Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - Az angol joggyakorlat - Összes részvények együttes átruházása

66 KERESKEDELMI JOG 3. sz. szabály segítségével a biztosítottak javára nyújtani törekszenek. E két ténykörülményekhez járul a közrendészeti biztosítási jognak az a rendelkezése, amely beavatkozó jogot biztosít a felügyelő hatóságnak az általános biztosítási feltételek megfelelő megállapítása és módosítása érdekében. Mi következik mindezekből? Az hogy a magyar élő biztosítási jogba bebocsájtást nyertek az általános feltételek révén mind a német mind pedig az osztrák modern szerződési biztosítási jogszabályok, anélkül, hogy evégből külön biztosítási kódexre lett volna szükség. A felügyelő hatóságnak módjában áll és egyúttal közérdekű kötelessége is ennek a folyamatnak a rendelkezésére álló hathatós eszközök segítségével a további támogatása. Ezek után érthető, hogy a biztosítási vállalatok idegenkedéssel fogadják a szerződéses biztosítási jog sürgős kodifikálásának a gondolatát. Az angol joggyakorlat. Megbízás (M. July 1929. 126.) Alperes földbirtokát eladni óhajtván, hirdetést tett közzé. A hirdetésre válaszképen felperestől (ingatlanügynök) úgy nevezett „Particulars Form"-ot kapott ki töltés céljából. Alperes a formulát kitöltötte és felpereshez azonnal visszajuttatta. Egy másik ingatlan-ügynöki cég a földbirtokra egy valószínű vevőt találván, érintkezésbe lépett felperessel, aki bemutatta a céget alperes-földbirtokosnak. A két ügynök egymással megállapodott, hogy a jutalékot felezik. A „Particulars Form"-ban a jutalék tekintetében az állott, hogy alperes 5% jutalék fizetésére kötelezi magát olyképpen, hogy ezen összeg a vevő által fizetendő teljes vételár után számítandó. A földbirtok legalacsonyabb áraként £ 4500.— volt megjelölve. Felperes állítja, alperes tagadja, hogy az 5% jutalókra vonatkozó megállapodás a „Particulars Form"-ban annak a felpereshez való visszaküldésekor benn lett volna. A második ügynök ezután talált egy vevőt, aki £ 4000.—.-t hajlandó volt fizetni és amely ajánlatot alperes el is fogadott. Alperes ezután fizetett az íngatlanügynököknek a szabályos skála szerint az első £ 300.— vételár után 5%, a további £ 3700.— után pedig 214% jutalékot. Az első ügynök, e per felperese keresetet indított a 2)4% különbözet megfizetése iránt. Az adásvétel lebonyolítása a kereset megindítása után történt. A bíróság ítéletében megállapította, hogy aí a körülmény, hogy a birtok nem £ 4500.—. hanem £ 4000.—ért kelt el, nem bel olyásol ja felperest a kikötött jutalék követelhetősége tekintetében (a Kúria ellenkezőleg, lásd mai számunkban közölt összeállítást. — Szerk.); hogy bárha az adásvétel lebonyolítása csupán a kereset megindítása után történt, az ügynök jogosult volt jutaléka iránt pert indítani, mert az őt, amint munkáját befejezte, jogerősen megilleti; értve ezalatt, hogy a szerződéses viszony vevő és eladó között létrejött és ő nem kényszeríthető arra, hogy bevárja az adásvétel lebonyolítását, és végül, hogy a jutalékkal kapcsolatban e szavak „az egész vételár után, amely fizetendő a vevő által", a vevő által végeredményként fizetendő teljes öszszegre vonatkoznak. Ilyen körülmények között a jutalékot felperesnek meg kellett ítélni. Cégjog. (M. July 1929. 155.) Felperesi részvénytársaság 1924. februárjában alakult meg nagy tőkével. Az üzlet tárgya angol és külföldi gyártmányú kémiai és vegyipari cikkek nagybani és kicsinybeni forgalombahozatala. A részvénytársaságnak számos üzlete van az úgynevezett West-End-ben és a város különböző pontjain. A legtávolabb fekvő üzlete Knightsbridgeen van. Alperesi részvénytársaság 1928. novemberében alakult £ 1000.— alaptőkével kémiai és gyógyszerárúk forgalombahozatalára és egy üzlettel rendelkezik a Barons Court környékén. Alperesi részvénytársaság igazgatója gyógyszerészi oklevéllel rendelkezik és hasonló üzlete volt 1912.-től 1923-ig Dublinban. Megalakítván részvénytársaságát felperes a bírósághoz fordult cégbitorlással vádolván alperest. A felperesi részvénytársaság neve Heppels Ltd., az alperesié Eppels Ltd. Felperes kérte, hogy alperes tiltassék el „Eppels Ltd." név használatától. A bíróság közbenszóló határozattal a név ideiglenes használatát eltiltotta az alperes részéről. Közkereseti társaság. (M. July 1929. 111.) Egy társasági szerződés egyik pontja szerint az eredeti társaság minden tagja végrendelet, vagy fiókvégrendelet útján halála esetére utódot jelölhet saját helyén, alávetve azt a többi társtagok beleegyezésének. A társasági szerződés értelmében, ha a többi társtagok megnem okolt okból beleegyezésüket megtagadják, a társtag, vagy jelöltje kérheti az ügynek választott bírói úton való rendezését. A szerződés egy másik pontja kimondja, hogy viták felmerülése esetén úgy a szerződés tartama alatt, mint később is a társak vagy képviselőik a választott bírósági törvény (Arbitration Act, 1889.) alapján egyes választott bíró döntésének vetik magukat alá. A társak egyike utódaként fiát jelölte meg, majd meghalt. A többi társak visszautasították a fiúnak a cégbe való bevételét, mire ez a bírósághoz fordult az Arbitration Act 1889. 5. szakasza alapján és kérte választott bíró kijelölését. A bíróság a kérelmet elutasította, megállapítván, hogy a fiú nem volt társ az üzletben és így a szerződés alapján a társakat megillető jog, tudniillik a diferenciának egyes bíró útján való elintézése az Arbitration Act 1889. vonatkozó szakaszai alapján reá nem vonatkozik. (jl.) Összes részvények együttes átruházása. Az Illetékügyi Szemle januári számában Dr. Főző Sándor közigazgatási bíró e címen azt fejtegeti, hogy a részvénytársaság összes részvényeinek együttes átruházása esetén az átruházás tárgya nem az értékpapírnak, hanem az összes részvé nyékben megtestesített társaság egész vagyonának átruházását kell tekinteni és ezen átruházás után nem értékpapírforgalmiadó, hanem a sokkal magasabb ingó, vagy ingatlan átruházási illeték fizetendő aszerint, hogy miből áll a vállalat va gyona. — Ezen álláspont a cikkíró szerint azon a jogelven alapszik, hogy az összes részvények ugyanazon egy fizikai, vagy jogi személy kezében való egyesülése valódi részvénytársaság fennállását kizárja. Főző közigazgatási bíró úr bizonyára a ház és családi részvénytársaságok öszszes részvényeinek együttes átruházásából indul ki és úgy látja, hogy ezen vállalatok 'alán épen azért létesíttettek, hogy a magas vagyonátruházá-