Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - Új rendszer a kereskedelmi jogtudományban

12 KERESKEDELMI JOG 1. sz. ban hangsúlyoztatnak azok a kapcsolatok, amelyekben a kereskedelmi jogintézmények a magánjogi jogintézményekkel állanak, azok az összefüggések és hasonlatosságok, amelyek a kereskedelmi jog, mint leányjog, és az általános magánjognak mint anyajognak kötelmi jogi része között fennállanak, hogy így a közgazdasági háttér kellő világításában a magánjogi összefüggések felhívása, mint megalapozás által annál tökéletesebben kidomborodjanak, élő valóságok gyanánt hassanak a kereskedelmi jognak, mint tételes matériának, különben száraz természetű szabályai és intézményei. Kuncz professzor ezt a kitűzött célt bravúrosan oldotta meg az 1922-ben 1. kiadásában, 1928 és 1929-ben pedig már második kiadásban megjelent munkájában. A nála megszokott alapossággal, nagyvonalúsággal és széles látókörrel vállalta ezt a nehéz és nagy önmérséklést kívánó feladatot s büszkék lehetünk rá, hogy német kollégáinál is jobbat és tökéletesebbet nyújtott. Munkáját előszavában még csak nem is tankönyvnek, hanem túlszerényen „előadásvázlatnak" mondja. Én azonban úgy tartom, hogy az máris túlnőtt még a tankönyv keretén is és azon az úton van, hogy a magyar kereskedelmi és jogtudománynak standard munkájává váljék. Vázlatnak semmiesetre sem vázlat. Ez a szó valami befejezetlenséget jelent, már pedig az előttünk fekvő munkának nem egy része valósággal monografikus befejezettségű s a vázlatosság legfeljebb annyiban lehet találó, hogy a munkának egy-egy részéből a tárgy iránt való nagyobb szeretet sugárzik (társasági jog, értékpapírjog), hogy eéy-egy témával behatóbban és részletesebben foglalkozik anélkül azonban, hogy szerzőnk a többi részeket és problémákat ezek miatt a dédelgetett s talán részletesebben kidolgozott témák miatt igaztalanul elhanyagolná és túlmostoha elbánásban részesítené. A második kiadás II. kötete, amelyből az egész biztosítási és fuvarozási jog lemaradt, és egy harmadik kötet anyagát fogja képezni, igazolja az 1916-iki beszélgetésünk alkalmával kifejezett azt az aggályomat, hogy ezzel az új rendszerrel, ha abba belemelegszünk, aligha lesz lehetséges egy természeténél fogva szűkreszabott tankönyvet, vagy éppen előadásvázlatot produkálni, hanem inkább nagyobbszabású kézikönyveknek fog az létet adni. Ez szinte logikai szükségszerűséggel következik be szerzőnk módszere mellett, aki nemcsak közgazdasági hátteret fest, nemcsak a magánjogi kapcsolatokat keresi és világítja meg, hanem élénk figyelmet szentel az egyes kereskedelmi jog-intézmények történeti kifejlődésének is, tehát a jogtörténeti szempontnak is áldoz. Ehhez hozzávéve még készségét a jogösszehasonlításra, amelynek során felvonulnak előttünk a külállamok nemcsak élő törvényei, hanem még csak tervezet stádiumában levő (pl. az 1922-iki olasz progretto, a svájci kötelmi jognak 1919. és 1923. évi tervezetei) kodífikatorius törekvései is, hozzávéve továbbá szerzőnk de lege ferenda szempontjait, amelyeket seholsem hanyagol el, érthető a harmadik kötet, amelyet a későbbi kiadásoknál előreláthatólag még további kötetek is fognak követni. Még egy megjegyzést kell itt tennem. Kuncz professzor e művében eltér az egyes jogintézmények tárgyalásának attól az elfogadott sorrendjétől, amely kereskedelmi jogunk eddigi irodalmában honos volt s amelyet legtalálóbban talán legális sorrendnek lehetne neveznünk. íróink u. i. szorosan ragaszkodtak a kereskedelmi törvény beosztásához s fejtegetéseiket a kereskedelmi jogintézményeknek a kereskedelmi törvényben követett egymásutánja szerint adták el. Mint említettem, Kuncz professzor e tekintetben szakít a meggyökeresedett hagyományokkal, sőt tudományos szempontjainak még a két nagy rész összefüggését is alárendeli. Kereskedelmi törvénykönyvünk tudvalevőleg két nagy részből áll, amelyek közül az elsőt találóan lehetne személyi (kereskedők és kereskedelmi társaságok), a másodikat pedig tárgyi (ker. ügyletek) résznek nevezni. Szerzőnk a bizományi, szállítmányozási és alkuszi ügyletet kiszakítja a kereskedelmi ügyletekkel foglalkozó tárgyi résznek legális összefüggéséből s a személyi részben ismerteti, mert azokban nem az ügyletet, hanem az azokkal való foglalkozást tartja fontosabbnak, mint előszavában mondja: „itt nem anynyira kereskedelmi ügyletekről, mint inkább foglalkozási ágakról van szó". Tehát nem bizományi, szállítmányozási és alkuszi ügyletről van szó, hanem bizományosról, szállítmányozóról és alkuszról, akiket I. kötetének a „Kereskedőről és vállalatáról" szóló második könyve és a „Kereskedelmi társaságokkal foglalkozó negyedik könyve közé helyez el, ahol is a „Közvetítő kereskedők" c. harmadik könyvben ismertet. A fentieket az I. kötetben megelőző első könyv az „Alapvetés" címet viseli s főleg a kereskedelmi jog fogalmával és forrásaival foglalkozik. Az I. kötet második kiadása 536 oldalból all, az első kiadás 326 oldalával szemben. A II. kötet szintén négy könyvre van tagolva, amelyek közül az első „Bevezető" felirattal három főcímet foglal magában. (I. A ker. ügyletek általában. II. A kereskedelmi es váltójogi dologi jog. III. Az értékpapír.) A második könyv a „Bank és hitelügyletekkel, a harmadik a „Fizetési ügyletek"-kel foglalkozik ismét három főcím alatt. (I. Kész-