Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A német kartelbíróság joggyakorlata

62 KERESKEDELMI JOG 3- sz. tetést nyerne. Másik következésül pedig Appleton szerint laz volna levonható, hogy a szövetségi forma (előbbi 2. kategória), amely a nemzetközi egyesületeket nemzeti csoportokra bontja, az említett elvek épségében tartására átmenetileg a legmegfelelőbbnek mutatkozik. A kérdés ilyen megvilágítása után, áttérvén az eddig idevonatkozóan felmerült javaslatokra, Politis javaslatát (1923.) ismertette Politis-mk az Institut de Droit International által elfogadott jiavaslata, amely nemzetközi egyezmény tervezetének formájában készült, meghatározza a nemzetközi egyesületek fogalmát és az egyesületi alapszabályoknak egy központi nemzetközi intézménynél való bejegyzését írja elő. Ha valamely állam valamely nemzetközi egyesületi jogi személyiségét nem ismerné el, a döntés ellen az egyesület a hágai állandó döntőbírósághoz fordulhatna. A tervezet meghatározza, hogy a nemzetközi egyesületeik jogvitái mely bíróságok elé tartoznának és gondoskodik a több nemzetiközi egyesület közt felmerült vitás ügyök elintézésére hivatott fórumról is. Előadása végeztével Appleton a Politisféle tervezethez csatlakozott és utalván arra, hogy e javaslat ,,jogi^ ellenőrzést visz oda, ahol eddig rendészeti és diplomáciai önkény uralkodott", elfogadásra ajánlotta. Szerintünk Appleton e javaslatában tévedett, amikor a nemzetközi kairteleket egyesületeknek fogta fel. Bár van olyan nemzetközi kartel, amely a belépésre utóbb jelentkező termelők felvételéről provideál, általában azonban a nemzetközi kartelek, tagjaik számát tekintve, lezárt alakulatok, amelyekből éppen az egyesületi forma leglényegesebb jellege: a tagállomány állandó hullámzása hiányzik. Korábbi dolgozataimban ezért a magam részéről a nemzetközi karteleket magánjogi társaságoknak fogtam fel, amelyek jogának egységesítésiére lépéseket sürgettem. A nemzetközi kartelekkel kapcsolatosain érdekes és vitatható Appleton ama felfogása is, amelyben azt kívánta, hogy a nemzetközi kartelek, mint nemzetközi egyesületek, befogadását megtagadó állam ellen az érdekelt nemzetközi kartelnek jogorvoslati útja legyen valamely nemzetközi fórum előtt. E gondolat éppen a fordítottja a javaslatnak, melyben másfelől éppen termelésünkben súlyosan érintett államok érdekét kívánják biztosítani valamely nemzetközi szervezet útján a nemzetközi kartelekkel szemben. E tárgyban először dr. Nyulászi János, az Országos Ügyvédszövetség társelnöke szólalt fel ós elfogadván az előadói előterjesztés indokolását, a határozati javaslat elvetését indítványozta, mert a Politis—Appleton-iéle tervezet ama részében, amely a valamely nemzetközi egyesület elismerését megtagadó állammal szemben jogorvoslatot engedne meg valamely nemzetközi intézményhez, az állami szuverénitás sérelmét látta. Weiss-nek, az Értelmi Együttműködés Nemzetközi Intézete jogi osztálya igazgatójának, Hennebicq belga, Brauw hollandi, Campocmor spanyol, Carpentier francia delegátusoknak és másoknak felszólalása után, különös tekintettel arra, hogy a Po/iVís-tervezet az előadó javaslata részletesen amúgy sem tartalmazta és így azt behatóan megismerni nem lehetett, a kongresszus végül szótöbbséggel úgy határozott, hogy a Nemzetek Szövetségéhez átteszi a tanácskozások jegyzőkönyvével együtt azt a kívánságát, hogy a nemzetközi egyesületek joga mielőbb nemzetközi szabályozást nyerjen. E kívánságból természetesen már elmaradt a nemzetközi döntő fórum felállításának hangsúlyozása. A német kartelbfróság joggyakorlata. Irta: Dr. Kelemen Sándor. Közgazdasági életünk egyik kitűnősége egy a kartelek védelmében megjelent vitairathoz írt előszavában megismétli azt az állítását, hogy „Németországot rákényszerítette egy szocialista jelszavaknak behódoló rezsim a kartelek szabályozására." Ezzel szemben a Reischtag jegyzőkönyvei évtizedekre visszamenőleg arról tanúskodnak, hogy a kartelkérdés szabályozását a nehéz-ipar képviselőitől eltekintve a legkülönbösőbb pártok szónokai sürgették, a rendeletet 1923 novemberében végül is az a polgári kormány adta ki, melynek irányítója Stresemann volt. De még ha tényleg ,,vörös" alkotás volna is a kartellrendelet, — eredetét tekintve, — akkor is a legnagyobb tiszteletet vívna ki részére az a bölcs mérséklés, mellyel a Kartellgericht a rendeletet alkalmazza. A helyzet az, hogy kartelbíróság őt jobb és baloldalról érő állandó pergőtüzében1 csendesen kifejleszti azokat az elveket, melyeket majd egy bármely oldalról jövő reformnak magáévá kell tenni, egyszerűen azért, mert a kartel jog alapvető intézményeivé váltak. Ha azok a hazai köreink, akik a kartelek törvényes szabályozásának minden formája ellen mereven elzárkóznak, elmélyednek a Kartellgericht ítéleteinek tanulmányozásában, akkor, jóhiszeműségüket feltételezve, meg kellene állapítaniok, hogy az általuk a falra festett „vörös" rém, — az alkotandó karteltörvényünk — a gyakorlatban egyáltalában nem oly veszélyes a kartelekre nézve, sőt jogbiztonságot teremt oly kérdésekben, melyek nálunk eddig teljesen zavarosak. A német ítéletekből annyi megértés világlik ki a kartellek nemzetgazdasági jelentősége iránt és a részletkérdések új jogi alapfogalmak teremtésével valamint a gazdasági kölcsönhatások oly 1 Erre utal Georg Lucas, a birodalmi gazdasági bíróság és egyben a kartelbíróság elnöke jelen sorok írójához intézett levelében: für uns, die wir beruflicfo gezwungen sind, an der Tátigkeit des Kartellgerichtes mitzuarbeiten, ist dies eine stihwierige und undankbare Aufgabe .. ."