Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1930 / 3. szám - Az elfogadó részletfizetése felszabadítja-e a kényszeregyességi adóst
56 KERESKEDELMI JOG 3 sz. kényszeregyesség joghatálya, vagyis az a hatás, hogy annak jóváhagyásával a vállalt kötelezettségeken túlmenő tartozások elengedetteknek tekintendők, csak a kényszeregyességi adósra, az adott esetben a felperesre állhat, nem pedig azokra a váltókötelezett-társakra (harmadik személyű elfogadókra) is, akik az anyagi jog szabályai szerint a váltóbirtokos hitelező alperessel szemben a teljes váltóösszeg erejéig felelősek. A kényszeregyességi adóscég tartozásáért egyetemlegesen kötelezett váltókötelezett-társak fizetésének tehát nem az a rendeltetése, hogy az adós cég a kvótális tartozásából bármit is megtakarítson, hanem hogy az eredeti tartozásnak a kvóta által nem fedezett részét fedezze. Ezért a váltón szereplő egyéb váltóadósoktól befolyt fizetéseket az alperes mindaddig nem tartozott a felperes kvótális tartozására fordítani, amíg az ilykép befolyt fizetések végösszege a kényszeregyességi eljárásban felperesnek elengedett tartozást meg nem haladta. (J. H. 155—1930. C. V. 2123—1929.) Tehát az elfogadó részfizetést teljesít, úgy az a kényszeregyességi kvóta fizetésére kötelezett kibocsátó kvótája javára nem számolható el? Kíséreljük meg, hogy ennek a homályosan hangzó határozatnak értelmét megfejtsük. A V. T. 23. §-a értelmében az intézvényezett az elfogadás alapján az elfogadott öszszegnek lejáratkor leendő kifizetéséért váltójogilag felelős. A lejáratkor tehát a váltót (a világosság kedvéért) az elfogadónál kell fizetés végett bemutatni, annak teljes fizetése a többi váltókötelezettet teljesen, részfizetése pedig részben szalválja. Az elfogadó fizetése esetében visszkereset nincs. Részfizetés esetében tehát a kifizetett összeg sem követelhető a visszkereseti adósoktól. Az elfogadó teljes összegű fizetése tehát abszolút hatályú és minden váltókötelezett érdekében történt, részfizetése is abszolút hatályú és minden váltókötelezett érdekében történt. Az elfogadó fizetése tehát bármilyen összegű, mindenesetre csökkenti a visszkereseti adósok tartozását (váltójogi egyetemlegesség). A váltó lejáratakor történt elfogadói részfizetés mint fentebb mondottuk, abszolút hatályú. Tehát az 1000 P-re kiállított váltó olyannak tekintendő az elfogadó 400 P fizetése esetén, mintha csak 600 P-ről kiállított váltó lenne. Kérdés, hogy e fizetést követő ötödik napon kényszeregyességet kötni szándékozó kibocsátó a váltóbirtokosnak mennyivel tartozik? A felelet csak egv lehet: 600 P-vel. De ennyivel tartozik az elfogadó és a forgatók is. 60%-os egyesség mellett tehát a kibocsátó 360 P-t, az elfogadó és visszkereseti adósok még egyetemlegesen 240 P-t tartoznak fizetni. Helyesebben: a kibocsátó 360 P-t, az elfogadó és forgatók a kibocsátóval egyetemlegesen 360 P-t és ezenfelül egymásközt egyetemlegesen további 240 P-t kötelesek fizetni. A kényszeradós kibocsátó 360 P-t fizet, úgy az adóstársak csak további 240 P-vel tartoznak. Mi történik azonban, ha a kényszeradós nem fizet? Az adóstársak nyilván ítélettel köteleztetnek a hátralékos 600 P megfizetésére, melyből 360 P a kényszeradóst egyetemlegesen terheli, a kényszeradóst pedig végrehajtják. Kinek javára történik ezután az adóstársak, különösen az elfogadó fizetése, kinek teljesítése mint mondtuk, eddig mindenesetre csökkentette a többi váltókötelezettek tartozását? A fent elmondott processzusnak erre a részére ad választ az idézett kúriai határozat. A döntés praktikus és helyes. Az indokolásnak azokban csak igen kis része lényeges és közvetlen kapcsolatban álló a döntéssel. Ez a következő: ,,A kényszeregyességi adós cég tartozásáért egyetemlegesen váltókötelezetttársak fizetésének (tehát) nem az a rendeltetése, hogy az adós cég a kvótális tartozásából bármit is megtakarítson, hanem, hogy az eredeti tartozásnak a kvóta által nem fedezett részét fedezze." Ez igaz, de nem megnyugtatóan elég. Az ítéletben marasztalt váltóadóstársak már nem a V. T. szabályaiban, hanem az ítélet rendelkező részében meghatározott módon kötelezettek és a váltójogi egyetemlegesség helyett a köztörvényi egyetemlegesség szabályai kötelezik az adóstársakat. A váltó visszkeresetre hozott ítélet alapján marasztalt váltóadósok kötelezettsége tehát nem a váltó alapján, hanem a jogerős ítélet alapján áll fenn (pl. nem a nyugtatványozott váltó kiadása mellett kötelesek fizetni V. T. 39. §.). Az ítélet az adósokat egyetemlegesen kötelezi és ez nem váltójogi egyetemlegesség, tehát az elfogadó fizetésére az adóstárs addig, míg a tartozás teljesen kifizetve nincs, nem hivatkozhatik. A köztörvényi egyetemlegesség pedig nem azt jelenti, hogy az adós másért teljesít, azaz adóstársa tartozását fizeti; hanem önmagáért fizet, önmagáért teljesíti egyetemleges kötelezettségét. Ezt az M. T. 1187. §-a úgy fejezi ki, hogv amíg a kötelezettséget egészen nem teljesítették, valamennyi adós kötelezve marad; más megállapodás híján még egymásközti viszonyukban is egyenlő arányban kötelesek teljesíteni (M. T. 1193. §.), tehát amíg valamely adós a hitelezővel szemben nem teljesített, még adóstársával szemben is tartozásban van. Másszóval: az egyetemleges adóstársak a hitelezőnek történt fizetések egymásközti arányát a hitelezővel szemben hatályos módon csak akkor vizsgálhatják, ha már az egyetemleges tartozás kifizetést nyert. „Ezért a váltón szereplők egyéb váltóadósoktól befolyt fizeté-