Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - Márkacikkek oltalma

lü KERESKEDELMI JOG i. sz. 1 (lásd Prof. Emánuel Adler megjegyzéseit az osztrák legfelsőbb bíróság ítéletéhez, id. h.) Ami pedig azt az ellenérvet illeti, hogy az ily kötelező árelőírás kartellszerűen megdrágítja az árakat, arra vonatkozólag utalni kell arra, hogy maga a német joggyakorlat is csak azzal a korlátozással ismeri el a márkacikkek kötelező árelőírását, hogy az nem vonatkozhatik c mindennapi élet nélkülözhetetlen szükségleti cikkeire „Waaren des allgemeinen und unentbehrlichen Bedarfes" (lásd Rosenthal id. m. Komm. S. 147. Note 99.) — Másrészt pedig az ily árelőírás következtében azért sem lehet tartani az így védett árúk megdrágulásától, mert hiszen — miként Rosenthal idézett munkájában kifejtette — valamennyi márkacikk ugyanolyan minőségben és jóságban több gyáros részéről készül és hozatik forgalomba, úgy hogy az a gyáros, aki túl drága, vagy aki a gyári és kiskereskedelmi ár között túl nagy különbséget ír elő, nem marad versenyképes. A kereslet és kínálat törvénye tehát itt is kiegyenlítőleg hat. — A bíróságoknak ebbe a gazdasági harcba csak oly esetben szabad szabályozólag belenyúlni, amennyiben valaki, — mint fentebb említettük — egy mindennapi közhasználati életszükségleti cikknek az árát akarná monopoliumszerűleg túl magasra emelni, mert ily esetben az ily kartellszerű törekvést, mint a jóerkölcsökbe ütközőt a bísóság nem ismerné el. — A perbeli árúcikknél, (részben szappanpehely, részben pedig szemcsés szappan), erről nem is volt szó, úgy, hogy ez a kérdés ily vonatkozásban vita tárgyát sem képezte. Miként fentebb előadtuk, a márkacikk nemcsak mindig ugyanabban az alakban és minőségben jelenik meg, hanem annak az ára is mindig ugyan az. — Ha tehát valamelyik kereskedő az előírt árat nem tartja be, míg a többi kereskedő ezt betartja, a fogyasztó azt hinné, hogy annál a kereskedőnél, aki ezt a márkacikket olcsóbban adja, más árút is olcsóbban kap; másrészt pedig, hogy az ő versenytársa talán drágábban adja ezt a cikket, mint ahogy elő van írva; vagyis jogosulatlan haszonra akar szert tenni; ami által az ily kereskedő ezzel a trükkj ével versenytársainak vevöközönségét magához csalogatná s ezzel egyrészt károsítaná versenytársát, de megtévesztené a fogyasztóközönséget is. Ki kell azonban emelni, hogy úgy az eddigi külföldi joggyakorlat, miként a most hozott választott bírói ítélet is nem általánosságban mondta ki azt, hogy az előírt árak be nem tartása tisztességtelen verseny, (miként a budapesti kamara zsűrije egy korábbi határozatában), hanem csupán a márkacikkekre vonatkozó árelőírás be nem tartását mondta ki tisztességtelen versenynek. — Hogy miért e megszorítás, azt a következőkben kívánom röviden megmagyarázni. — Itt is mindjárt előre bocsájtom azt a helytelen alperesi védekezést, amellyel a kérdést egyszerűen el gondolta üthetni, hogy az árelőírás be nem tartása csak akkor tisztességtelen verseny, amennyiben az előírt ár betartására a továbbárúsító magát írásban (reverzálissal) kötelezte; ha pedig nem kötelezte, akkor az előírt ár be nem tartása nem tisztességtelen verseny. — Ez a védekezés a kérdés teljes nemismerésén alapult. — Nem az a kérdés, hogy az illető magát az árak betartására írásban kötelezte-e, vagy nem. A márkacikkek előírt árának betartási kötelezettsége máson alapszik. A márkacikk-gyáros, miként fentebb a kontrolljegyek eltávolítása kérdésében rámutattunk, egy egész rendszert épít ki, hogy az ő árelőírását, amely az ő kalkulációja által az ő termelési rendszeréhez tartozik, fentartsa. — Ennek a termelési rendszernek a fentartása — az ítélet helyes indokolása szerint — épp oly fontos közérdek, mint a túlzott áremelés ellen a fogyasztónak a megvédése. — Ha tehát a márkacikkgyáros az ő kontrollsystemjét oly rendszeresen kiépíti, hogy nemcsak kontrollálni tudja az ő árújának forgását, hanem az ő árelőírásával olykép tudja is kötelezni az ő viszontelárúsítóit, tehát nagy és kiskereskedőket egyaránt, hogy az árú csak oly kezeken keresztül juthat a fogyasztó kezébe, amely kezek az árelőírás betartására magukat kötelezték; tehát ha úgy a nagykereskedő, önmagára nézve, kötelezettséget vállal, valamint az ő saját vevőivel is kötelezettséget vállalrar, akkor egy oly zárt rendszert létesít a gyáros, hogy ezzel az összes kereskedők, akik e márkacikkek forgalombahozatalával foglalkoznak, kötelezettséget vállalnak az ár betartására. — Ez az u. n. „lückenlose Durchführung des Reverssystems", amelyet az eddigi német joggyakorlat megkíván, amely egyrészt megvédi a márkacikkgyárost a továbbárúsítónak árrontása ellen, másrészt pedig biztosítja a versenytársakat az ellen, hogy egyesek a márkacikket olcsóbban fogják árúsítani. — (Ennek a kontrollrendszernek a hiánya az akadálya annak, hogy az árbenemtartást általánosságban tv.-nek minősíthessük.) Hogy az ilyen Reverssystem keresztülvitele nem történhetik 100%-os biztonsággal, azt az összes ítéletek, s így ez a most hozott választott bírósági ítélet is hangoztatják. — Elég, ha a márkacikk gyáros mindent megtett, hogy az árrontást megakadályozza (Baumbach id. m. 524 old.) — Ki kell azonban emelni, hogy a vevők megkötése Reverssystem nélkül is lehetséges. Pld. Baumbachnál (id. h.) olvassuk a német Reichsgericht ítéletét, mely szerint a könyvkereskedőkre nézve az előírt ár betartása kötelező annál a ténynél fogva, hogy az illető a könyvkereskedők szervezetéhez tartozik.