27. évben 1.865.6 4 pengő 93 fillérre, az 1927 28. évben pedig 2.565.484 P. 59 f.-re emelkedett, és hogy ugyanezekben az években, az 1925.-ben történt alaptőkeemelés dacára az osztalék az 1923 24. évi 64 fillérrel szemben 2 P. 40 f.-re. 3 P. 20 f.-re. 4 P.-re. majd 4 P. 80 f.-re növekedett, ami alperesnek folyton emelkedő fokozatos üzleti eredményeire mutat; minthogy felperesnek biztosított legkisebb jövedelme a szolgálati szerződés egész tartalma alatt 71.040 pengőt tett ki. és minthogy felperes, mint ressort igazgató fontosabb ügykörrel birt: továbbá minthogy alperes 10.000 pengőt csak akkor adott felperes, midőn szolgálati szerződését már felmondta, amely összeg erre és az 1926 27. évre jelentkező nagy üzleti eredményre tekintettel, méltánytalannak jelentkezik: a m. kir. Kűria a Pp. 271. §-a alapján az egész szolgálati idő tartamára 48.000 pengőt talált tantiémeként méltányosan megállapítandónak. amelyből az alperes által 1927. évi jűlius hó 13-án önként fizetett 10.000 pengőt levonva, a fellebbezési bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a másodbíróság által 18.924 pengő 45 fillérben megítélt marasztalási összeget 38.000 pengőre emelte fel. míg a felperest felülvizsgálati kérelmének ezt meghaladó részével elutasította.