Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - A részvényjog reformjának jelszava

2. sz. KERESKEDELMI JOG 33 A részvényjog reformiának jelszava. Irta: Dr. Groák László ügyvéd. Ez alatt a cím alatt jelent meg dr. Egry Aurélnak, a magyar jogásztársadalom egyik j legkitűnőbb és tisztelt tagjának a Pesti Tőzsde című közgazdasági lap újévi számát I bevezető cikke. Maga a probléma igen régi; a kérdéssel kapcsolatos vita anyag már nem is kötetekre, hanem könyvtárakra rúg, de a gyakorlati életben a reform megfelelő megoldását megtalálni még nem sikerült. A részvénytársasági jognak rendkívüli sok hiányosságát ismerjük akkor, ha a gazdasági életre aplikáljuk a törvényt, de állandóan él bennünk az aggodalom, hogy vájjon \ a reform: a bajok számára kitalált medicina, nem fogja-e megölni a beteget. Két álláspont áll egymással élesen szemben. Az egyik álláspont, mondjuk: a gyakorlatiak, az érdekeltek álláspontja, akik a részvénytársaságban már létező gazdasági közületeknek a szervezetét látják; amelyeknek a „laissez fairé . . ." elvétől való minden néven nevezendő elvonatkoztatása és a részvényjog abszolút liberalizmusának korlátozása gazdasági szervezeteik függetlenségén ütne rést. A másik oldalom áll a teoretikusok álláspontja, akik diagnoszkálják a részvényjog hiányaiból eredő kóros tüneteket és megállapítják azt, hogy a mai jogi szabályozás sem gazdasági, sem jogi, sem erkölcsi követelményeknek nem felel meg. A két álláspont között áll a szellemi háború, ahol az egyik oldal noli me tangere álláspontján van, a másik oldal pedig az előbbiek nyilván erősen túlzó beállítása szerint a kezükben egy kereskedelmi büntető kódex-szel kívánják a gazdasági életnek részvényjogi relációit rendezni. Hogy ez a vita eddig tart és hol fog végződni, arra egyelőre bajos határozott választ adni. Meg kell azonban állapítani azt, hogy ennek a kiélezettsége már elhagyta a tárgyilagosság területét és átcsapott a nem éppen helyén való propagandának arra a vidékére, ahol cél a nagyközönség szimpátiájának, mint szubjektív és talán hatásos argumentumnak a megnyerése. A fentidézett kitűnő elme-éllel megírt cikk az ilyen propagandisztikus, tehát nem helyén való, nyilván hangulatkeltő állásfoglalások ellen íródott, sajnos azonban uoyancsak szubjektív szempontok figyelembe vételével. Nem szükséges eltitkolnunk azt, hogy a cikk illusztris írójával abban a kérdésben, hogy a részvényjog reformjára szükség van-e, vagy nincsen, nem értünk egyet. Nézetünk szerint a részvényjog reformjára feltétlenül szükség van azért, mert a részvénytársaság intézményének legnagyobb és legproduktivabb feladata: — az apró tökéket felszívó és konstruktív tényezővé teremtő ereje elenyészett. Ügy hogy ma a részvénytársaság, értve ez alatt közérdekű jelentős gazdasági célokat szolgáló közületet, másként, mint már létező nagytőkék egyesülése által nem igen jön létre. Viszont azonban a már létező részvénytársaságok közgazdasági misztériuma, (amint azt a nagyközönség látja) a részvényt tisztán a hazárd spekuláció eszközévé tette, kizárva a tőkegyüjtö és tőkét konzerválni akaró kispolgárság érdeklődése köréből. Ezek a bajok nagyon akutak és ezt nem lehet a hivatkozott cikknek azzal a figyelemreméltó kitételével elintézni: „Akinek ez nincs ínyére, az ne fektesse pénzét legalább kisebbség gyanánt — részvényekbe" — nem lehet azért, mert ez nem tanács, hanem már megtörtént tény és hogy ha összehasonlítja a cikk illusztris írója a tőzsdén kotirozott papírokba komoly kezek által elhelyezett tőkék szaporulatát ugyanezen időben a bankbetétek szaporulatának összegével, azt kell abból megállapítania, hogy a bankbetétek a mai sanyarú gazdasági viszonyok mellett való bizonyos gyarapodása mellett is, állandóan csökken azoknak az apró tőkéknek az összege, amelyek a tőzsdén tehát részvényekben keresnek elhelyezést. Végeredményében tehát a kérdést nem lehet azzal megoldottnak, avagy a problémát nem létezőnek tekinteni, hogy néhány nagy bank, vagy nagy vállalat az adott viszonyok között a részvényjog liberalizmusának szélsőségeiben jól érzi magát és ezt a nagy szabadságot akár magára nézve, akár a közre nézve is hasznosan tudja fehasználni. Mert nem néhány vállalat sorsáról, hanem annak a gazdasági és jogi intézménynek a rekonstrukciójáról van szó, amely mint ilyen, hitelét teljesen elvesztette és legalább mint jövőben létesítendő alakulat kikapcsolódott a nemzetgazdaságunk produktívvá tátelét szolgáló amúgy sem nagyszámú eszközök közül. Az idézett cikk ebben az elgondolásban olyan nagy támadási felületet nyújt, amire kitérni talán a nagyobb objektivitás megőrzése céljából nem is szabad. Meg kell említeni azonban, hogy ez nem az a tér, ahol legfőbb argumentumként kiváló közgazdászoknak véleményére, mint ellenmondást nem tűrő körülményre hivatkozni lehetne, amire azonban a cikk illusztris írójának szüksége sem volt, hiszen az ő jogászi véleménye és tárgyi indokolása a kérdés elbírálásánál ugyanolyan súllyal esik latba. Tökéletesen egyetértünk a cikknek azzal