Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - A végrehajtási törvényt kiegészíő 24.0001929. I. M. sz. rendelet 14. §-ához

32 KERESKEDELMI JOG 2. sz. ez évi első számában a „Jelzálogtörvény iá gyakorlatban" című értékes • cikkének 4. pontjában „Az árverési moratórium" vezérszó alatt kommentárját oda igazítja ki, hogy az idézett rendelkezés mégis iá Jt. 19. §-ában említett feljegyzés esetére vonatkozik. Legyen szabad a cikkíró úr kommentárját imént hivatkozott kiigazító cikkével szemben védelembe venni, mert igénytelen nézetem szerint a kommentárnak említett magyarázata helyes. A rendeletnek idézett rendelkezése ugyanis a rendelet eredeti tervezetében nem foglaltatott. Ezen tervezet 13. §-ában tartalmazta a végleges rendelet 14. §-ának első két bekezdését. Ezen tervezetre vonatkozó, az igazságügyi koirmány megtisztelő felhívása folytán beterjesztett észrevételeimben javasoltam a harmadik bekezdésben foglalt rendelkezés felvételét ezen szavakkal: „Az árverést, ha az árverelendő ingatlanra a Jt. 17. §-a értelmében feljegyzés történt és annak alapján jelzálogjogot még nem jegyeztek be, a feljegyzésben kitett határidő utáni időre kell kitűzni, stb." Ezen javaslatomnál — észrevételeimnek indokolásából kitünőleg — azon megfontolásból indultam ki, hogy a Jt. 17. §-ában említett, a rangsor előzetes biztosítását tartalmazó feljegyzés csakis 6 hónapra szól, viszont iá Vht. 151. §-a alapján az árverési határnap a végrehajtási jog bejegyzését követőleg rendszerint amúgy is 4—6 hónapra szokott kitűzetni. Már pedig a Jt. 17. §-ában említett feljegyzés esetében az a helyzet, hogy a feljegyzést elrendelő végzés — ia jövőbeli hitelező megjelölése nélkül — csak egy példányban adatik ki, amely végzés alapján a hitelező a kölcsönt még a bekebelezés előtt folyósítja azon helyes jogi meggyőződésben, hogy a végzésben kitűzött határidőn belül kérelmére a jelzálogjog bekebelezés nélkül is követelése biztosítva van, olyan esetekben tehát, amikor a kölcsön ezen 6 hónapnál rövidebb időre fizetendő vissza, a bekebelezéstől el is tekint. Ha már most a jelzálogul kijelölt ingatlanra árverés tűzetik ki olyan napra, amely a feljegyzésben kitűzött határidőt megelőzi, megtörténhetik, hogy a végzés birtokában lévő, de jelzálogjogot be nem jegyzett hitelező az árverésről nem értesíttetik és így az árverésen meg sem jelenik, ami adott esetben reá nézve sérelemmel járhat. Minthogy pedig a Vht. 151. §-ában megállapított maximális 120 nap a gyakorlatban legfeljebb 1—2 hónappal rövidebb a feljegyzésben említett határidőnél, a végrehajtató hitelezőn nem esik jelentősebb sérelem, ha a végrehajtási jogát megelőző ranghelybiztosítás feljegyzés esetében a határidő a feljegyzésben említett 6 hónapon túli időre tűzetik ki. A Jt. 19. §-ára nem is gondoltam, mert itt a helyzet egészen más. Eltekintve attól, hogy az ezen szakaszban megállapított időtartam egy esztendőt tesz ki, ami tehát az árverési határnapnak lényegesebb hosszabb elhalasztását eredményezné, ilyen elhalasztásra már azért sincsen szükség, mert ha akad hitelező, aki az ezen törvényszakaszban említett ranghelybiztosítási feljegyzés alapján kölcsönt nyújtani szándékozik, akkor ez a hitelező a kölcsönt a dolog természete szerint csak akkor fogja folyósítani, ha zálogjogát már be is jegyeztette; miután máskülönben azon veszélynek van kitéve, hogy a jelzálog tulajdonos máshelyütt is fog kölcsönt igénybe venni. Ha pedig ez így van, akkor a kölcsönt folyósított jelzálog hitelező a telekkönyvben már szerepel és így az árverés kitűzéséről a telekkönyvi hatóság által értesíttetni fog; nem forog fenn tehát azon veszély, hogy előzetes értesítése nélkül fogják az árverést foganatosítani. Az előadói tervezet tárgyalása alkalmával fentemlített indítványom elfogadtatott anélkül, hogy egyáltalán említés vagy javaslat tétetett volna oly irányban, hogy az általam javasolt rendelkezés ne a Jt. 17. §-ára, hanem a Jt. 19. §-ában körülírt feljegyzésre alkalmaztassék. A Vht. 14. §-a idézett harmadik bekezdésének helyes értelme tehát a rendelkezés ratióját ós keletkezése történetét szem előtt tartó logikai magyarázat szerint igénytelen nézetem szerint nem lehet más, mint az, hogy a kihirdetett szövegbe a 19. §-ra való hivatkozás csak tévedés folytán került be és hogy a rendelkezés a valóságban — úgy amint ezt a tudós szerző kommentárjában helyesen mondotta volt — a Jt. 17. §-ára való feljegyzésre vonatkozik. Azon elgondolás, hogy a Jt. 19. §-ból a tulajdonost illető jognak „meghiúsítását jelentené, ha ettől a jogától az árverés gyors megtartásával el lehetne ütni", — igénytelen nézetem szerint nem helytálló, mert a tulajdonos ezen jogával a Jt. 22. §-a értelmében — sajnos — még az árverés után is egészen a sorrendi tárgyalásig élhet (inkább „visszaélhet") és mert mégis túlságos legyezgetése volna az adósnak, ha teszem egy 50 pengős jelzálog törlésével módot nyerhetne arra, hogy az árverési határnapot további 6 hónapra kitolhassa. Dr. Sichermann Bernát udv. tanácsos, ügyvéd. Néhány órán belül fertőzés által spanyolnáthát, torokfájást kaphatunk, vagy köhögni kezdünk. A szájon és garaton keresztül fertőző betegségek ellen biztos védekező szer a Panílavín-pasztilla.