Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - Új rendszer a kereskedelmi jogtudományban

1. sz. KERESKEDELMI JOG 13 pénz fizetés, II. Fizetés-szurrogátumok, III. Közvetett fizetés.) A harmadik főcím keretében kimentő tárgyalásban részesül a váltó és a csekk. A negyedik könyv felirata: „Kereskedelmi vétel és kiadóügylet". (Talán nem egészen szerencsésen párosítva ez a két ügyletfaj kiszakíttatván a többi kereskedelmi ügylet közösségéből.) A II. kötet második kiadásából az első kiadással ellentétben a fentiek szerint kimaradt a fuvarozási és biztosítási ügylet s ennek dacára a II. kiadás 633 oldal terjedelmű az I. kiadású második kötetnek a fentieket is magában foglaló 477 oldalával szemben. Kiegészítésül megjegyezzük, hogy szerzőnk a ,,Közraktár"-ról, mint vállalatról és excursióként a „Beraktározó ügyletről" a „Bank és hitelügyletek" főcímű II. könyvnek „Betét és letétügyletek"-ről szóló 52. §-ban emlékezik meg kissé elhomályosítva ezzel a rendszerű beosztással a „Közraktári ügylet"nek önálló kereskedelmi ügyleti jellegét. Az első és a második kiadás között a terjedelem tekintetében való nagy eltérés a közgazdasági szempontoknak még erősebb figyelembevételére, a történeti részek kibővítésére, a bírói gyakorlatnak, kiváltképen az újabb határozatoknak és az elvi jelentőségű határozatoknak bőségesebb közlésére (így különösen a társasági jogban, a váltójogban és a vételügyletnél) az újabb külföldi irodalom, vagy legalább is az újabb kiadások eredményeinek registrálására (Wahl, Heínsheimer, Huffcu, Pisko, Lacour stb.), a jogösszehasonlítás nagyobb méreteire, de elsősorban az I. kiadás óta létrejött, újabb kereskedelmi jogi vonatkozású törvényeknek és rendeleteknek feldolgozására vagy legalább is felemlítésére vezethető vissza. A törvényeknek és rendeleteknek egész serege vonul fel előttünk, amelyek közül kiemelhetjük az 1922 : XII. t.-c. (az ípartörvény novelláját), az 1923 : V. t.-c.-et (a tisztességtelen versenyről), az 1923 : VIII. t.-c.-et (a biztosítási magánvállalatok állami felügyeletéről), az 1923: XX t.-c.-et (az állatszavatosságról), az 1923: XXVI. t.-c.-et (a nagv taglétszámú szövetkezetekről), az 1924 :V. és 1925 : XXXII. t.c.-et (a Magyar Nemzeti Bankról), az 1924: XVIII. t.-c.-et (az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari szövetkezetekről), az 1925:VIII. t.-c.-et (a polg. elj. és igazságügyi szervezet módosításáról), az 1927 : III. t.-c.-et (a cég megszűnésének a keresk. cégjegyzékbe hivatalból való bevezetéséről), az 1928 : XII. t.-c.-et (a valorizációról), az 1928 : XXI. t.-c.-et (az ipari záloglevelekről) s a 7000/1925. P. Ü. M. rendeletet (a mérlegvalódiság helyreállításáról). Mint kis anachronizmust hozzuk fel, hogy az I. 28. old. és a II. 151. old. az 1915-ös kényszeregyezségí rendeletre történik hivatkozás, noha jelenleg az 1410/1926. M. E. rendelet van érvényben. Ugyanilyen a 8261— 1920. M. E. rendeletre való hivatkozás, amelynek 15 napos váltóóvás-felvétele helyett az 1925 : VIII. t.-c. 53. §-át hatálybaléptető 26.000/1925. sz. rendelet 1. §-a a régi állapotot állította vissza. Igazításra szorúl az a megállapítás is, hogy a bíróság a váltókeresetet, ha a váltó nem alkalmas fizetési meghagyás kibocsátására, a tanács elé terjeszti. A járásbírósági eljárásban egyes bíró járt el mindig, az 1925 : VIII. t.-c. óta ez az eset a törvényszéki eljárásban is. Az I. kiadásban foglaltaknál sokkal kimerítőbb tárgyalásban részesülnek a kartellek a gazdasági és jogpolitikai szempontok kidomborításával, a külföldi és magyar szabályozási törekvések vázolásával, úgyszintén az azóta törvénnyé vált tisztességtelen verseny elleni oltalom, a védjegyoltalom és üzletjelző védelem. Egészen új matéria az aranymérleg rendelet s az annak alapján felvetődött újértékelés és átértékelés; részben új a ker. jogunkban eddig nem honos kereskedelmi társaságoknak (betéti részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok, hajós társaságok), a szociális követelményekkel is számoló új vállakozó formák (az osztrák „Gemeinwirtschaftliche Anstalt", a francia „Société anonyme á participation ouvriére) ismertetése. Különösen nagy figyelmet szentel szerzőnk a korlátolt felelősségű társaságnak, amelynek nálunk törvénybeiktatása csak rövid idő kérdése. A részvénytársasági és szövetkezeti jogban is vannak új mondanivalói, állandóan utal a de lege ferenda szempontokra, gyakran idézve az „érdekeltségek" részéről annak idején nem érdeme szerint fogadott tervezetének.' megfelelő részeit. A második kötet bővülése az ügyleti tanra vonatkozó bővebb fejtegetésekben, a jelzálogadós levél, telekadóslevél és ipari záloglevél mibenlétének az ingó jelzálog problémájának taglalásában, a bank és pénzváltói ügyletek közrendészeti szabályainak, a Magyar Nemzeti Bank szervezetének kimerítő ismertetésében, a valutajogi reformoknak és a pénztartozásoknak átértékelésének részletes tárgyalásában, az utalvány és a vétel tanainak szélesebb körű kifejezésében, a váltóra vonatkozó résznek általában, de különösen a váltójog egységesítésére irányuló újabb törekvések adataival való gazdagodásában áll előttünk. Szerzőnknek két kedvenc témája a társasági jog és az értékpapír. Ebben a két témakörben hozza felszínre a legszebb gyöngyöket. A társasági tannak kiváltképen a tőkeegyesü5 Törvénytervezet a részvénytársaságról, a szövetkezetről és a korlátolt felelősségű társaságról. A m. kir. igazságügyminiszter megbízásából készítette; Kuncz Ödön dr. Budapest, 1926,