Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A forgatmány a genfi egységes váltótörvényben

JOG HITELJOGI ES GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT A „KARTEL" MELLÉKLETTEL Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon: Aut. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár. ügvvéd. Előfizetési ár A KARTEL mellékletiéi együtt: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONNYOLCADIK ÉVFOLYAM 5. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1931 MÁJUS 1. A forgatmány a genfi egységes váltótörvényben.1 Irta: Dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanár. I. A hágai mű a genfi konferencián a forgatmányra vonatkozó rendelkezéseiben is erősnek bizonyult. Az ellene intézett támadások jelentős részben összeomlottak, de még ott is hozzájárultak a fogalmak tisztázásához, ahol szövegmódosítást nem eredményeztek. Ez történt mindjárt az intézvényezettre forgatott váltó továbbforgatásának kérdésében. Felújult a vita a váltói jogosultság és kötelezettség confusiójának kérdése körül és Percerounak a jogtudósnak az elméleti állásfoglalásával. Kiderült, hogy a továbbforgatás lehetőségére a pénzintézeti forgalomban nagy gyakorlati szükség van, amivel szemben csak állampénzügyi szempontok állanak, minthogy a továbbforgatás tilalma sokszor új váltó kiállítását és az illeték újbóli lerovását tenné szükségessé. Percerou végeredményben el is ejtette a francia javaslatot és így a továbbforgatást megengedő hágai szöveg változatlanul maradt, Limburg elnök pedig leszögezte, hogy a konferenciának az állampénzügyi argumentumokra általában nem kell nagy súlyt helyeznie, mert az egyes államok dolga lesz, hogy pénzügyi szabályaikat az egységes váltótörvényhez idomítsák.2 II. Cjítás a hágai szabályzattal szemben a bemutatóra szóló forgatmány elismerése. Míg ugyanis a hágai szabályzat 11. cikkének 3. bekezdése szerint a bemutatóra szóló forgatmány semmis, a genfi egységes törvény 12. cikkének 3. bekezdése szerint üres forgatmányként érvényes.3 Ez a módosítás bevallot1 V. ö. szerzőnek a jelen folyóirat 1930. novemberi és 1931. januári számában megjelent cikkeit. Mi 151. — 194. 1. 2 Comptes Rendus. — Soc. des Nations C. 360. s .. . „vaut comme endossement en blanc". A „vaut" kifejezést az olasz indítványban foglalt „est considéré" helyett Percerou javasolta, de kijelentette, hogy a két kifejezés közt az értelemben eltérés nincs. (Comptes Rendus 195. 1.) tan az angol jog felé közeledés céljából történt, nézetem szerint azonban a megvalósítás módja annyira nem szerencsés, hogy az új rendelkezés valószínűleg nem fog az udvarias gesztus jelentőségén túlemelkedni. Hiba történt mindjárt az elhelyezésben. A hágai 11. cikk 2. és 3. bekezdése egymás mellett tartalmazott két olyan rendelkezést, amelyek bizonyos forgatmányok semmisségét állapították meg. Ilyen semmis forgatmányok voltak a részforgatmány és a bemutatóra szóló forgatmány. A genfi konferencia, amidőn a bemutatóra szóló forgatmány érvényességét elismerte, nem vette észre, hogy most már megszűnt az a logikai kapcsolat, amely a részforgatmányra és a bemutatóra szóló forgatmányra vonatkozó rendelkezések között volt és elmulasztotta ennek a következményeit levonni. Most már ugyanis a bemutatóra szóló forgatmány szabályának a forgatmány szövegére vonatkozó 13. cikkben lenne a helye. A szerkezeti elhelyezésnek ezt a fogyatékosságát bajos lenne a belső váltótörvénnyel korrigálni. Igaz ugyan, hogy a genfi egyezmény nem tartalmaz kötelezettségvállalást arra, hogy az egyes államok az egységes törvény szövegében a rendelkezések sorrendjét is változatlanul hagyják,4 mégsem lehet a nemzetközi forgalom szempontjából kívánatos, hogy a nemzeti váltótörvények a sorrend megváltoztatásához való joggal éljenek s ezzel az ,(egységes" törvényben való eligazodást a külföldiek számára megnehezítsék. Igaz viszont, hogy a cikkek számozása valamennyi nemzeti törvényben már csak azért sem lesz egyforma, mert az egyezmény II. mellékletének 3. cikke módot ad a bianco váltóra vonatkozó rendelkezés kihagyására. A rendelkezés egyszerű áthelyezése egyébként sem oldana meg minden nehézséget, mert a forgatmány elhelyezésére, valamint a továbbadás módjára vonatkozó rendelkezések 4 L. Hirsch: D:e Genfer Wechselrechtsabkommen. — Bl. für int. Privatr. 5. Jg. Sp. 260.