Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám - Jogszolgáltatási reformok

242 KERESKEDELMI JOG 12. sz. keressük a helyes igazságszolgáltatás alapját, s mégis mindnyájan kívánatosnak tartjuk azt, hogy a bírónak joga legyen a törvényben megvalósítani kívánt valódi közakaratot kutatni és azt bizonyos szabadabb magyarázat útján az egyes esetek sajátosságának figyelembevételével a törvénynek gyakran nem szabatos szavaival szemben is érvényre emelni, úgy vélem, annyira e téren még sem lehet elmenni, amennyire az u. n. „szabad jogszolgáltatás" gondolatának hívei még minimalis követelményeikkel is elmenni kívánnának, hogy t. i. a bírónak joga legyen egy érvényben lévő törvénynek világos és határozott rendelkezésével is szembehelyezkedni, ha egyéni meggyőződése szerint a törvényhozónak másként kellett volna rendelkeznie. Épen azért nem csodálkozhatunk azon, hogy ez a meglepő gondolat nem nyert s nem is nyerhetett tágabb körben elterjedést és helyeslést. Már Unger, Bülow, Klein Ferenc és mások megadták Cn. Flavius gondolatára a kellő választ. Jól mondta Klein Ferenc Der Kampf ud die Rechtswissenschaft c. értekezésében (Reden, Vortráge, Aufsátze, Briefe I. k. 396—401. L): „Nem kell épen jogásznak lennie az embernek, hogy ösztönszerűleg megérezze e felfogás hibáit. A kereskedő vagy az iparos, akinek kiterjedt üzleti összeköttetése van, ugyanis mihelyt eféléket hall, mindjárt azokra a különböző bíróságokra és bírákra fog gondolni, akikkel az idők folyamán dolga akadt. Visza fog emlékezni azokra az úgynevezett eredeti, originális ítéletekre, amelyek egész sorát a jól elintézett jogviszonyoknak egyszerre kétségessé tették és végül ijedten fogja kérdezni, hogy ezentúl most már ezek az esetek sokszorosodni fognak-e s ő védtelenül lesz-e kitéve sok bírói személy szubjektív elgondolásainak és jogérzetének?" „A római praetor és a kevésszámú legfőbb angol bíró — úgymond — szükségből megteheti ezt, de az ezer és ezer személlyel betöltött igazságszolgáltatási apparátusra nézve a modern kontinentális államoknak, ez ép oly lehetetlen, mint amily lehetetlen lenne az ítéletek fokozatos felülbírálatának lehetősége szempontjából is; mert az utóbbi az alsó bírói mérték azonosságán alapszik, míg ellenben minden bírónak feljogosítása arra, hogy teremtő akaratát szabadon érvényesítse, elvileg kizárja ezt az azonosságot." „A jog — úgymond — egyáltalában nem a bíró tulajdona, hanem közjóé, amelynek nem abban áll a legfőbb értéke, hogy a bíró kevésszámú esetben meg tudja találni a helyes bírói döntés szabályát, hanem abban, hogy a jogkereső közönség milliónyi ügyében meg legyen a mindennapi élet számára szükséges döntéseknek szilárd és biztos alapja." Ha a modern jogfejlődés mozgató és ható erőit általában tekintjük, a kor socialis eszméiben és törekvéseiben látjuk azt a legnagyobb erőt, amely a jog alakulására, tartalmára és fejlődésének irányára a legmesszebb terjedő hatást és befolyást lenne képes gyakorolni. Azt a teljes átalakító hatást azonban, amely egy egészen új jogrendszer kialakulását jelentené, csak az egész társadalomnak a socialis eszmék szerinti olyan teljes átalakulása hozhatná meg, amilyent az orosz szovjetállamban láthatunk s a magyar tanácsköztársaság szomorú emlékű kísérletében láthattunk. Ilyen irányú mélyreható forradalmi átalakulás azonban, amely a jogban megtestesült erkölcsi és szabadságeszméknek feláldozását jelentené, soha sem lehet a jog őszinte híveinek ideálja és törekvéseiknek öntudatoson választott célja. A socialis gondolatban rejlő nemesebb irányú humanistikus eszmék s az embereknek a társadalmi igazságosságra, emberibb és boldogabb életre irányuló jogosult igényei és törekvései teljesen és maradandóan csak az emberiség évezredes művelődésének alapeszméin felépült jogrendszer keretében kereshetik és találhatják meg érvényesülésüknek legbiztosabb alapjait: s a modern jogfejlődés irányában valóban észlelhetjük azt, hogy — amint Klein Ferenc: Die treibenden Kráfte der neueren Rechtsentwicklung c. értekezésében (1. m. I. k. 401. és köv. lapjain) mondja — „a jog szűknek érzi magát eddigi határait, régi korlátai közül tartalma és formája szerint ki akarja magát szabadítani, ki akar bővülni s miután már egyszer sociális célt tűzték eléje, a célnak jobban megfelelő akar lenni, a maga hivatásával hozzá kíván járulni \z emberiség jólétéhez és boldogságához, korunk socialis eszményének teljesítéséhez, nemcsak végrehajtás és büntetés által akar uralkodni, hanem ép úgy, mint a többi tudományágak, valódi szellemi hatalom akar lenni, amely az életet a jog áldásával ajándékozza meg. Egyszóval: a jognak extensivebbnek, tökéletesebbnek, hasznosabbnak és e végből mindenekfölött sokkal alkalmazkodóbbnak kell lennie, mint ma s a való életet egy mainál jobb, az élet számára hasznosabb jog minél hűbb képévé kell átalakítania." Ebben az irányban a jelenkor socialis eszméiben rejlő sok nemes és szép gondolat megtalálhatja érvényesülésének lehetőségeit s a jogfejlesztés helyes útjait, amint a jog minden ágában láthatjuk is az ebben az irányban előretörő haladást s még a legteljesebben kiépült s a legkonzervatívabb magánjog rendszerében is láthatjuk számos intézmény kiépítésében a socialis gondolat előretörését, mert kétségtelenül ilyennek kell tekintenünk — amint arra Klein Ferenc is rámutat — a Treu und Glauben eszméjének általános ér-