Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1929. évben

3. sz. KERESKEDELMI JOG 57 i seket az alperes (hitelező) mindaddig nem tartozott a felperes kvótális tartozására fordítani, amíg az ilyként befolyt fizetések végösszege a kényszeregyességi eljárásban felperesnek (kényszeradósnak) elengedett tartozást meg nem haladta." Eképen fejezem be most már az idézett határozat szavaival ezt a gondolatmenetet. Ámde mi történik akkor, ha az adóstársakkal szemben ítélet még nincs, sőt a kényszeradós nem is pereltetett? Meddig tart a váltójogi egyetemlegesség? Eszményi elgondolás szerint a jogvita a kereset beadása után nyomban ítélettel döntetik el. A benyújtott keresetlevél már res iudicatát jelez: ítélet, melynek rendelkező része nincs. Ugyanez áll a kényszeradós kérelmére is, mely végrehajt- | ható egyességre irányul. A perfüggőség és res iudicata fogalma lényegükben azonosak, csak megjelenésük formája más. A keresetindítás már egy kihirdetendő ítélet rendelkezéseire utal, a keresetindítással tehát már ezért is felbomlik az a különös iendszer, mely a váltóadósok egymásközt való viszonyában áll fenn, azaz, a váltójogi egyetemlegesség hatálya megszűnik. De ettől eltekintve, a lejárat határozott határvonalat jelent a váltó életében, melynek sikertelen elmúlása után következő időre már a V. T. is a visszkereset feltételeit | szabályozza, közvetlen kapcsolatba hozván ezt I a lejáratkor való fizetés végett bemutatással. A váltó a lejárat után gazdasági feladatát j betöltötte (utóforgatmány!), így azok a speciális sajátosságok, melyek a váltót a gazdasági és hiteléletben való szerepére tették alkalmassá, nagyrészt feleslegessé sőt alkal- | matlanná válnak. E kérdés teljes megvilágí- j tása azonban e cikk keretét meghaladná, de meg kell állapítanunk azt, hogy a váltó lejáratakor az adósoknak váltójogi egyetemié- | gességnek nevezett speciális szerkezetű érdek- I közössége ugyancsak megszűnik, helyet adván a kötelezettség köztörvényi jellegű egyetemlegességének. Lehet, hogy e gondolatmenet alapján ke- I letkező formula alkalmas lesz arra is, hogy az adóstársak helyzetét az elfogadó kényszeressége esetére is a gazdasági élet követelményeinek megfelelő módon váltójogilag is tisztázza. Összefoglalva az elmondottakat a közölt határozat lényege a következő elv: A váltóhitelező nem tartozik a többi váltóadóstól a kényszerességi kérelem beadása óta, — de ha a váltó lejárata korábbi, úgy ettől kezdve — befolyt fizetéseket a visszkereseti kötelezett kényszeradós kvótális tartozására fordítani, még ha a fizetést az elfogadó teljesítette is; amíg az ilykép befolyt fizetések végösszege a kényszeradós elengedett tartozását meg nem | haladta. Kereskedelmi joggyakorlatunk /< az 1929. évben. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd Ha a mult évben hozott kúriai határozatokat a maguk egészében szemléljük, főleg a részvényjogi esetek illetőleg döntések vonják a figyelmet magukra, nem annyira az esetek nagy számánál, mint inkább a döntések fontosságánál fogva. — Folyóiratunk ismételten és ismételten foglalkozott ezekkel a döntésekkel, hozta úgy a pro mint a kontra érveléseket, mert tisztán látja, hogy a részvényjogi reform súlypontja a részvényjogi judikaturára helyeztetett át és a Kúria nagytekintélyű elnökének újévi megnyitó beszédéből is azt a következtetést vonja le, hogy, ha az érdekelt körök elzárkóznak a részvényjogi reform elől, akkor a Kúria, úgy mint más kérdésekben, (gazdasági lehetetlenülés, átértékelés, nyugdíj kérdések stb. stb.) maga fogja ezt a törvényt kezdeményezni; és talán szigorúbb álláspontot fog elfoglalni, mint a részvényjogi reform azt tenné. — Hivatkozunk itt a Kúriának az igazgatósági tagok felelősségére és díjazására, az osztalék kérdésében hozott határozatokra, amelyek mindegyike a szó szoros értelmében a szenzáció erejével hatott. Ép e kérdések fontosságánál fogva a Kúriának részvényjogi kérdésekben hozott határozatait külön cikk keretében fogjuk ismertetni. Annál a nagy jelentőségénél fogva, amelylyel a cégügyekben hozott határozatok, s főleg a részvénytársaságokkal összefüggő cég jogi határozatok bírnak, olvasóink érdekében bevezettük azt az újítást, hogy a budapesti kir. ítélőtáblának cégügyekben hozott és mindig érdekességgel bíró határozatait a hazai gyakorlat kapcsán külön is fogjuk éspedig rendszeresen hozni. A dr. Löw Tibor tanácselnök vezetése alatt álló VI-os tanács máris oly súllyal kezd bírni, hogy jogerős határozatai mindenesetre, de még nem jogerős határozatai is figyelemre méltóaknak mutatkoznak. A vegyes jogesetek között ismét azok a döntések érdemelnek figyelmet, amelyek a kényszerre, tévedésre s a jóerkölcsökre vonatkoznak. A Kúria nem tért el eddigi általános gyakorlatától, amidőn kimondta (P. II. 3903 1928. — K. J. 2.),* hogy valamely okiratban foglalt nyilatkozat kényszerhelyzet alapján akkor érvényteleníthető, ha jogellenes, testi épséget vagy lényeges vagyonérdeket veszélyeztető fenyegetéssel bírták rá az aláírót az okirat aláírására és ha az aláírónak a félelemre alapos oka volt; vagy a másik fél az ő szorult helyzetét felismerve és kihasználva, ránézve káros cselekmény elkövetésére bírta rá. — Viszont azonban azt is kimondta, hogy * K. J. 2. = Kereskedelmi Jog 1929. évfolyam 2-ik szám.