Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság. Szigor és megkötöttség a kft. szabályozásában

2. sz. KERESKEDELMI JOG 39 bármely pillanatban realizálható nyereség, hanem, ha a vállalat ezt tenni akara, akkor távolabbi üzleti lehetőségekről lemondva, a papírját, vagy áruját eladni kénytelen, hogy ezen az úton valóságos nyereségét kimutathassa, vagy veszteségei leírására fordíthassa, vagy végül azoknak juttathassa, akiket általában a társaság nyeresége megillet. Ez a kérdés a javaslat tárgyalása során a képviselőház igazságügyi bizottsága előtt is szóba került, ahol azonban az a felfogás alakult ki, hogy a mérleg realitása érdekében ez az intézkedés nélkülözhetetlen. A Főrendiház igazságügyi bizottságában a legtekintélyesebb és hozzáértő pénzügyi szakemberek fejtették ki ennek a mérlegezési szabálynak tarthatatlanságát. Egy egész más jellegű intézkedés, amely a szigorúság jegyében fogant, valójában azonban a jogi tévedés kategóriába sorolandó, a törvénynek következő rendelkezése: A társaság felelős azért a kárért, amelyet ügyvezetői és alkalmazottai az ügykörükben eső tennivalók teljesítése közben harmadik személynek vétkesen okoztak. Aki első olvasásra azt hiszi, hogy a 84. sz. T. Ü. H.-val való ez a szakítás, csak valamely elírás-, és a vétkesség princípiumának feladása s a kft.-nak mint olyannak veszélyes üzemmé nyilvánítása, valamely törvényhozói tévedés, azt az indokolás ebből kiábrándítja. ,,Ez a rendelkezés bizonyos mértékig összefügg a Curia 1917. február 3-án hozott 84. sz. T. Ü. H.-val, — mondja az Indokolás. — Felvételét az indokolja, hogy a kft.-nél mint kereskedelmi vállalatnál az ügyvezetők és egyéb alkalmazottak vétkes cselekményért való felelősségét indokolt szigorúbban megállapítani, mint láltalában. A 65. §. értelmében a társaság mint jogi személy akkor is felelős, ha nem terheli vétkesség az ügyvezetők és alkalmazottak kiválasztásánál." A 84. sz. T. Ü. H.-val való összefüggés valóban megállapítható abban, hogy ez a rendelkezés a teljes ülési határzat ellenkezőjét mond;a ki. A T. Ü. H. a vétkesség princípiumát emeli ki. S a vétkességet a culpa in eligendóban már megvalósulva látja. Evvel szemben a 65. §. objektív felelősséget állapít meg a társaság terhére az alkalmazottnak az ügykörben kifejtett tevékenységéért. A törvényhozót nyilvánvalóan a 84. sz. T. Ü. H. indokolása vezette félre. Az indokolás kiemeli, hogy a foglalkozás vagy az üzem veszélyessége, vagy a foglalkozás, illetve üzem nagyobb terjedelméből folyó méltányos és kalkulatív lehetőség indokolja az objektív felelősség megállapítását. De melyik e feltételek közül forog fenn a kft.nál? Ha a kft. egyszersmind veszélyes üzem, akkor objektív felelősségét külön szabályban megállapítani nem kell. Maga a kft. mint olyan bizonyára nem esik a veszélyes üzemek kategóriájába. A másik lehetőség: nevezetesen az üzem nagyobb terjedelme, &z objektív felelősség kalkulációs lehetősége: bizonyára annál a vállalati alakzatnál talál legkevésbbé, amelyet a törvényhozó a közép és kis változások formájává kíván tenni. Nem szeretném karikírozni a dolgot, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy elképzelje azokat az extrém lehetőségeket, \ melyek ezek szabályozás mellett elő fognak állani. A kifutó fiú, aki kézikocsijával elüt valakit, a pénzbeszedő, aki az idegen lakásI ban egy városi bundát leemel, a pénztáros, . aki a pulton hagyott aranyridikült zsebre! vágja, mind a társaság veszélyére bűnöznek. S ha szabad jósolni, úgy csak egyetlen megállapítást kockáztatok: ezt a rendelkei zést az élet és a bírói gyakorlat hatályon kívül fogja helyezni s visszatér a 84. T. Ü. H. ! álláspontjához, amelynél szigorúbb mértéket i a gazdaság nem bír el. A gyakorlat bizonyára j ott fog elindulni, hogy az ügykörbe eső tennivalók körét igen szűkre fogja szabni. Egész különleges helyet biztosít a javaslat a felügyelőbizottságnak. Ez a szerv szintén az objektív felelősség gondolata jegyében született. A törvény két sehol ki nem mondott, de intézkedéseiben megvalósított két vagylagos feltételét szabja a felügyelői minőségnek. Ezek: a vakmerőség és a vagyontalanság. Ezt a két állítólagos feltételt az alábbiakkal kívánom igazolni: Felügyelőbizottságot kötelesek létesíteni a szállítmányozással, fuvarozással, beraktározással, vagy kézizálog üzlettel foglalkozó kft.-ok, továbbá amelyeknél a törzstőke 150.000 pengőt és (cumulative) a tagok száma 25-öt meghalad. Főbb kötelességeik: tartoznak a társaság minden fontosabb ügyét ismerni, negyedévenként a könyveket, iratokat, pénztárt, áru- és értékpapír állományt megvizsgálni. Kötelesek a vállalat minden üzletágát, a könyvelést, a kalkulációt, mindent, ami a vállalat ügyvitelébe vág, ismerni, mert nem hivatkozhatnak arra, hogy a vonatkozó adatokat a másik felügyelő vizsgálta meg. Ugyanis, ha a felügyeletet meg is osztották egymás között, erre nem hivatkozhatik a saját mentesítése végett. S ha mindezek után tényleg elnézett valamit, ami a társaság kárával járt, a társaság nem állapíthatja meg felelőtlenségét, illetve nem mentheti fel, mert a hitelező kilégítése végett még mindig megtámadhatja öt évig. Kétségtelen, a T. ismeri korrektivumát ennek a felelősségnek. Ez a korrektivum abban áll. hogy bírósági szakértőt alkalmazhatnak ama kérdések megvizsgálásánál, amit ők nem ismernek. De kérdem: elképzelhető-e egységes gazdálkodás valamely nagyvállalatnál,