Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A letéti ügylet hiteljogi vonátkozásai

226 KERESKEDELMI JOG 11. sz. I sem következik az, hogy a fenti esetben maga az ügylet egy kölcsön ügylet lenne. Most már annak a megállapítása, hogy adott esetben kölcsönről vagy depositum irregulareról van-e szó, általában az eset körülményei szerint ítélendő meg. A jogi theoriákban különböző szempontok jegecesedtek ki a tekintetben, hogy melyek legyenek azok az ismérvek, melyek fenn, vagy fenn nem forgása döntő súllyal bir a megkülönböztetést illetőleg. Dr. Georg Cohn szerint1 az vizsgálandó, hogy az ügylet kinek az érdekét szolgálja, ha azét ki a pénzt vagy értéket adja úgy depositum irragularera lehet következtetni, ha viszont azét, ki a pénzt vagy értéket veszi, úgy kölcsönről van szó. A megítélésnél nagy szerepet játszik még, hogy a kamatok tekintetében mi a megállapodás, kamatnélküliség vagy a szokásosnál kisebb kamatláb depositum irregularera mutat, — valamint az is, ha kiköttetett az értékeknek bármikor való visszakövetelhetősége. Duringer Hochenburg szerint2 a megítélésnél a gazdasági célmeghatározás az irányadó. Általában az összes körülmények szorgos mérlegelése mellett, — különös tekintettel a felek szándékára — a bíróság feladatát fogja adott esetben képezni annak az elbírálása, hogy kölcsönügylettel, vagy depositum irregularéval állunk-e szemben. Értékpapír letéteknél az általánosan elfogadott szabályok szerint kikötendő, ha az adós illetve letéteményes csak in genere — tehát depositum irregularekint köteles szolgáltatni — Duringer Hochenburg* szerint a bankok kikötés hiányában ügyleti szokásokra sem hivatkozhatnak. Az ügyletnek kölcsönként vagy depositum irregulareként való minősítése fontossággal bir a pénzletéteknél a kamatok szempontjából, mert mint Dr. Georg Cohn is megjegyzi4 a depositum irregularenál a letéteményes kamatot csak külön megállapodás esetén köteles a letétel napjától kezdődőleg fizetni, míg kölcsönnél a kölcsönadó, ha az illető kereskedő, külön megállapodás nélkül is számíthat kamatot. Ugyanezen író szerint a depositum irregulárénál sem beszámítási kifogás, sem megtartási jog nem gyakorolható. Hazai joggyakorlatunkat illetőleg útalok a m. kir. Kúriának P. IV. 6377/1922. sz. határozatára, mely kimondja, hogy: ,,ha a letét tárgya helyettesíthető dolog és a 1 Handbuch des deutschen Handels und Wechselrechts (Endemann III. kötet 926. old.) 2 Handelgeschluch III. k. 795. old. 3 Handelgeschluch 796. * Handbuch des deutschen Handels und Wechselrechts (Endemann III. kötet 927. old.) felek akár kifejezett jognyilatkozataik útján, akár a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásra és gyakorlatra tekintettel, egyéb cselekményből megállapíthatólag abban állapodtak meg, hogy a letét tárgyának tulajdona a letéteményesre szálljon át és ő annak idején csak ugyanolyan fajú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles visszaszolgáltatni, a letéteményes az őrizet megszüntetésével a letett dolgot a letevőnek természetben, azaz egyedileg visszaadni nem köteles." Ezen elvi jellegű határozat szerint tehát szintén vagy kifejezett vagy esetleg concludens tényekből megállapítható jognyilatkozat szükséges ahhoz, hogy a depusitum irregulare megállapítható legyen. Már most, hogy milyen concludens tények azok, melyekből a megállapodásra következtetés vonható, ez mindig bírói cognició tárgyát fogja képezni. Épen a fenntemlített jogesetnél a legfelsőbb bíróság külön kikötés hiányában abból a tényből, hogy az értékpapírok u. n. eredeti „schleifnival" ellátva egyedileg elkülönítve kezeltettek, arra a következtetésre jutott, hogy a letétül átadott papírok tulajdona nem ment át a letéteményes tulajdonába, tehát depositum irregulareról nem lehet szó. A letéti ügylet egy reál szerződés, mely a dolog átadásával jön létre e tekintetben a joggyakorlat állandó. — így a m. kir. Kúria 8060/1927. sz. határozatában5 kimondotta, hogy „a letéti szerződésnek forgalmi kelléke egy idegen ingó dolognak megőrzése végett vaió átvétele, ami azt feltételezi, hogy a letéteményes az ingó dolgot tényleg és oly módon vegye birtokába, hogy annak mibenlétéről, mennyiségéről meggyőződést szerezhessen és ennek következtében módjában és szándékában állhasson annak megőrzéséről megfelelő módon gondoskodni". Kétségtelen azonban, hogy átadás történhetik jelképesen is. Röviden kitérek még a letéteményes felelősségére az őrzéssel kapcsolatos gondosságot illetőleg. A Mjogi javaslat 1334. §-a e tekintetben csak annyit mond, hogy a letéteményes gondatlansága enyhébb megítélés alá esik, ha a dolog megőrzését díjtalanul és egyéb érdek nélkül, csupán szívességből vállalta. Szerintem helyes lett volna, ha a javaslat az általános magánjogi szabályok értelmében positiv formában is lerögzíti a felelősség fokát. Kétségtelen, hogy úgy az ingyenes, mint a díjas letétnél a letéteményes felel a dolusért és culpa lataért. Ingyenes letétnél lehet 5 Jogi Hírlap: 1928. évf. 1034,