Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 4. szám - Dr. Mautner Dezső - Dr. Glücksthal Andor: A részvénytársaságok nyilvános számadása [Könyvismertetés]

8U KERESKEDELMI JOG 4. sz. ügyletnek ebből folyó egyoldalú semmisége szol­gáltat okot, a másik szerződő fél az ügylet tár­gyának — ez esetben a gazdasági gépnek — ter­mészetben való visszaszolgáltatásán felül csupán annak szándékos vagy vétkes gondatlanságára visszavezethető megrongálásáért tartozik kárpót­lással, valamint az esetleges hasznokat kell az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint kiszolgáltatnia, a gép forgalmi értékében beállott csökkenés megtérítésével ellenben nem terhelhető. Végül mérlegelés tárgyává tette a jogegységi tanács azt a szempontot is, hogy a kisbirtokos egyébként korlátlan cselekvőképességénél fogva — a megrendelésgyüjtésnek az eddigiekben tár­gyalt esetétől eltekintve — szabadon, tehát a községi elöljáróság közreműködése nélkül is ren­delhet nagyobb gazdasági gépet, módjában áll te­hát a vételi ügyletet esetleg az eredeti feltételek megtartásával is ugyanazzal az eladóval utóbb — a törvénnyel összeegyeztethető módon — meg­kötni s az sem vonható kétségbe, hogy ily érvé­nyes vételi ügylet nemcsak szóbeli vagy írásos szerződéssel létesíthető, hanem az ráutaló (kon­kludens) tények utján is megvalósulhat. Az elvi kérdésnek az ismertetett módon tör­tént eldöntése a jogegységi tanácsnak azt a fel­fogását juttatja kifejezésre, hogy a gép elfogadása és használatbavétele egymagában véve ilyen rá­utaló (konkludens) ténynek nem minősíthető. Egyébként pedig az eset körülményei szerint kell elbírálni, hogy forognak-e fenn a megrendelő kisbirtokosnak egyéb olyan tényei, vagy jognyi­latkozatai, amelyekből a kifogástalan vételi ügy­let megkötését meg lehet állapítani. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúriának a váltó-, kereskedelmi és csődügyekben alakított jogegy­ségi tanácsának 1931. évi február hó 14. napján tartott ülésében. általános. 58. Az „erkölcsi kötelezettséginek elválla­lása a megjelölt feltételek bekövetkezése esetén jogilag is kikényszeríthető. (P. II. 2304/1930. sz. a. 1931. febr. 11-én.) Az alperes szövetkezet az 1927. évi március hó 19.-én kelt A. alatti szolgálati szerződéssel felperest 10 évi időtartamra ügyvezető igazgató­nak alkalmazta. Az alperes nehéz vagyoni hely­zete folytán és új tőke bevonhatása érdekében felperes a 6/A. alatti iratban kijelentette, hogy az alperes szövetkezet alapítása körül és egyéb végzett munkáiért az alperessel szemben semmi­féle követelést nem támaszt; az általa aláírt 4. alatt jegyzőkönyvben pedig azt a kijelentést tette, hogy az alperessel szemben minden igényé­ről lemond és hozzájárul ahhoz, hogy a szövetke­zetnek nem alkalmazottja. Ezzel szemben azon­ban az alperesi szövetkezet a 6/A. és 4. alatti ok­iratokban kijelentette és ezt a kijelentést a B. alatti levelében is megismételte, hogy erkölcsi kötelességének tartja, hogy felperest egyénisé­géhez, képességeihez és rangjához képest annak idején, ha a szövetkezet anyagi ereje megengedi, megfelelő álláshoz vagy keresethez juttatja, ille­tőleg, — mint azt a 6/A. alatti nyilatkozatban ki­fejezte: a körülményekhez és viszonyokhoz ké­pest alkalmazza. Nem helytálló a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az erkölcsi kötelességválla­lás jogi kötelezettséget nem szül. Az erkölcsnek a joghoz való viszonya az, hogy a jó erkölcsbe ütköző ügylet semmis, másrészt azonban van­nak erkölcsi parancsok, melyek bizonyos irányú cselekvést írnak elő, anélkül azonban, hogy ki­fejezett elvállalás nélkül jogilag kikényszeríthe­tők volnának. Ahol azonban a kötelezettség nem az erkölcsi parancs erejénél fogva, hanem csak az elvállalásnál fogva áll fenn, és pedig egyéb jogokról való lemondás, vagy bizonyos jogok nyújtása ellenében; ott az elvállalt kötelezettség — még ha erkölcsi kötelességnek neveztetik is, — már nem tekinthető minden jogi jelentőség nélkül való és csak az erkölcsi parancsból folyó kötelességnek, hanem olyan kötelező ígéretnek, amelynek teljesítése a megjelölt feltételek be­következése esetében jogilag is kikényszeríthető. Eszerint arra az esetre, ha a 4. és 6/A. alatti okiratokban foglalt feltételek bekövetkeztek, felperesnek joga nyilt volna az ott elvállalt kö­telezettség teljesítését és nem teljesítés esetére kárának megtérítését követelni. A felperes újraalkalmazásának, illetőleg egyé­niségéhez, képességéhez és rangjához képest megfelelő álláshoz vagy keresethez juttatásának az volt a feltétele, hogy a szövetkezet anyagi ereje, illetőleg a körülmények és viszonyok ezt megengedjék. Ámde felperes maga adta elő, hogy alperes szövetkezet üzemét meg nem indította, és akként azok a viszonyok, melyek mellett al­peres anyagi ereje felperesnek újabb alkalmazá­sát megengedné, be nem következtek. Felperes azt kívánta bizonyítani, hogy alperes a feltételek bekövetkezését maga hiúsította meg és ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a feltétel bekövetkezettnek tekintendő és panaszolta, hogy az általa felajánlott bizonyítás mellőztetett. Ámde abból a tényállásból, hogy az alperes ré­szére bizonyos üzleti lehetőségek fennállottak, még nem következik, hogy az alperes anyagi ereje az üzem megindítását meg is engedte volna, és hogy annak eredménye olyan lett volna, amely felperesnek újraalkalmazását is lehetsé­gessé tette volna. Már pedig felperes arra nézve, hogy az üzem megindítása kedvező eredmény­nyel járt volna és hogy alperes tisztán az ő jogai kijátszása céljából nem indította meg üze­mét, nem ajánlott fel bizonyítást. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn a felajánlott bizonyítás mellőzé­sével felperest a keresetnek 1. és 2. pontjai alatt érvényesített fizetés és jutalék iránti követelésé­vel elutasította. 59. Ha a szolgáltatás meghatározása az egyik szerződő felet illeti, ennek a szolgáltatást a mél­tányosság szerint kell meghatározni; ezért a mél­tánytalan meghatározást a másik fél elfogadni nem tartozik s azt a bíróság határozza meg. (P. II. 2571/1930. sz. a. 1931. febr. 10-én.) Felperes a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a titkárságot vezető aligazgatója volt évi 165,550.000 korona összjövedelemmel; ott 27 évi szolgálat után nyugdíjaztatását kérve, keres­kedelmi igazgatói minőségben 1924. dec. 1-étől 1927. évi december hó 31-éig terjedő 3 évre és 1 hónapra az alperes szolgálatába lépett akként, hogyha a szolgálatot a lejárat előtt egyik fél sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom