Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A nemzetközi Ügyvédunió párisi kongresszusának hiteljogi vonatkozású határozatai

3. sz. KERESKEDELMI JOG 61 pedig ad hoc jellegüknél fogva nem is alkal­masak. A választott bíróság határozatai ható­sági tekintéllyel nem birnak és a végrehajtá­suknál ugyanannyi nehézséget mutatnak fel, mint a rendes bírósági ítéletek. A választott bírósági jogszolgáltatás igen gyakran szub­jektívvá és szétfolyóvá válik, ami a jogbizony­talanság zavaró érzetét kelti. A határozattal elégedetlen peres fél az ítélet végrehajtása elől könnyen kibúvókat kereshet, amivel a vá­lasztott bírák tekintélyét és hatáskörét csor­bítja. Félő ezenkívül, hogy a választott bíró­sági klauzulával a gazdaságilag erősebb szer­ződő felek vissza is élnek és a velük jogvi­szonyba kerülő félre szerződéskötéskor olyan választott bíróságot erőszakolnak rá, amely kizárólag egyoldalú érdekek kedvező elbírálá­sára rendeződött be. Ezért a nemzetközi vá­lasztott bíróságok mellett szükség volna hatóságként működő hivatalos nemzetközi bí­rói szervezetre is, amely ugyanolyan gyorsa­sággal és költségkíméléssel ítélkezne, mint a választott bíróságok, viszont a választott bíró­ságok által nélkülözött tekintély és hatósági jelleg minden kellékével fel volna ruházva. E döntőbíróságok a békeszerződések alapján felállított vegyes döntőbíróságok módjára ala­kulnának és a felek által ügyleteikben válasz­tott jog alapján ítélkeznének. A bíróságok döntései ellen egyfokú jogorvoslatnak volna helye akár egy erre a célra külön létesítendő nemzetközi bírói intézményhez, akár a hágai állandó döntőbíróság e célra felállítandó osz­tályához. Az előadó utalt arra is, hogy az Interparlamentáris Unió 1928.-ban Berlinben tartott ülésén a Brunet-ié\e terv már elfoga­dásra talált és remélhetőleg ezévi londoni konferenciáján is kedvező elbírálásban része­sül. A Nemzetközi Ügyvédunió konferenciája hosszabb eszmecsere után, amelyben dr. La­dányi Sándor, az Országos Ügyvédszövetség titkára is részt vett, a javaslat tanulmányozá­sára bizottságot küldött ki és kimondotta, hogy úgy a Nemzetek Szövetségéhez és az Értelmi Együttműködés Nemzetközi Intéze­téhez, mint a résztvevő ügyvédi szervezetek államaihoz azt a kívánságát továbbítja, hogy a javasolt állandó vegyes bíráskodás keres­kedelmi ügyekben minél előbb életre hívassék. A nemzetközi egyesületek jogi szabályo­zása tárgyában Appleton Jean, a francia ügyvédszövetség megalapítója terjesztett be előadói javaslatot. E javaslat azért érdekel bennünket, mert Appleton a nemzetközi kar­teleket és a nemzetközi termelői konvenció­kat is a nemzetközi egyesületek közé sorozta, amelyek tudvalevőleg ezidőszerínt nemzetközi jellegükre való tekintet nélkül, valamely állam nemzeti jogrendje alá tartoznak. Javaslatában Appleton kifejtette, hogy a nemzeti egyesületek nemzetközi jelleget kap­nak, ha tagjaikat állampolgárságra való te­kintet nélkül fogadják be vagy ha tevékeny­ségüket, bár tagjaik ugyanazon állampolgár­ságuak, az állam határain túlra kiterjesztik. Erősebb az egyesület nemzetközi jellege, ha tagjai különböző honosságúak és tevékenysé­gét több állam területére terjeszti ki, mint például a Nemzetközi Ügyvédunió is. Még szembeötlőbb típusa a nemzetközi egyesület­nek az, ha közgyűlései vándorolnak, időről­időre más országokban tartatnak és így az egyesület de facto nélkülöz minden olyan jogi bázist, amelynek jogrendszere szerint mű­ködhetnék, vagyont szerezhetne és kezelhetne, jogokat gyakorolhatna. A legfontosabb nem­zetközi egyesületek Appleton szerint 1. a nemzetközi intézetek (a hágai Institut de Droit International, a hágai Académie Inter­nationale de Droit Comparé, a párisi Értelmi Együttműködés Nemzetközi Intézete), 2. a szövetségi típusú egyesülések, amelyek nem­zeti csoportokra oszlanak, 3. a nemzetközi kartelek (?), 4. az érdekképviseleti szövetsé­gek, mint pl. a selyem-, gyapjú-, gyapot-szö­vetség, valamint 5. a szabad pályák nemzet­közi szövetségei, mint pl. a Nemzetközi Ügy­védunió is. E nemzetközi egyesületek jogi rendjének kérdésével a háború után az Insti­tut de Droit International 1923. évi ülésében (Von Bar és Politis), majd Lafontaine belga szenátor javaslatára az Értelmi Együttmű­ködés Nemzetközi Intézete foglalkozott; a Nemzetek Szövetsége előtt ugyané tárgyban Plaisant 1927. július 20-iki javaslata foglal­kozik. Appleton szerint ezek az eleboratumok megállapítják a nemzetközi egyesületek mai jogi rendjének azt a fogyatékosságát, hogy a nemzetközi egyesületek ma még valamely állam nemzeti jogát kényszerülvén felvenni, ki vannak téve az illető állam hatóságai ré­j széről történő feloszlatásnak, noha a köz­rendbe ütközőnek mondott és esetleg a fel­oszlatásra okul felhozott tényállás más ál­lamban ilyennek nem minősülne. A mai jogi elrendezés másik hátránya, hogy pénzromlás esetén a nemzetközi egyesület esetleg olyan belföldi jogszabályokhoz kényszerül alkal­mazkodni, amelyek anyagi helyzetét súlyo­' san veszélyeztethetik. Ebből következik, hogy a nemzeti egyesületek jogi helyzetét olyan diplomáciai megállapodásokkal kellene ren­dezni, amelyekben a szuverénitás elve az egyesületek nemzetközi jellegével összeegyez­Ilyen időben van az ember a légzőszervek megbetegedéseinek kitéve. Aki naponta néhány Panilavín-pasztillát elszopogat, megelőzi a fertő­zés veszélyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom