Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - A részvényjog reformjának jelszava

34 KERESKEDELMI JOG 2. sz, a megjegyzésével, hogy a mai gazdasági helyzet dezolált, a mai nemzedék megviselt és a mai viszonyok siralmasak. Ebből azonban az ellenkező következtetést kell levonni. A nyugodt mederben folyó gazdasági élet, a megelégedett emberek és a jól íejlődő intézmények nem kívánják a reformokat. A reformok és azok a gondolatok, amelyek újak és új életet hoznak, nem fájdalommentesen születnek. A legtöbb gazdasági evolúciónak egy gazdasági dezolució volt a bölcsője és nemkevésbbé felfordult világból született meg a világgazdaság szempontjából oly nagyra értékek code de commerce isem. Az összefüggő szerves gazdasági kodifikálásra tehát az a nemzedék alkalmas, amely ennek a szükségességét a legjobban érzi. Az a szerény meggyőződésünk, hogy ez nem partikuláris vélemény, amint hogy a probléma sem magyar probléma a cikk beállításával szemben. A részvényjog reformját sem az a körülmény indokolja, hogy a részvénytársaság jogi szabályozása Magyarországon enyhébb, mint Németországban. Ez a probléma Németországban éppen olyan akut, mint Magyarországban és Amerikában, mint Angliában, mint mindenütt az egész világon, ahol a modern gazdálkodás eszméi és eszközei tért hódítottak. A probléma tehát nem speciálisan magyar, aminthogy a gondolat ellenzői, akik a rossz megoldástól félnek és a gondolat pártfogói, akik valamilyen megoldást feltétlenül szükségesnek látnak, szintén széles körben internationális tekintélyek, akiket méltatlan volna abban az insinuatióban feltüntetni, hogy őket akár személyes természetű, akár anyagi természetű indokok vezetnék. Ennek a kérdésnek elméletileg egészen jelentéktelen része az, amin a cikknek talán a fő hangsúlya van, mely szerint a részvényjog reformjának a gondolatát az az irigység váltotta ki, hogy a részvénytársaságokat vezető egyéniségek túlzott anyagi előnyökben részesülnek. Nem lehet tagadni azt, hogy ez a kérdés játszik némi szerepet abban a tekintetben, hogy a teljes rizikót viselő, de csak igen mérsékelt jövedelmet élvező részvényesek elkedvetlenednek és részvényeiktől lehetőleg szabadulni igyekeznek. Ez azonban csak egy tünet, tehát legkevésbbé sem kizárólagos. Bár nem felesleges itt is megjegyezni, hogy az aránytalan nagy jövedelmek nem mindig indokoltak és igen gyakran nincsenek lemérve azzal az ellenszolgáltatással, amit egyes nagy vállalatok vezetői a vállalat jövedelmeiből való participálásával kapcsolatosan teljesítenek. Aminthogy Július Cézár diktatúrája és Augustus római császársága nem indokolta ennek az államformának okbiektív, hanem csak szubjektív helyességét, éppen úgy nem indokolja Hansemann és Rathenau kitűnő képessége és kitűnő szolgálataik azt, hogy esetleges utánuk következő epigonokat hasonló mértékkel mérjenek. Pedig a gyakorlatban többnyire így történik. II. Összefoglalva tehát a cikkel szemben és mellette felhozott érveléseinket, meg kell állapítani azt, hogy nagyjában és egészében dr. Egry Aurél álláspontját nem tudjuk osztani. Úgy érezzük, hogy annak a véleménynek a kimondásához, hogy a részvényjog reformjára szükség van a mai gazdasági életben és hogy úgy mondjuk gazdaságpolitikai viszonyok között, semmi másra nincsen szükség, mint teljes tárgyilagosságra. Azoknak az igen kitűnő tekintélyeknek, akiknek a sorába a cikk írója is tartozik, ezzel a meggondolással szemben talán azért vannak aggodalmaik, mert meglévő, prosperáló és nemzetgazdasági szempontból fontos közületeiket féltik a kodifikálandó új jogoktól, amelyek nemcsak a gazdasági indiszkréciónak adnák meg a lehetőséget, hanem nem megfelelően érdekelt kisebbségek diktatúráját vagy zsarolási kísérleteit is lehetővé tennék. Azt hisszük, hogy ez az aggodalom részben felesleges és részben pedig nem is jogos. A többségi elv ma is inkább csak elvben, mint gyakorlatban van meg, hisz a részvénytársaság mai fejlődésének stádiumában — az 1 dollár kormányoz 100 dollárt elvének idejében — ez meghaladott. Nagy részvénytársaságokat vagy szindikátusok dirigálnak, vagy pedig a részvénytőkének a régmúltban ezerfelé sikerrel kotirozott volta mellett 25—30%-os kisebbségek. De nem ez itten a lényeges. A fontos és lényeges az, hogy a részvényjog reformja akár törvénnyel jön, akár nem, éppen úgy el fog következni, mint ahogy a valorizációs törvény előtt elkövetkezett a valorizáció. Ez közgazdasági szükséglet, aminek kisebbnagyobb vérveszteség után vagy a parlament, vagy a Kir. Curia fog eleget tenni. A reform elől tehát kitérni nem lehet. De ha azok a nagy érdekeltségek (akiknek a cikk írója is kiváló képviselője) nyilvánvalóan jelentékeny befolyást gyakorolnak ez ellen és érveikkel a reform gondolatát a törvényhozás napirendjéről levétetik, el fog következni az az idő, hogy ugyanúgy ők teszik majd aktuálissá a részvényjog reformjának gondolatát, minthogy tették a valorizációs törvényt is, A dolog természeténél fogva a Curia elé